Narancssárga falevél

első.

Már majdnem ősz.
Augusztus első napja van.Nekem pedig ma lesz az első napom a H&M-be mint diákmunka.Nehéz elhatározás volt rávenni magamat,hogy a nyár utolsó hónapján elmenjek dolgozni,de hát mind pénzből élünk,ezért muszáj volt.Nagy szerencse,hogy a legjobb barátnőm ,Nara is jön velem.Így azért mégsem lesz olyan rossz.Reménykedem benne.
-Hanna!-kiabálja a nevemet az említett lány,visszarántva a jelenbe-Remélem lesznek helyes fiú munkatársaink!-vigyorog rám a hosszú barna hajú lány.
-Gondolhattam volna,hogy csak azért jöttél!-nevetem el magam és elindulok a lány után.Itt vagyunk a H&M előtt,itt a nagy pillanat,hogy elkezdjük ezt a munka dolgot.
Ahogy beértunk egyből elmondták az ott dolgozok a dolgokat ,hogy mit kell csinálnunk,és hogyan.
-Na hát az élet ma is a mi oldalunkon áll!-nézek rá miközben már a ruhákat igazítjuk kint az üzletben-Ez azért nem olyan vészes feladat.
-Tényleg egész jó,és még a felhozatal is elég jó-tekint a kasszában álló fiúra,és tovább igazítgatja a ruhákat a vállfán.
-Jaj istenem,holnap megyünk bulizni,szerintem jobb ötlet lenne onnan összeszedned valakit és nem innen-nézek rá fáradtan-egész hónapba nézhetnétek egymást utánna-rakom hozzá csak,hogy megmagyarázzam és nehogy megbántsam azzal,hogy nem értek egyet vele.
-Ki tudja,bármit hozhat az élet még-von vállat-Elmegyek a női részlegre szétnézni-indul meg és megsimogatja a vállam.
Bólintok és tovább igazítom a férfi pólókat.Egész jók.
-Szia.-szólal meg valaki a hátam mögül,én pedig oda kapom a fejem,egy magas barna hajú fiú áll velem szembe-Létezik olyan,hogy nincs ebből a pólóból nálatok?-mutatja fel a telefonját,szinte egyenesen az arcomba nyomja inkább már.
-Szia-szólalok meg,és megpróbálom elemezni a képet,hogy mégis milyen pólóról van szó.
Egy póló,ami fehér és egy narancssárga falevél van rajta.Felvonom a szemöldököm,ugyanis két kérdés fogalmazódik meg bennem.Nem is tudtam,hogy már most árulnak a boltok őszi ruhákat.És miért akar ilyen pólót venni bárki is?
-Egy pillanat és megnézem-válaszolok miután megnéztem a képet.Elkezdtem keresni ő pedig végig jött utánam,valószínűleg abban reménykedve ,hogy megtalálom.De őszintén jelenleg pont ugyan annyi fogalmam van arról,hogy van-e itt olyan póló vagy sem,mint neki.
Pár perc össze-vissza járkálás után megtaláltuk a keresett pólót.
-Oh!-csodálkozik el-Tudtam én,hogy egy itt dolgozó megtalálja!-neveti el magát,elnevetem magamat én is.
-Ez az első napom-nézek rá,es jobban szemügyre veszem az arcát.Zöld szemű,és van két kis nevető gödröcskéje.Helyes.
-De mégis meglett!-mosolyog-Ez most életmentő volt.-teszi hozzá miközben a kezében van már az említett póló.
-Ha nem túl személyes akkor megkérdezhetem,hogy miért veszel egy ilyen pólót ilyenkor?-mutatok a fehér pólóra
-Tudod van egy ilyen trend tiktokon,ahol csúnya pólókat vesznek egymásnak és abba kell menniük bulizni.Na holnap mi is ezt fogjuk csinálni a haverokkal.-vigyorog
-Mindent értek-nevetem el magam-hát akkor jó szórakozást biztos izgalmas este lesz.-teszem magam előtt keresztbe a kezem
-Az biztos.-bólogat
-Örülök,hogy segíthettem akkor.-mosolygok és elindulok vissza a többi pólóhoz.
