Love at first sight I. (+18)

47.

Alexis:

Az éjszaka és a délelőtt nagyon nyugodt volt a kórhàzban, de ez nem mondható el a reggelről. Komolyan van még olyan ember, aki tényleg azt hiszi, hogy a legédesebb álmából riasztják fel a beteget lázatmérni reggel 8-kor az hozzásegíti a gyógyuláshoz? Kötve hiszem, hogy így lenne. Nagyon-nagy szükségem lett volna még arra a pár óra szundira, de ha már így alakult nekiálltam az esszémnek. Már témát is nehezet választottam, érvelő fogalmazás a többgenerációs együttélésről 3000 szóban. Nem sok, de nem is kevés, főleg, hogy megadott stilisztikai elemekkel is dolgozni kell benne. Végül annyira belemerültem, hogy észre sem vettem mennyire elszaladt az idő, csak amikor Micheal belépett az ajtón.
- Na mizu, kicsi? - kérdezte kedvesen, átlapozva a kórlapom, majd jött a szokásos lázmérés, de látszott, hogy az eredménnyel nem elégedett.
- Tanultam, MickeyMike. Hallom ismételsz ma Leah-val.
- Aha, cuki kiscsaj. - kacsintott mosolyogva. - És ha jó kislány leszel, hozok neked egy kis levest az ebédlőből.
- Micsoda visszautasíthatatlan ajánlat! - csaptam össze a tenyerem. - Remélem tudod, hogy vega vagyok, nehogy húslevest hozz...
- Majd észbentartom. Vagy majd Leah emlékeztet rá.
- Na, mondj már valamit, mi volt tegnap? - kérdeztem izgatottan.
- Lex, bocs, de nem. Mert ti lányok állandóan csacsogtok. Aranyos, szép, kedves. Jól éreztem magam vele. Majd alakul, ahogy alakul, ennyi. Eszemben sincs többet mondani, akkor neki is mondhatnám azonnal, mert te kettős ügynök vagy. - nevetett halkan.
- Nem vagyok az, csak mindkettőtöket nagyon szeretlek. Leah nagyon régóta magányos és jobbat érdemel a nyomi egyetemista barmoknál. - sóhajtottam, amikor eszembe jutott a hokis banda.
- Az biztos. Viszont nem tetszik, hogy még mindig lázas vagy ennyi gyógyszer mellett két nappal a műtét után, pedig ahogy nézem a sebből semmi nem ürül. Intézek neked egy CT-t mindjárt. Mire visszaérünk Leahval, addigra te is végzel.
- Ok, de kérlek, ne hívd fel Colint emiatt. Majd amikor bejön megtudja. Nem kell, hogy izguljon. És kérlek, ne bántsd meg Leah-t. Már annyi fiú után mostam fel a padlóról.
- Több, mint tíz? - nézett rám kérdőn.
- Nem. Kevesebb, mint öt, de magamhoz viszonyítottam. - mosolyogtam.
- Akkor az nem is sok. Na megyek, elintézem a vizsgálatot, ha Leah megjön várjon meg, visszajövök érte.
- Oké. - mondtam újra belemerülve az írásba és szerkesztésbe. Már a mentés gombra kattintottam, amikor egy kedves nővérke értem jött, hogy elmenjünk a CT-re. Akkor még nem sejtettem milyen izgalmas délutánunk lesz...

Colin:

A keddi napunk az egyetemen mindig kissé húzós, reggeltől késő délutánig tartanak az előadások és a tolmácsolás gyakorlat a harmadik évfolyamosok részére. Ez egy elég jó tantárgy, szeretem tanítani és általában, akik ezt a szakirányt választják elég elszántak ahhoz, hogy jól is teljesítsenek. Szóval egy fárasztó nap után jó volt hazavezetni és arra gondolni, hogy hamarosan láthatom Lexit és már csak pár nap és hazajöhet a kórházból. Mivel egész nap nem írt, gondolom tanult vagy aludt, esetleg mindkettő. Mindenesetre én is megszereztem még neki az egész heti anyagokat a kollégáktól, illetve beszélve az állapotáról lefixáltuk több tárgy fél éves értékelését. Otthon csak átpakoltam az egyik táskámból a másikba és bekaptam egy szendvicset és már indultam is be a kórházba. Szerencsére még elkerültem a kora esti dugót, de már érezhető, hogy advent időszakába léptünk, mert felgyulladtak körülöttem a karácsonyi fények és jóval több az autó, mint egyébként, mert néhány early bird már most elkezdi a karácsonyi vásárlást. Őszintén tanácstalan voltam az ünneppel kapcsolatban, mert nem ismertem Lexi szokásait egyelőre, de majd megbeszéljük.

A kórházba érve láttam, hogy a bátyám autója is még itt parkol, és nem messze láttam Leah piros Mini Cooper-ét is, szóval akkor ma nem leszünk sokat kettesben. A folyosón lépdelve már furcsa érzésem volt, mert láttam, hogy Lexi ágya üres, csak Leah ül a fotelben és idegesen dobol ujjaival a térdén. Ahogy beléptem és észrevett, a nyakamba ugrott és elsírta magát. Hirtelen nem igazán tudtam mire vélni a viselkedését, így együttérzően megpaskoltam a vállát és kicsit eltoltam magamtól.
- Leah, mi történt? Hol van Lexi? - kérdeztem aggodalommal teli hangon.
- A műtőben. - mondta két szipogás közt hüppögve.
- Micsoda? De miért?
- Mert a bátyád úgy gondolta, hogy valami baja van, mert a gyógyszerek mellett még mindig lázas. Ezért amíg ebédeltünk csináltatott neki egy CT-t és nem tudom mi a szar van, de közölte, hogy újra fel kell nyitni. És hogy várjam meg itt, majd jön.
- Ez mikor volt pontosan? - kérdeztem már remegve a félelemtől.
- Hát, olyan kettőkor. Vagy fél háromkor.
- Leah, fél hat van. - szóltam és éreztem, hogy le kell ülnöm vagy azonnal elájulok. Mi a szar történt itt megint, ami miatt három vagy négy órája a műtőben van?! Az ágyán még ott hevert kinyitva a füzete, könyve, a laptopja is alvó üzemmódban volt, tehát erre senki nem készült.