(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

3. Rész: Hülye játék!

{Boka szemszöge}

Reggel a nap sugarai beszűrődtek a sátron keresztül és az ébresztett. Kómásan felültem az ágyra, majd a jobb kezemmel megtámasztottam magam és elkapott egy fura érzés...
Nincs mellettem senki... Na várjunk csak... az este nem itt feküdt még melletem Nemecsek...?
Te jó ég!? Hová lett!?

Ekkor gyorsan kinyitottam a sátor bejáratát és kiabáltam.
- NEMECSEEEK!!!- kiabáltam nevét.
- Igen Boka?- szólalt meg egy hang.
Ekkor lenéztem és láttam, hogy ő az. Ott ült kint Barabással. És a legértelmetlenebb fejet vágták, mert nemtudták mivan. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam és leültem közéjük.
- Vakami baj van Boka?- kérdezte Barabás.
- Jah, ő, izé... nincs semmi baj.- feleltem kínosan.
- Ha te mondod.- felelte, majd felállt és odasétált Nemecsekhez, a füléhez hajolt és belesúgott valamit és csendben visszament a sátorba Csónakoshoz.
Nemecsek csak ült velem szemben szótlanul és csak nézett maga elé.

Még egy jó ideig így voltunk, de amikor el akart menni én itt tartottam.
- Hé, neharagudj a tegnapi miatt! Eléggé bunkó voltam veled szemben. Az a pillanat óta.- mondtam. Ő pedig csak visszaüllt.
- Ugyan Boka! Semmi gond!- mondta Nemecsek.
- De akkor is szemét voltam és illetlen.- mondtam. Nemecsek rámnézett enyhén kikerekedett szemekkel és beletúrt a hajamba.
- Semmi baj Boka! Nem haragszom!- mondta.
- Esetleg van kedved kettesben elmeni oda a dombra megint?- kérdeztem tőle.
- Hát, ha nem vagyok terhedre, akkor mehetünk.- mondta, majd ezek után nagyon sokat beszélgettünk.

Kb fél óra múlva Barabás és Csónakos is csatlakozott. Elbeszélgettünk ilyesmi, jól éreztük magunkat.
Aztán nagyon sokat gondolkodtam Nemecseken... hogy most tényleg beleszerettem-e vagy sem vagy most mégis mivan? Nagy gondolkozások után arra jutottam, hogy beszélek Csónakossal.
- Csónakos kicsit beszélhetünk?- kérdeztem.
- Persze!- mondta, majd felállt a helyéről.
- Lehet pár kérdésem?- kérdeztem Csónakostól.
- Na legyen papuskám.- felelte.
- Szerinted miért érzem, ilyen furán Nemecsek mellett?- kérdeztem, viszont ekkor kerekedő szemekkel nézett.
- Hát.... Nemtom... Attól füg milyen érzésed van.- mondta.
- Olyan mintha az egész testemet forróság töltené el é- és folytattam volna mondandóm, de Csónakos félbeszakított.
- Oké, te jelenleg tetőtől talpig belezúgtán a szőkébe.- mondta nevetve és elmosolyodva.
- Mi? Dehogy is!! ...Vagy talán mégis?- tettem fel.
- Hát drága barátom, ha belezúgtál. Mégpedig én azt mondom. Akkor még ma mond elneki. Ne halogasd!- mondta, majd egyik kezét a vállamra helyezte.
- És nem is utálsz ez miatt?- kérdeztem.
- Dehogy is papuskám!- mondta.
- Köszönöm.- mondtam neki.
- Igazán nincs mit! És sok sikert!- mondta, majd elindult vissza. Én pedig követtem példáját.

Visszaérve Nemecsekhez és Barabáshoz nagyon nyugodtan elbeszélgettek. Visszaültem Nemecsek mellé, majd Csónakosra néztem, aki elmosolyodott és halkan felnevetett. Én is ezt tettem. Nemecsek és Barabás nem igazán értették a dolgot, de ezzel nem foglalkozva beszélgettek tovább.

Pár percel később Barabás kitalálta, hogy felelsz vagy merszezzünk. Ebbe mindannyian beleeggyeztünk, majd elis kezdtük a játékot. Hosszas játszásokon keresztül rám került a sor.
- Boka. Felelsz vagy mersz?- kérdezte Barabás.
- Hmmm. Merek!- jelentettem ki.
Barabás kicsit elgondolkozott, majd mondta is a feladatom.
- Boka... Ha tetszik, ha nem, meg KELL csináld- hangsúlyozta ki a kell szót.
- Hát oké- mondtam.
- Na, akkor az lenne a feladatod, hogy megcsókold Nemecseket.- mondta önelégült arcal.
Ekkor ránéztem kikerekedett szemekkel Csónakosra, aki szintén kikerekedett szemekkel nézett rám. Aztán ránéztem Nemecsekre és ő rám se nézett, de ő pedig Barabásra nézett kikerekedett szemekkel.
- Barabás! Ezt azért te se gondoltad komolyan... ugye!?- kérdeztem.
- De, igen is komolyan gondoltam.- mondta határozottan.
Nyeltem egy nagyot, majd arra lettem figyelmes, hogy Nemecsek felállt és szó nélkül bement a sátorba. Mindannyian utána néztünk, ahogy bement a sátorba. Barabás utána akart menni, de Csóbakos visszaültette. Én viszont utánamentem, hogy beszéljek vele.

Amikor benyitottam, Nemecsek összekuporodva feküdt a földön. Betebb mentem és leültem mellé. Ő háttal volt nekem és nem is nagyon érdekelte, hogy bementem hozzá.
- Hé, Nemecsek... Minden rendben?- kérdeztem, majd elkezdtem lassan simogatni a hátát, ami csak úgy jött.
- Igen, minden rendben, csak ez a hülye játék olyan bosszantó néha!- mondta mormogva.
- Amit Barabás mondott, azzal ne foglalkozz! Néha van egy határ, amit meg kell húzni!- mondtam.
- Hát ebben igazad van!- mondta, majd felült és felém fordult.