Bungou Nyugat

43. Szavakból lett ember

Yokohama, Dokk Maffia központja, Dazai Osamu POV

- Mi az, hogy ti írtátok meg? - Tágulnak ki Michael Ende szemei.

- Mi írtuk meg? - Pislog nagyokat Madách is és húzódik el egy kicsit az őt karoló bohóctól.

- Legalábbis azt hiszem. - Ereszti el a Nyugat fejét Gogol és vakarja meg a saját nyakát.

- Akkor most mi voltunk, vagy csak azt hiszed mi voltunk? - Emeli meg a szemöldökét Madách Imre és fonja össze maga előtt a karjait.

- Nem tudom, na. - Kapja fel az ég felé a kezeit a bohóc.

- Jól van, magyarázd el miért gondolod, hogy ti voltatok? - Szól közbe Ende, mielőtt a páros tovább vitatkozhatna.

- Hát az egész olyan tíz évvel ezelőtt történt, amikor utoljára itt voltunk és még nem kellett kísérő a szakédhez. - Néz Gogol a Nyugat vezetője felé, mintegy megerősítést várva, hogy jól emlékszik.

- Igen, emlékszem. Mondjuk arra nem mit csináltunk, de arra igen, hogy iszogattunk, aztán reggel egy képességgel az arcomban keltem a maffia doki rendelőjében. - Fogja meg az állát a magyar férfi.

- Szóval oda evett el a fene. - Csap az asztalra Gogol.

- Nikolaj, tárgyra. - Szólja le Fyodor.

- Bocsánat, bocsánat. - Húzza össze magát, mint egy rossz kisgyerek. - Szóval, együtt iszogattunk Imrével. Aztán valahogy, már én sem tudom pontosan hogyan, de feljött az a téma, hogy a könyvekben az emberek milyen ritkán életszerűek.

- Mintha ez rémlene. - Biccent egyet Madách Imre. - Azt hiszem abban maradtunk, hogy kibaszott ritkán jön össze, igaz? - Kérdezi a férfi.

- Imre. - Szólal meg hirtelen morcos hangon Kaffka Margit és néz lángoló szemekkel a Nyugat fejére. - Szóhasználat. - Ahogy ezt kimondja a szemüveges vezető a saját szájára csap, mint akinek csak most esett le mi csúszott ki a száját.

- Ezer bocsánat. - Nyel egy nagyot végül Madách.

- Jól van. Szóval, igen megbeszéltük, hogy... - Itt Gogol is a magyar hölgy felé néz. - Nagyon. - Mondja ki a következő szót, mire a nő biccent egyet. - Ritkán van, pedig nem is olyan nagy dolog. Ezen felbuzdulva, te előkaptál egy napló szerű valamit és elkezdtünk ötletelni. - Itt a férfi elgondolkodik. - A részletek már elég homályosak. - Ekkor hirtelen elneveti magát. - Az biztos, hogy órák hosszat ültünk kb. hat mondaton. - Teszi a szája elé a kezét, mielőtt egy újabb nevetés kitörhetne belőle.

- Te emlékszel mennyit írtunk le? - Fintorodik el Madách, mire Gogol megrázza a fejét.

- Arra nem emlékszem, mikor leírtuk, de másnap találtam a zsebemben egy összehajtogatott papírlapot, amin csak annyi volt. Aztán megjelent Sigma és kiderült, hogy a lap, a zsebemben abból a könyvből van. Amúgy honnan volt neked ilyen könyved? - Tudakolja a bohóc, mire Imre a másik oldalán ülő Michael Ende felé biccent.

- Tőle, volt benne egy elkezdett regénye, el akartam olvasni és magammal hoztam a kirándulásomra. - Mondja egyszerűen a Nyugat feje.

- Aha, de ha az a könyv nálad volt. Mi a fenéért hiszi mindenki, hogy elveszett? - Vakarja meg a fejét a bohóc.

- Mert elhagyta. - Morogja Michael Ende.

- Elhagytad, mikor? - Pislog értetlenül Gogol a magát éppen kis gombóccá összehúzó Madách Imrétől.

- A piálásunk utáni nap. - Nyel egy nagyot.

- Gratulálok. - Sóhajt egyet Ende és fogja fél kézbe a homlokát.

- Sajnálom kedves és tudod, hogy igyekszem éppen jóvá tenni. - Védekezik a magyar férfi.

