Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

Dazaival együtt!

Hosszú rész! És végre megtörténik...

Másnap reggel az ébresztő hangos zajára kelltél aminek következtében leestél az ágyról. Káromkodva kinyomtad az ébresztőt és kivánszorogtál a fürdőbe, hogy élhető külsőt csinálj magadnak. Fogmosás közben a falon lévő pókot bámultad.
-Milyen könnyű élete van egy póknak!-Gondoltad

Ahogy kiléptél a fürdőszobából rájöttél, hogy még nem is reggeliztél. És lehet nem lenne a legjobb íze a tojásrántottának a mentolos fogkrém után. Haru az igazak álmát aludta a kanapén. Chuuya már elment. Nem akartad egyedül hagyni a kutyát, de muszáj volt. Átöltöztél és indulásra készen álltál amire Haru felkapta a fejét.
-Nyugi, délutánra itthon leszek valószínűleg. Pencizzél vissza.

Töltöttél neki dupla adag kaját és elindultál. Csípős reggeli hideg volt. Hét elött 10 percel érkeztél meg az irodába ahol nem volt nég senki. Mivel nem ettél reggelit lementél az iroda alatt lévő kávézóba ahol Atsushi és Kyoka már ott volt.
-Jó reggelt!-Köszöntek
-Inkább jobbat
-Korai vagy ma (név)-chan!
-Hát igen. Nem akarok üvöltözést
-Pedig az lesz.

A kávédat ittad miközben Atsushi magyarázta a tegnapi napot, hogy Kunikida milyen ideges volt és összefutott Akutagawával megint.

-Jó lehetett!
-Nem teljesen, megtámadott én visszatámadtam majd nekem vissza kellett mennem az irodába. Akkor utánnam kiabállta, hogy ezt még folytatjuk és reméli Dazai-san megdícséri.
-Szóval csak a szokásos.

Atsushi és Akutagawa valahogy összeillenek, de ki nem állhatják egymást. Mint Chuuya és Dazai

-Az előző harcnál Fyodor ellen és még a céh ellen is együtt harcoltunk. Van jó és eggyütt műnködő oldala is.
-Na akkor az jó! Fyodor? Ki a franc az?
-Vele harcoltunk előzőleg. Mostmár a Meursaultban van. De még így is veszélyes.

(Írói megjegyzés: A történet a 3. Évad után játszódik!)

-Értem... a céh tudom mi, ezek szerint ti győztétek le.
-A maffiával együtt-Tette hozzá mellékesen Atsushi.

Miután megittad a kávédat felmentél az irodába ahol már ott volt Kunikida.
-Örülök, hogy befáradtál Nakahara-chan! De a büntetés nem maradhat el. Tiéd ma a papírmunka. Mindenkié...
-Hogy tessék!-Néztél rá kikerekedett szemmel
-Igen ezen kívűl te takarítasz. Jó munkát.

Csak pislogni tudtál miközben lerakta Kunikida azt a tonnát. Idegesen mentél oda és elkezdted írni, de olyan erősen nyomtad rá a lapra a tollat, hogy kiszakadt a papír. Út közben megérkeztek a többiek is. Dazai persze késve.

-Mit csinálsz (név)-chan?-Hajolt le hozzád
-Kunikda büntetését! Kurvára élvezem-Néztél rá idétlen mosollyal.
-Azt látom. Kunikida sem normális, soha nem is volt, de ez túlzás. Mindenkiét megkaptad!?
-Igen és még takaríthatok is jaj, de jó! Nem reggeliztem, a kutya egyedül van és még ez is. Hahh élvezem!-Mondtad cinizmussal

Idegesen csináltad a papírmunkát miközben a többiek mentek ügyeket oldani. Kirtelen egy húsos szendvics került a látóteredbe. Dazai nyújtotta.
-Köszi!-Vetted el.
-Mondtad nem reggeliztél, ezért leugrottam venni.
-Imádlak Dazai! Komolyan mondom!-Bontottad ki és elkezdted enni, Dazai mosolyogva ment a kanapéra. De nem sokáig lustálkodhatott, mert Kunikida munkára hívta, mert ügy van.

Egész délelött azokat a nyamvadt papírmunkákat csináltad már-már a fejedet verted az asztalba ami miadt a bent lévők furcsának néztek. Majd megtörtént a csoda végeztél! És elterültél az asztalon. El is aludtál volna ha Kunikida nem tér vissza, Dazai nélkül.
-Ne lustálkodj!-Csapott a fejedre.
-De hát végeztem Kunikida
-Az nem lehet!-Tépte ki alólad a lapokat és ávizsgálta az összeset-És lehet! Oké két óra pihenőt kapsz utánna mehetsz takarítani!