Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

12.rész

Reggel kúszásan keltem az ébresztőmre,ami reggel 6 órakkor az éjjeli szekrényemen csörömpölt. Hát ez is el jött. Vége a szabadságomnak.
A hajam össze vissza állt,tiszta kócós volt. Első utam a fürdőszoba volt, ahol meg mosakodtam egy kicsit a meleg vízben. Szememből próbáltam valahogyan ki szedni a fáradságot. Fejem borzalmas volt,úgy néztem ki mint egy zombi..sőt még annál is rosszabb.
Kerestem magamnak elő valami ruhát,ami végül egy szürkés színű cargo nadrág volt,és hozzá egy crop topp amin volt egy csillag minta.
Sminknek mostmár tettem fel tusvonalat is,és kivételesen,bár azt hiszem, hogy ezentúl tenni fogok fel azt is. Szóval tettem fel egy kis szemhéj festéket is. Hát mit ne mondjak, csodálatos voltam. Viccet félre téve, tényleg jól állt szerintem.

Mikor az órámra pillantottam a konyhába rohantam, össze dobtam a reggelimet,ami pirítós kenyér volt tojás rántottával. Ismertek,amikor dolgozni megyek,mindig ez a reggelim. Gyorsan meg ettem,és még rohantam a fürdőszobába fogat mosni,és a hajamat ki fésülni. A hajam friss volt most,és már időm nem volt arra, hogy bele vasaljak, szóval így csak ki fésültem. Utolsó pillantást vetettem,hogy mindenem meg van -e és már rohatam is a buszmegállóba. Majd nem el is estem, úgy siettem. Na persze,az hiányzik, hogy még itt össze törjem magam,van elég bajom.

Ó,igen..a kék zöld foltok már nem látszanak annyira, aminek örülök.

Amint be értem a munkahelyemre,a főnököm már várt engem.

-Szép jó reggelt Yasmine, beszélhetnénk? Kérdezi a főnököm.
-Persze,csak nyugodtan. Válaszoltam higgadtan, de még is idegesen.
-Rendben, jöjjön az irodámba. Intett a kezével, hogy kövessem.

Be mentünk az irodájába,és helyet foglaltam egy széken,így szembe ültem vele. A karjait össze fonta és megköszörülte a torkát. Ki nyitott egy újságot valahol,és szembe fordította velem.
Végig olvastam a cikket,ami csupán arról szólt,hogy erőszakos áldozat lettem.

-Yasmine,ez mit jelentsen?
-Én..nem is tudom mit mondjak..
-Azzal tisztában vagy,hogy ezt az egész világ tudja már? Mindenki! Yasmine,ez az egész miatt a munkádat is elveszítheted!
-Én tudom.. de kérem ne tegye ezt.. nagyon szorgalmasan dolgozom nap mint nap,és nagyon szeretem a munkámat. Kérem szépen,nem teheti ezt velem!
-Lehet, hogy mindig is egy szorgalmas dolgozó voltál itt,de nem kivételezhetek attól. És azt is megértem,és tisztában vagyok vele, hogy nem tehetsz erről az egészről. De most, hogy az egész világ tudja,így sajnos ez a cégnek is kárt tehet,és nem engedhetjük,hogy tovább folytasd a munkát. Nagyon sajnálom! El vagy bocsájtva!
-Nem hiszem el! Csak ennyi miatt.. állok fel a székből,és bele rúgtam egyet az asztal sarkába,ami kicsit fájt,de kiléptem az ajtón. Dühös voltam az egész világra..nem tehettem erről, hogy megerőszakoltak,nem akartam ezt.

Amint el hagytam az épületet könnyek szöktek a szemembe, mivel tudtam, hogy ide már többet nem térek vissza.
Buszra szálltam és haza siettem.
Konyhában ücsörögtem egyedül,mivel még mindenki aludt. Talán nekem is azt kellene tennem,még csak 8 óra van. Igazából fogalmam sincs, hogy mi lesz velem ezután,kellene valami munka..
Fejemet az asztalra temettem és sírni kezdtem. Most már tényleg mindent el veszítettem.
Miután ki siránkoztam magam mindenféle promlémámmal neki láttam a reggelinek,mert ha ezek fel kelnek, akkor majd nyomják nekem a hisztit,hogy miért nem csináltam reggelit.
Gofrira esett a választásom,el kezdtem készíteni,mikor a konyha pultnál álltam,akkor erős kezeket éreztem a derekam köré fonódni.

-Hát te Yas? Itthon? Azt hittem ma dolgozol. Mondja Tom lágy hangon.
-Hagyj. Mondom döhösen. -Én is azt hittem,hogy ma dolgozni fogok. Sóhajtok.
-Jaj,mi történt?
-Ki rúgtak! Mondom idegesen és a pultra csapok.
-Hogy tessék? Miért? Érdeklődik Tom.
-Azért mert teli hordták az újságokat azzal, hogy megerőszakoltak engem,és ez káros lehet a cégre,emiatt nem folytathatom a munkát.
-Ez nem igazságos veled szembe Yas! Te erről nem tehetsz!
-Tudják,de nem kivételezhetnek velem. Sóhajtok.
-Jaj Yas.. most mi lesz? A fejét a vállamra teszi.
-Fogalmam sincs,de kell mi hamarabb egy munka..
-Szerintem jól tudsz sminkelni. Mondja Tom.
-Hm? Ezt most hogy érted?
-Sminkest keresünk. Mondja miközben az oldalamat símogatja.
-Hát nem is tudom.. kopogtatom meg a körmeimmel a pultot. -Van sminkes tapasztalatom igazából.. szóval lehet, hogy mennék. Ha a többieknek is jó.
-Biztosan örülni fognak neked Yas. De azért majd megbeszélem velük. Csókólja meg az arcom.
-Rendben, hamarosan kész a reggeli,ébreszd a többieket fel kérlek! Mondom Tomnak miközben az asztalt terítem.