-Én köszönöm,hölgyem!-es eljátssza azt a kapitányos köszöntést.Mosolyogva megrázom a fejem és tovább megyek.
A mai nap igazából ezen kívül semmi izgalmas nem is történt már.A nyolc óra munka viszonylag hamar elment így,hogy csak pakolgatni kellett,és szinte végig egy helyen voltunk Narával.
-Most gondolj bele holnap hat órára jövünk!-néz rám a lány fáradtan.
-De holnap nem is leszünk kilencig.-teszem hozzá és elrakom a telefont a zsebembe.
-Kilenckor már a buliba leszünk ha minden jól alakul.-vigyorog-Na Hannus holnap akkor öt negyvenkor tali a bolt előtt!-ölel meg.
-Ne késs!-ölelem vissza-Vigyázz magadra!-fordulok még hátra mikor már mindketten elindultunk a másik irányba.Miután ő is elmondta,hogy vigyázzak magamra és siessek haza ,beraktam az airpodsom egyik felét,hogy
hallgassam a jelenlegi kedvenc zenémet Travis Scott-tól.
Igazából csak 30 percre lakom innen,szóval nem mondanám,hogy messze van.A busz szerencsére egyből jött,és nagy szerencsémre még hely is volt rajta.Sikeresen leültem,be az ablak mellé és így már ,hogy nem kell figyelnem beraktam a másik felét is az airpodsnak.A busz lassan indult is,úgyhogy kezdődhetett a kedvenc esti programom.Nézni a várost a buszról miközben zenét hallgatok.Egyszerűen annyira felszabaditó és jó érzés figyelni az ilyenkor éledő várost.Hiába van hétköznap,mégiscsak nyári szünet van.
Gyorsan telik az idő amikor az ember nem akarja,ugyanis észre sem vettem,hogy már a végállomáson vagyunk.Ilyenkor bezzeg gyorsan megy a busz amikor még legszívesebben órákon át nézelődnék!
Nagy nehezen erőt vettem magamon és leszálltam a buszról,innen már csak öt percet kell nagyjából sétálnom és otthon is vagyok.Kivettem a fülemből a fülhallgatót és elraktam a fekete vászontáskámba.Ilyenkor már jobb hallgatni a körülöttem lévő zajt.Legalább egy kicsit.
Otthon a kiskutyám Boomer fogadott ,aki egy gyönyörű szép golden retriever.A szüleim már alszanak,a bátyám Ábel pedig valószínűleg valamelyik barátjánál lehet.Így mondhatni ketten maradtunk Boomerrel,az éjjeli baglyok.
Lefürödtem és befeküdtem a puha ágyamba amin a nem rég vásárolt citromos ágyneműm virít. Boomer egyből a tudtomra adta,hogy ő is fel szeretne jönni,ugyanis megállt az ágyam mellett és elkezdett azokkal a kis gomb szemeivel nézni.Mivel még kölyök így fel sem tud ugrani,ezért mosolyogva felemeltem és oda raktam magam mellé,ő pedig elhelyezkedett.
Mosolyogva néztem tovább,hogy hogyan lehet ilyen édes egy ekkora kis lény.
-Aludj jól kisbaba!-simogattam meg a fejét és betakartam őt is.
Bekapcsoltam a tévét,hogy szóljon azért valami,és fény is legyen.A telefont beállítottam,hogy már korán reggel négy óra 30 perckor ébresszen.Hát,nem mondom,hogy jó lesz olyan korán kelni,viszont azzal a tudattal aludtam el,hogy legalább hamarabb végzünk,és itt még csak nem is gondoltam,hogy mi lesz annak a bulinak a vége.....