Forog a föld de én gyorsabban,
Hiszek de lassan csak ön magamban,
Lehet, azért hogy mást ne hibáztassak,
Nem, ne szólj hozzám ne bántsalak.
Nem szidom az Istent csak az én hibám,
Hogy el sodor nap mint nap ez a hullám,
A szépség kegyetlen bűvöletbe taszít,
Fegyver mely szívem mélyén szétszakít.
Hisz szemével gyilkol, hangjával simogat,
Fájdalom mennyország torkon ragad,
szorítsd mintha fontos volna mit érzek,
Ölelj csak halkan és semmit ne kérdez.
Ölelj majd taszíts el, hogy ébredjek,
Ne tarts karodban örökös bűvöletben,
Hisz fájdalom a szó és fájdalmas a tett,
Tud ha bűvölet az egész akkor ne szeres.
