Két tűz között /BEFEJEZETT/

2 |A munka ajánlat|

-Mi a rák?-na lesokkolódtam nem tudtam mi történik velem erre előtört belőlem a keserves sírás

-Kincsem mi történt? Mi van a levélben?-nem szóltam semmit csak átnyújtottam anyának a levelet ő sem szólt csak csendesen odalépett hozzám majd jó szorosan és erősen megölelt talán ez volt az a pillanat az életemben mikor rájöttem arra, hogy akárhogy is döntök ő lesz az a személy aki mellettem lesz. Persze csak Carlos után bár nem hiszem, hogy ő ezt támogatná.

-Köszönöm Anyu- mondtam miután elváltunk egymástól

Ismét csendben közelebb jött és csak annyit mondott:

-Csak csináld azt, amit szeretsz

Ezzel a mondatával még jobban nyomatékosította az előbbi érzéseimet. Letöröltem könnyeimet és oda fordultam Carloshoz és apához:

-Carlos,-fordultam előszőr a Ferrari pilótájához- te voltál és vagy az egész életemben az a személy aki minden hülyeségemben támogatott ám mégis úgy vigyáztál rám mintha a saját gyereked lennék... huhh na jó nem kertelek- most már úgy helyezkedtem, hogy mindkét férfi családtagomat lássam-állást ajánlottak...-Carlos pattant is volna fel mire folytattam-... a Red Bullnál, Max Verstappen mérnökének ajánlottak be...

Néha az a legijesztőbb amikor a mindig beszédes személyt csendben látod ülni, mint aki világát nehezen tájolja be. Ez így volt meg egy-két percig, majd a bátyám szótlanul ám annál nagyobb hangzavarban felviharzott a szobájába. Anya nem szólt semmit csak utána ment. Így ketten maradtunk édesapámmal. Aki egy ideig szintén csendben volt azt hittem ő is megsértődött, de ő csak némán megölelt amit tőle nem szoktam meg hisz nem az érzelmek megtestesítője. Visszaöleltem, majd hosszú egymás nyakában lógása után a szemembe nézett. Láttam a gesztenye barna szemein ,hogy büszkeség tölti el. Ekkor nagy kő esett le a szívemről.

-Tudod lányom annál nagyobb büszkeség nincs mikor mindkét gyermeked abban a szakmában találja meg a számítását amiben te is. Ezt édesanyád nevében is mondhatom csináld, mert ezt a lehetőséget egyszer ajánlják fel nem többször. Az, hogy egyszerre egy profi mellett dolgozhatsz, nagyon nagy dicsőség.- rólam a lépcsőre nézett ahol előbb meg a bátyám rohant fel nagy bőszen- Ne foglalkozz vele, muszáj lesz beletörődnie-mentem volna fel, de még szólásra nyitotta a száját- Sajnálom...-fakadt ki belőle- Emlékszem mikor édesanyád terhes lett veled milyen boldogak voltunk, de legfőképpen én. Mindig is szerettem volna egy kislányt és egy vagány csajt nevelni belőle ez sikerült, viszont az nem, hogy rengeteg időt is töltsek vele. Sajnálom, hogy nem lehettem veled ezalatt a hosszú idő alatt-látszott rajta a megbánás és én apával szemben sose tudtam kőszívű maradni így hát újra jó szorosan megöleltem

-Szeretlek apa- majd mikor elváltunk indultam fel a bátyámhoz

Carlos szemszöge:

Mikor meghallottam nem tudtam, hogy halucinálok vagy mi történik velem. Ezért csendben vagyis ez lett volna a terv, de levertem egy vázát na szépek vagyunk kocsival be tudok venni egy éles kanyart, de gyalog már nehezemre esik na mindegy. Mentem tovább és meg sem álltam a szobámig. Nem tudtam mi tévő legyek hiszen a húgom, akiért bármit megtennék és mindenben támogattam most született vagyis éppen 25 évvel ezelőtt most meg munkaajánlatot kap az ellenség csapatától. Igazából sejthettem volna, mert az egész paddock róla szólt mikor lediplomázott és pont most megy elmegy Max mérnöke. Tudom, hogy ez az álom munkája, de én mindig arról álmodoztam, hogy egy nap ő lesz a mérnököm, mivel ő nekem nem csak a húgom, hanem a lelki támaszom bármi történt neki mondtam el, mert csak ő tudott ebben segíteni és mikor Charles rászállt azt hittem mindennek vége. Char tipikusan az a férfi akiért minden lány él és hal, bár én nem úgy ismertem a belevaló hugicámat, akit csak úgy eltud egy srác csábítani. Ezért nem is csodálkoztam annyira, mikor egyik versenyhétvégén egész végig kerülte a haveromat. Nem tudtam pontosan miért is van azért, mert a legjobb barátnőjének a bátyja vagy azért, mert a bátyja legjobb haverja. Vagy egy utolsó opció fél, hogy őt is elüldözöm, mint a többi probálkozót. Ezt a gondolat menetemet egy kopogás zavarta meg aki nem volt más, mint anyukám:

-Kisfiam-ja 29 évesen kisfiam-most azért akadtál ki, mert a húgod munkát kapott az ellenfelednél vagy azért mert nem tudod minden léptét figyelni?

Nos igen anya jobban ismer engem, mint én saját magam ami valljuk be elég ijesztő.

-Nem tudom- gratulálok Carlos ügyes vagy anyának hazudni lehetetlen igen is jól tudod, hogy miért- ahj anya tudod mennyire féltem és nem bízom meg a Red Bullosokban főleg Maxban nem- fakadtam ki, majd egy sós könnycsepp gördült végig az arcomon sose sírok csak akkor ha a húgomról van szó, mert ő a mindenem és megígértem mikor még kicsi voltam, hogy bármi áron megvédem mindentől és mindenkitől akárcsak a szüleink is tették és teszik is. Anya megpróbált megnyugtatni több kevesebb sikerrel. Ám ekkor egy újabb kopogás hallatszódott. Majd rövidesen Melissa lépett be az ajtón. Anya felállt mellőlem, majd így szólt:

-Beszéljétek meg minél hamarabb-majd kilépett ki az ajtón.

Tiktok: petrawriter_