Love at first sight I. (+18)

46.

    Susan és Colin együtt tértek vissza és kávéillat lengte körül őket. Még a csókján is éreztem az utolsó cseppeket és annyira kívántam, hogy ölni tudtam volna érte. Na jó, azt nem, de sajnos meglehetősen kávéfüggő vagyok és ez a Colinnal való kapcsolatom óta sem változott, mert ő is az, így együtt függtünk.
- Nekem is hoztál, ugye? - csillant fel a szemem.
- Nem akarom elrontani a kedved, Lexike, de sajnos a kávé és a koffein minden formája innentől számítva három hónapig tiltólisás. - mondta kedvesen Susan.
- Koffeinmenteset sem ihat? - kérdezte Colin. Biztos látta, hogy sírni tudnék.
- Azt igen. De a dietetikustól kaptok majd egy listát, hogy mit lehet és mit nem. Gyere Lexike, segítek felállni és kivesszük a katétert. Colin már úgyis indul, ugye? - célzott ezzel arra, hogy ideje minket kettesben hagyni. Colin habozott, majd bólintott egyet. Mielőtt elment még megcsókolt.
- Este jövök, behozom, amiket kértél. Addig alszom egyet, te is pihenj. Szeretlek.
- Aludj jól! Nagyon szeretlek. - suttogtam a csókunkba.
- Szia Susan, nagyon vigyázzatok rá! - köszönt el Colin tőle is.
- Szervusz Édeském, holnap találkozunk. - intett felé Susan, majd hozzámfordult, hogy felsegítsen. - Gyere, kedvesem, fordulj oldalra és a karoddal nyomd fel magad. Hasizomból most nem fog menni a felülés.

      A kapott instrukciók alapján egészen jól sikerült, szinte fájdalommentesen a felülés és a felállás is. Habár a katéter olyan volt, mintha semmi nem lenne ott, örültem, hogy megszabadultam tőle és a pár perces cicamosdás, tiszta ruha, fogmosás és fésülködés nagyon jót tett a hangulatomnak. A seb átkötözése egyáltalán nem fájt, de azért nem voltam annyira boldog, amikor megláttam, hogy mekkora vágással lettem gazdagabb. A délelőtti tortúra után újabb infúzió következett a szokásos rengeteg gyógyszerrel, amitől a számban folyamatosan keserű ízt éreztem. Egy ideig olvasgattam a telefonomon, tiktokoztam, aztán elnyomott az álom. Amikor felébredtem meglepődve láttam, hogy még mindig csak délután egy óra múlt. Arra gondoltam, hogyha ennyire unalmas lesz, akkor kinyiffantom magam inkább, de egy hétig ezt biztos nem csinálom. Óvatosan felkeltem és az infúziós állvánnyal tettem egy kis kört a szobában, mosdóba mentem, aztàn vissza az ágyba. Még alig helyezkedtem el, amikor betoppant Leah. Gyönyörű volt, de láttam rajta, hogy legszívesebben lerágná a körmét annyira izgul. Hosszú, barna haját kiengedve hagyta a vállaira omlani, minimális smink volt az arcàn. Az öltözetet illetően sem esett túlzásba, skinny farmert viselt fekete lovaglócsizmával és egy méregzöld garbót, ami kiemeli a szemeit a kontrasztjával.
- Csak gyorsan beugrottam az ebéd előtt, utána visszajövök. - szusszant egy nagyot, majd két puszit nyomott az arcomra. - Hogy vagy?
- Túlélem. Unatkozok. De te gyönyörű vagy és nagyon szurkolok neked, hogy összejöjjön. - kacsintottam rá.
- Hoztam neked olvasnivalót! - vett ki pár magazint a táskájából. - Tudom, hogy pongyola, de ne most váltsd meg a világot. Pihenned kell mindenhogyan. Soha többet ne hozd rám így a frászt! - súgta könnybelábadt szemmel.
- Ne sírd le azt a kis sminket, jó? - mondtam neki kedvesen. - Jön. Látom, hogy a szoba előtt beszélget. Nyugi, ez csak egy ebéd. - szorítottam meg a kezét.
- Annyira izgulok, basszus, sosem szoktam izgulni egy nyamvadt randi előtt.
- Csak add magad, Micheal imádja a vicces lányokat. - fejeztem be halkan, mert már nyílt az ajtó.
- Szép napot a hölgyeknek! - mondta kedvesen Micheal egy szívdöglesztő mosoly kíséretében. Őszintén értem, hogy miért tetszik Leahnak.
- Csini a kompos műtős sapid MikeyMike! - kacsintottam rá gonoszul még a reggeli tréfálkozásunk emléke végett. Gyorsan levette a fejéről és odadobta nekem.
- Érezd benne az energiát, amivel megmentettük egy autóbalesetet szenvedett nő életét az imént. - kacsintott vissza vagànyul, de már láttam, hogy igazàból Leah-t figyeli. - Szóval, élőben is szia. Micheal vagyok. - nyújtotta a kezét felé. Láttam, hogy Leah keze enyhén megremeg, ahogy elfogadja Micheal kézfogását, aki váratlanul közelebb rántotta magához a lányt és egyik kezèt szemtelenül a derekára tette. - Remélem éhes vagy.  - nézett megbabonázva Leah szemeibe.
- Nem ételre. - mondta Leah kuncogva és állta Micheal pillantását, aki közben kissé elpirult és nevetve megcsóválta a fejét. Vibrált közöttük a levegő. Elengedte Leah kezét és kiterelte a szobából, így megint egyedül maradtam és arra gondoltam, hogy Colin és Micheal mennyire más természet, annak ellenére hogy testvérek.