Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Vacsora

10 percen keresztül utaztunk, mivel kocsival mentünk. Volt egy kicsi dugó, de oda értünk időben.

- Megérkeztünk. - húzta be apám a kézi féket, majd rám nézett. - Izgatott vagy már? -mosolygott.

- Igen.. eléggé. Lehet össze fogok esni.. hehe - "nevettem" kínomban.

- Nyugi minden rendben lesz. - majd kiszálltak a kocsiból.

Vettem egy mély levegőt, és követtem a példájukat. Rá néztem a házra, és egyből be ugrott a sok, és még annál is több emlék, amiket itt szereztem. Én mindjárt sírni fogok...

Emlékszem, amikor fogócskáztunk, és Tom bele csúszott a medencébe, mivel elesett.. Billel nagyon sokat nevettünk aznap Tomon.
Vagy amikor csak hárman voltunk itt, mert az anyukájuk el kellett menjen a boltba bevásárolni. Bekötöztük Bill szemét egy törölközővel, és csukott szemmel próbált sütni egy csokis kekszet.. az egész konyha tésztás volt, és csokis.. néhol tojás darabok is voltak. De finom lett az a lényeg.

Vettem még egy mély levegőt, és a szüleim mögött, lassan lépkettem az ajtó elé. A szüleim megnyomták a csengőt. Alig kellett várni valamit, egyből kinyílt az ajtó.

- Hát sziasztok!! - ölelte meg Simone a szüleimet. - Gyertek beljebb, már kész a vacsi. - majd el állt az útból és be engedte a szüleimet.

- Szia Katherine!! Úristen de sokat nőttél te is! Gyönyörű vagy! - majd megölelt.

- Szia Simone. Örülök a találkozásnak. - majd visszaöleltem. A szívem majd kiugrott a helyéről.

- Gyere te is beljebb, már vártunk titeket. - majd engem is be engedett.

A ház belülről semmit sem változott, ugyanolyan volt. Csak a falaknak volt fakultabb színe, de nem látszott a változás. Majd be sétáltam, és megláttam az ikreket az asztalnál ülni. Mind a ketten felém fordították a fejüket, és engem néztek. Bill nagyon mosolygott, Tom pedig csak résnyire kinyitott szájjal bámult engem, és többször is végig nézett rajtam. Majd ő is elkezdett mosolyogni.

- Sziasztok. - mosolyogtam és leültem a szüleim mellé.

- Szia Kat. - köszöntek mind a ketten.

A fiúk rettentően sokat változtak.. Billnek a haja be van állítva, úgy, hogy felfelé álljon. (Nem félreérteni). Úgy néz ki mint egy süni, de mint egy nagyon aranyos süni. Tökre aranyosan mosolyog. Billnek van nyelv piercingje, és szemöldök piercingje. Tom.. Tomnak ugyanúgy raszta haja van, de fel van kötve, és át van húzva egy bézbólsapkán, ami alatt pedig egy fejkendő van. Lett ajak piercingje. És bő ruha van rajta. Nagyon bő, világos kék farmer, és egy piros pulcsi, ami szintén bő, piros bézbólsapkával és fekete fejkendővel. Billen egy fekete póló van, fekete farmer nadrággal. Az ő ruhái már nem bők. A fekete pólóra egy fekete bőr dzsekit vett fel. A szemhéja ki van festve. Gyűrűket és nyakláncokat is hord.

- Na és hogy vagytok? - ült le mellénk Simone is.

- Meg vagyunk, ma költöztünk. Katherine nagyon örült neki. Nagyon izgatott volt. - simogatta meg apa a hátam. A fiúk rám néztek.

- És veletek? Mi történt 5 év alatt? - kérdezte anyukám is.

- A fiúk alapítottak egy bandát, mielőtt elköltöztetek. A nevük "Tokio Hotel". Elég híresek, nagyon büszke vagyok rájuk. És Jörg is az. Csak, ő úgye nincs itthon, mert dolgozik.. - mosolygott Simone.

- Tényleg?? - néztem rá Simonera meglepődött arccal. Egy dolgot nem mondtam el. Én nagyon szeretem a Tokio Hotelt. Amikor rosszul vagyok, nem vagyok a toppon, mindig őket hallgatom. Imádom a zenéjüket.. de nem hittem volna, hogy az ikrek..