Almost Love [l.h.]

2. Fejezet - Véletlen

Az ébresztőm már vagy századszorra indult újra, ezért 10 percnyi szenvedés után leállítottam. A telefonomat felvettem az éjjeli szekrényről, de kigúvadtak a szemeim az időt meglátva.

- Mi a fasz?! Mindjárt kezdődik az első órám!! És 20 perc alatt kéne beérnem??!?? - kiugrottam az ágyból, és a szekrényhez rohantam. Kirántottam egy fekete csőnacit és magamra ráncigáltam. A jobb lábam erőteljes bedugása után a nadrág kiszakadt a térdénél. Majd ugyanez történt a másik szárával is.

- Neeeee. Ezt most nem mondhatod komolyan???!?? - kiakadtam. Késésben voltam, és egy méregdrága nadrágot is sikerült 0,0005 másodperc alatt tönkre tennem. De nem érdekelt. Abban a szent pillanatban csak azt akartam, hogy beérjek az órára időben. Magamra kaptam egy "HELL YEAH" fekete feliratú fehér pólót és a hajam egy rakoncátlan kontyba fogtam.

Szinte letéptem a kilincsről a táskám ahogy kirobbantam a házból. A buszmegálló felé vettem az irányt, de pont az orrom előtt haladt el a busz és a következő járat csak negyed óra múlva jött volna. Kétségbeestem. 'Na jó Dorothy, ha már ennyire hétalvó vagy akkor ezt megérdemelted. De tudod mit? Őrülj meg, most az egyszer egy kicsit.'
Gondolkodásomat megszakítva, az útra szegeztem tekintetemet. Egy fekete Audi száguldott erre és amikor 5 méteres körzetben volt a járgány, kiugrottam az útra. A kocsi eszméletlenül hangos fékcsikorgása betöltötte az agyamban levő űrt. Felnéztem a volán mögött ülő fiúra aki sokkos állapotában még mindig erősen a kormányt markolászta.

Feltéptem az ajtót és bepattantam az anyósülésre. Balra fordítottam a fejem, majd megpaskoltam a fiú hátát.
- Vigyél el a sulimba, oké? Akkor elfelejthetjük ezt a kis "incidenst" hogy majdnem elütöttél. - A fiú pislogva felém fordult, majd kitört egy hangos nevetésben.
- Te aztán nem vagy semmi, kiscsaj. Elütettni magad, csakhogy suliba mehess?
- Hát, mit is mondhatnék. Jó kislány vagyok. - nyelvemet kiöltve kacsintottam a fiúra, aki arcomat fürkészve szájpiercingjét harapdálta. Eltelt vagy 5 perc, mire feleszméltem, miért is sietek.
- Khm.. Ismeretlen fiú, elnézést hogy megzavarlak, de egy forgalmas út kellős közepén álltál le. Most akkor elviszel a sulimhoz vagy máshol stoppoljak? - ujjaimmal idegesen doboltam a műszerfalon. Megrázta a fejét, hogy visszatérjen a valóságba és bólintott egyet.
- Merre menjek? - elindította a járműt, és a válaszomat várta.
- A Princess Street-en haladva a Canterbury Park végén fordulj jobbra a King Street-re. Ott lesz. - gyors tempóra váltottam és ajkamat harapdálva azt kívántam, hogy bárcsak ott lennénk már. A szőkeség pont azt tette, amit mondtam, mintha parancsot teljesített volna. 4 perc alatt ott voltunk. Felhajtott a járdára, majd leállította a motort.

- Ömm.. Kössz, hogy elhoztál, Bármiislegyenaneved. - kiszálltam és becsuktam a kocsiajtót. Az anyósülés ablaka lassan legördült, így a szőkeséggel szemkontaktust tartottam.
- Tetszik a farmerod, nem is tudom honnan vehetted az ötletet. - kacsintva rám mosolygott. 'Mi? Mi az hogy honnan vehettem? Elszakítottam a bénaságom segítségével.' A tekintetem lejebb vonult a testén, amíg nem akadt meg a szemem a kiszakadt fekete farmerén. 'Jaaa, ez azt hiszi hogy róla koppintottam? Mekkora barom. Bárki hordhat ilyet, ezt nem ő találta fel. Mit hisz ez magáról?'
- Egoista. - sarkon fordultam, és a terem felé vettem az irányt. Még volt 8 percem beérni az osztálytermembe. 'Már csak egy pici, éééés itt is vagyok.'

Leültem az egyetlen üres helyre amit a sarokban találtam. Kinézve az ablakon, a szőkeség a kocsi oldalának dőlve állt és engem figyelt. Egy "Menj már" mondatot artikuláltam neki, amit meg is értett és elhúzott. 'Na végre.'
Az iskola első napja unalmas volt. Persze máris letoltak a tanárok a szakadt farmerom és az illetlen feliratú pólóm miatt. De jó nekem. Csak azért is ilyeneket fogok hordani, pont azért hogy felhúzzam az agyukat. A saját öltözködési stílusomba ne szóljanak bele. Hazaérve, a tegnap esti kajamaradékot melegítettem meg és be is burkoltam egy perc alatt. Megnyitottam a Kik-et, hogy megnézzem a Pingvinkirályt.

DorothyR: Na, mostmár válaszolni is fogsz vagy üzengessek magamnak?

Vártam, és vártam, de visszaírt.

Penguinking: Boccs, próbám volt.

DorothyR: Milyen próbád? Csak nem balerina vagy?

Szakadtam a röhögéstől, mert ennél hülyébbet nem is kérdezhettem volna.

Penguinking: Nem, nem vagyok az... Gitáros és énekes vagyok egy bandában.

DorothyR: Oh, cool. Na mentem aludni.

Penguinking: Ok.

'Na végre válaszolt Őfelsége. Szóval mégis egy gitáros. Hm, lehet lottóznom kéne.' Letusoltam, majd bebújtam az ágyamba. Végig a Pingvinkirályon és az Egoistacsászáron járt az eszem. Végül Ed Sheeran - Thinking Out Loud számára aludtam el.

So honey now
Úgyhogy édesem most

Take me into your loving arms
Ölelj szerető karjaid közé

Kiss me under the light of a thousand stars
Ezernyi csillag alatt csókolj meg

Place your head on my beating heart
Pihentesd fejed dobogó szívemen

I'm thinking out loud
Hangosan gondolkozom

That maybe we found love right where we are...
Talán pontosan ott találtuk meg a szerelmünket ahol vagyunk...