Love at first sight I. (+18)

42.

Azon ritka alkalmak egyike volt a vasárnap reggel, amikor én ébredtem fel korábban. Colin szorosan mellettem feküdt, lábaink még össze voltak gabalyodva, de már csak fél karjával ölelt magához, a másikat párnának használta. Annyira jó érzés volt hozzásimulni és érezni a mellkasomon a szívdobbanását, hogy azt kívántam bárcsak sose érne véget a pillanat. Eszembe Jutott a tegnap este és a pillangók a gyomrom környékén lusta repkedésbe kezdtek. Végigsimítottam Colin izmos karján és csókot nyomtam az arcára. Kedvem lett volna beletúrni a hullámos hajába, ami most kócosan keretezte arcát, de nem akartam felébreszteni. Még egyszer utóljára megöleltem, majd indulni készültem a mosdó felé. Ahogy felültem, a karja visszarántott.
- Hová indulsz, Szépségem? - motyogta még csukott szemmel.
- Csak pisilni. Mindjárt visszajövök. - mondtam és éreztem, hogy lazul a szorítása és szabad utam van a mosdó felé.

Felvettem egy vékony pólót és dolgom végeztével, ahogy ígértem visszabújtam mellé az ágyba. Arcomat azonnal a mellkasába fúrtam, hogy érezhessem az illatát. Végigsimított a hátamon és álmosan nyitotta ki a szemeit.
- Felöltöztél. - konstatálta lebiggyedt szájjal.
- Nem fogok egy szál bugyiban közlekedni. - Szétfagyok itt. - tártam szét a kezeim.
- Feljebb veszem a fűtést. Én nem vagyok annyira fázós. De ha kell szaunát csinálok neked, hogy vetkőzz... - kacsintott rám viccesen.
- Ha-ha, de pajzán valaki már korán reggel. - ütöttem finoman a vállára, mire mohón megcsókolt. A pillangók a hasamban azonnal ébredezni kezdtek, de nem szerettem volna, ha csak ebből áll a kapcsolatunk, így lassan megszakítottam a csókot és ránéztem. - Mit csinálunk ma?
- Hát te például tanulni fogsz, Szépségem. A héten kétszer láttam tankönyvet a kezedben és egy hét múlva kezdődik a fél éves vizsgaidőszak. Ha megfogadod a tanácsom akkor 2 hét alatt mindenből levizsgázol és nem marad semmi az ünnepekre, csak a pihenés.
- És ha valamiből megbukok? - kérdeztem félve.
- Ezt meg sem hallottam. Szóval tanulunk és főzök neked vagy rendelünk, találd ki. Nekem tegnap elég volt a járkálás.
- Mmhm. - mondtam csüggedten. Nem volt túl sok kedvem tanulni, de sajnos be kellett látnom, hogy Colinnak igaza volt. Eltelt a november és a hét közepén már decemberre vált a naptár. Hamarosan jön a karácsony.
- Úgy látom nem vagy felvillanyozva. Valami mást terveztél? Esetleg egész napos ágyban lustálkodást?
- Eltaláltad. Egész héten hajtunk mindketten...
- Mint minden normális ember, akinek van valami célja az életével. Kössünk alkut. Reggelizünk, Délig lusti, rendelünk kaját, eszünk, és aztán tanulunk.
- Együtt? - villanyozott fel az ötlet azonnal.
- Nem mintha a segítségemre szorulnál. - tette hozzá nevetve.
- Jó, attól még gyorsan kikérdezhetsz.
- Mit tudunk a jövő hét alakulásáról? A szerdát leszámítva, amikor vendégeink lesznek.
- Minden nap dolgozom suli után.
- Tulajdonképpen miért dolgozol? De tényleg érdekelne. Ösztöndíjjal vettek fel, minimális költsége van az iskolának számodra. - kérdezte kedvesen és láttam rajta, hogy őszintén érdekli, nem vájkálni akar.
- És az életnek? Fent kell tartanom a lakásom, vannak szükségleteim, amikhez nyilván szükség van pénzre és itt nem csak az ételre gondolok. Jól esik, ha meg tudok magamnak venni gondolkodás nélkül egy pár cipőt vagy egy új könyvet. Vagy hogy megihatok- e egy drága Starbucksos kávét. És így nem kell hozzányúlnom a tartalékaimhoz sem.
- Tehát elmondhatjuk, hogy korodhoz képest roppant tudatos vagy pénzügyileg. - mosolygott rám, miközben éreztem, hogy egyre közelebb csúszik hozzám a paplan alatt.
- Te pedig korodhoz képest nagyon szemtelen tudsz lenni, miközben csak arra játszol, hogy itt a paplan rejtekében jól a közelembe férkőzz. - nevettem rá és arrébb húzódtam.
- Hamarosan véget ér mögötted az ágy, csak szólok. - figyelmezetett és éreztem, hogy megint közelebb jött. Hátranéztem és már tényleg csak néhány centi volt mögöttem. Éreztem, hogy kezei gyengéden a derekamra siklanak és magához közel húznak. Szorosan a karjaiba zárt és a fülembe csókolt. - Most megvagy.
- Még kiszabadulhatok. - mondtam kuncogva és igyekeztem erős lenni, hogy sóhajaim ne áruljanak el, hogy mennyire jó érzés, ahogy Colin simogat.
- Sosem foglak elengedni, Lexi. - nézett rám komolyan és éreztem, hogy ez a kijelentés nem erre a pillanatra szól csupán, hanem sokkal távolabbi jelentése is van.
- Ezt előre nem tudhatod. - mondtam csendesen. - Nem tudhatod mi lesz később.