A Beautiful Lie-Tom Kaulitz

Azért Vagy Itt,Hogy Megölj

Tudtam, hogy nehéz lesz először látni őt, tudtam, hogy az irányítás minden porcikáját átveszi, hogy ne fussak érte, hogy megmutassam neki, még mindig itt vagyok, és érte jövök, de fogalmam sem volt, hogy ez mennyire fel fog tépni belül. Gyönyörű volt, pont olyan szép, mint amilyenre emlékszem, de amikor láttam őt abban a szűk piros ruhában, sokkal nehezebb volt kordában tartani magam. Abban a pillanatban, amikor megpillantottam puha, sápadt bőrét, hosszú vörös haját és azt a szűk ruhát, olyan volt, mintha valami halott volna bennem, ami éppen életre kelt, a vágy.

Annyira nem vette észre, hogy ott vagyok, láttam, ahogy a tekintete a tömeget pásztázta, de fogalma sem volt róla, hogy itt vagyok, hogy ilyen közel vagyok. Feszültnek tűnt, ahogy régen, amikor magammal vittem az útra, a teste feszült és mindenre készen állt. Soha nem felejtettem el, hogy néz ki, az arca bevésődött az agyamba, de hogy újra testben láttam, az összes apróság visszaözönlött hozzám. Emlékszem a szeplőkre közvetlenül a bal szeme alatt és az anyajegyre az alsó hasán. Emlékszem, hogyan érezte magát alattam, ahogy mozgott a teste.

Megráztam az elmémbe keringő erotikus gondolatokat, és visszakaptam rá a tekintetem. Néztem, ahogy egy férfi a bárban elkezdi őt nézni, szemei ​​lyukat égetnek a háta mögött. Automatikus reakcióm az volt, hogy megyek, és megütögettem a seggét, kitéptem a szemét a fejéből, amiért így nézett rá, de tudtam, hogy meg kell őriznem a hidegvéremet, a hely tele volt Roman embereivel. A férfi felállt a helyéről, és enyhe bizonytalansággal lépett oda hozzá. Néztem, ahogy kifújja, átható kék szemei ​​még azt sem nyújtották neki elégtételt, hogy ránézzen, megrándult a vágytól.

– Akkor mi a terv? – kérdezte Georg mellőlem, és kizökkentett a révületből.

Csoszogtam a helyemen, próbáltam megakadályozni, hogy túlságosan leterheljem magamat a látásától, megköszörültem a torkom, és intettem neki, hogy kövessen vissza a klubon kívülre, még egy utolsó pillantást vetettem rá, fájt a szívem. ahogy magam mögött kellett hagynom, a kibaszott ragadozók gödrében kellett hagynom nélkülem, de tudtam, hogy csak egy rövid ablakom van, hogy bemenjek a klubba, és kitalálhassam, nem tudtam tolatni a szerencsémet és megkockáztatni, hogy elkapjam. Elkapják, az mindent veszélybe sodorna.

Végigmentünk a sötét sikátoron, néhány részeg civil felhúzta a beleit, és megbotlott a kőösvényen. Egy sötét fekete autóhoz közeledtünk és beszálltunk. Billre néztem, amint a vezetőülésen ült, és dühös tekintettel várta, hogy becsukjuk az ajtókat.

Felsóhajtottam "Ne légy olyan, mint Bill."

Felnyögött, és elindult az úton.
– Ez hülyeség volt! Mi van, ha valaki felismer? Most rám vágott: "Megölték volna!"

– De nem voltam az, ráadásul senki sem ismerne fel most ezzel a szakállal. Viccelődtem, de a valóság keményen megütött, amikor rájöttem, hogy fogalmam sincs, mikor látom újra, ha újra látom, ki tudja, mi történhet mostanáig, és végre lehetőségünk lesz becsapni. Most már csak azért tudtam imádkozni, hogy legyen elég okos ahhoz, hogy életben tartsa magát, és erős hitem volt benne.

***

Ma este volt az az éjszaka, amikor Roman először dolgoztatott a klubban prostituáltként. A gyomrom rosszul lett attól a gondolattól, hogy mi következik, a gondolattól, hogy egy idegen férfi megérintett, felmászott a bőröm, és utána már elképzeltem magam, ahogy addig dörzsölöm a bőrömet, amíg az el nem vérzett, hogy megpróbálja átérezni a szagát. le rólam. Visszatartottam a könnyeimet, amik kiabáltak, hogy kijöjjenek, Roman haragudna rám, ha sírok, ha tönkreteszem a sminket az arcomon, és nem akarom őt feldühíteni, nem akartam, hogy megbüntessen, újra. Annyira jól csinálom, hogy Angelrel nőket toboroztam a klubban és az utcán, megtetszett neki, és egy pillanatra arra gondoltam, talán tényleg itt maradhatok, talán kibírom, de minden megváltozott, amikor azt mondta nekem. Angel ma este, amit Roman ma estére tartogatott számomra.