Tengerparti röplabda

Tizedik nap

Kenma

Mikor felkeltem eszembe jutott a tegnap. Magamat meghazudtolva akartam elkezdeni ugrálni. Hogy lehet ennyire romantikus ez az amit sose néztem volna ki belőle. Kuroo és a romantika két külön fogalom. Hát mit ne mondjak a mai nap olyan unalmas volt mint a bambusz levél. Már rég el múlt dél. - Te Kenma  ti együtt vagytok?- fordult felém Oikawa amire olyan pillantást kapott Iwaizumi-tól, hogy ha ölni tudna a tekintetével már meg tenné - Ja anyira össze vagytok nőve- helyeselte Lev és Bokuto is, mire párjaik szintén szúrós pillantással jutalmazták a fiúkat. Kuroo rám nézett éreztem mit akar, de én még féltem néztem és gondolkodtam. Mi baj lehetne belőle? Aprót bolintottam mire párom megcsókolt. Hát mit ne mondjak én nem erre gondoltam. Mondjuk egy "igen együtt vagyunk" mondattal megoldható lett volna. - Gratulálunk - kezdték el mindnyájan. - na és AZ megvolt már- jött a világi kérdés mire én azonnal felvettem egy pipacs színét - mivan ha igen és mivan ha nem? Mi azzal a baj ha igen és azzal ha nem. Meg amúgy is 1 közötök 2 Kenma még tud járni.- kacsintott felém aminek hatására tovább pirultam és vágtam tarkón. Mi volt az az utolsó mondat és ki mondta, hogy nem én leszek felül? Oké oké egyértelmű, de ki tudja? Ezután mindenki el volt foglalva a mega dolgával volt aki rólunk kérdezett volt aki röpizett és voltak a felelsz v. mersz csapat. Unalmas nap, de mostmár bármikor megcsokolhatom életem szerelmét.

Hello! Na remélem tetszett nem volt nagyon ötletem meg vannak unalmas napok. Hamarosan itt az utolsó rész és innen is köszönöm az én ihletemnek♥️♥️♥️ most ő rángatott vissza az írás világába. Szóval köszi (tudom hogy olvasod) és mindenkinek köszönöm, hogy olvasátok! Ha vége a könyvnek nem tudom mit írjak az ötleteket pedig nyugodtan írjatok mind ehhez vagy egy későbbi könyvhöz is.