- Szóval ez azt jelenti, hogy még egy szájat kell etetnem és hogy jobban kell vigyáznunk az ifjú Ferkóra, mint eddig. - Jelentem be, ezzel magamra terelve mindenki figyelmét.

- Nem kell engem félteni kaméleon bácsi. Nem voltak olyan erősek a legutóbbiak sem. - Vonja meg a vállát a kis Franz Kafka.

- Ez nem jelenti azt, hogy nem kell óvatosnak lennünk. - Rázom meg a fejem, mert nem látom sok értelmét annak, hogy vitatkozni kezdjek vele. Jobban járok, ha csak hagyom, hogy azt gondolja, amit akar. Jobb nem elkezdeni vitatkozni egy kisgyerekkel.

- Várjunk! - Csap hirtelen az asztalra Madách Imre, aminek hála most ő kerül a figyelem középpontjába. - Ki engedte meg neked, hogy átállj, he? - Kéri számon komoly tekintettel Nikolaj Gogolt, aki elfintorodik és lefelé biggyeszti az ajkait.

- De hát úgy se tudok meg semmit. Totál begolyózott. Sigmát meg úgy csináltuk meg, hogy észérvekkel két perc és a tenyerünkből eszik. - Nyavalyog a bohócnak öltözött férfi.

- Margit kérlek, fogd be Ferkó fülét. - Bár a kérés a magyar nő felé volt intézve a kis Franz Kafka magától befogja a fülét és dúdolgatni kezd. - Baszd meg Nikolaj! Most a kisujjamból szopjam ki, hogy hogyan akarják a gyereket bántani? - Kéri számon a bohócot és kever le neki egy nyaklevest. - Befejeztem. - Jelenti ki Madách Kaffka Margitra nézve, aki megfogja a kis Ferkó vállát, mire a gyerek leengedi a kezeit.

- Azt hittem már rég benne vagy a rendszerükben. - Védekezik a bohóc.

- Ja, benne lennék, ha tudnám hova kell a lányokat küldeni. Viszont most még azt se fogom tudni. Azzal nem vagyok előrébb, hogy a nemzetbiztonságisok rendszerében benn vagyok. Főleg most, hogy ott van a dinka mellett valaki, aki tud Ferkóról, de én nem tudok róla semmit. Ha meg ez nem lenne elég így, még mindig náluk van a lap a könyvből és ki tudja mennyi hely van még rajta. Hát elment neked az eszed?! - Szidja le Nyugat feje a bohócot.

- Te érted miről van szó? - Suttogom Fyodor felé hajolva.

- Ötletem sincs. - Kapom meg a választ, amire számítottam is.

- Üdv hivatalosan is a csapatban, Attila vagyok. - Nyúl át az asztalon jobbjával a Magyar Hóhér.

- Nikolaj. - Fogja meg a felé nyújtott kezet a bohóc és mosolyodik el halványan, mire Madách Imre sóhajt egy hatalmasat és hátra dől a székén.

- Azt hiszem máshogy kell megoldanom az új alak problémáját. Reménykedj, hogy hamar megtaláljuk Michael könyvét, mert ha azok az észlények írnak még valamit a lapra és én nem fogok róla tudni, akkor rajtad verem el a dolgot. - Morogja a Nyugat vezetője, majd egy újabb sóhaj után folytatja. - Csapat ő Nikolaj Gogol a legörültebb tégla, akit valaha a hátán hordott a föld. Nikolaj, a japánokat, meg Fyodort tudod ki. A többiek a csapat. - Fejezi be, mire a bohóc integetni kezd.

- Öröm végre megismerni az egész csapatot. - Kuncogja majd vigyorogva felém fordul, de a mellettem ülő férfire néz. - Bocs mindenért Fyodor. Nem tudhattad, hogy nem veletek vagyok. Imre megnyúzott volna, és hidd el nekem, azt senki se akarja, hogy Imre megnyúzza. - Rázza ki a hideg.

- Annyira azért nem vagyok rossz. - Próbálja menteni a helyzetet Madách.

- Áh, nem. - Szólal meg egyszerre a Nyugat minden tagja.

- Igazad van, kétszer annyira vagy rossz. - Vigyorodik el Ende a Nyugat feje mellett.

- Na, de Michael. - Szörnyülködik Madách.

- Én is szeretlek Imre. - Vigyorog a német férfi, mintha most nyerte volna meg a lottót.