Love at first sight I. (+18)

48.

Nagyon nehezen tudtam kinyitni a szemeim, minden erőlködésem ellenére úgy éreztem, hogy a szempilláim újra és újra visszacsukódnak, ahelyett, hogy nyitva maradnának. Hallottam, hogy Colin valakivel beszél, de a szavai túl távoliak voltak, hogy megértsem őket. Megköszörültem a torkom és elképzeltem, hogy megmozdul a kezem. Valamelyik a kettő közül hatásos volt, mert éreztem Colin ujjait rákulcsolódni az enyémre.
- Anyu, visszahívlak majd, végre ébredezik. Szeretlek, aludj jól! - mondta olyan gyorsan, hogy összefolytak a szavai. - Lexi, édesem, itt vagyok. - mondta és végigsimított az arcomon. - Annyira szeretlek, kérlek gyógyulj meg végre, mert megőrülök.
- Szomjas vagyok. - nyögtem rekedten és félálomban még mindig.
- Szólok valakinek, hogy felébredtél. Mindjárt jövök.

Nem tudom mennyi időt volt távol, mert továbbra is nehézséget okozott, hogy a szememet nyitva tudjam tartani. A szoba világításának hirtelen felkapcsolása hunyorgásra késztetett, nagyot ásítottam, majd eltakartam szemem a hirtelen jött fényesség elől. Látás nélkül is éreztem, hogy Colin mellém áll, mert parfümjének az illata elbódított.
- Üdvözlöm kisasszony! - szólalt meg egy ismeretlen, de nagyon kedves hang is. - Hogy van?
- Fáj a fejem és szomjas vagyok.
- Hamarosan hozok inni, ha már a szemét is ki tudja nyitni. Nem szeretném, ha megfulladna. A fejfájásra nyomok egy újabb adag gyógyszert az infúzióba. Megmérem a hőmérsékletét. - mondta, mire már éreztem is a fülemnél a lázmérőt. Még mindig gyorsabban sípolt, de a hang szerint ez már sokkal jobb volt.
- Normális, hogy ennyire nehezen ébred? - kérdezte Colin elfojtott hangon.
- Igen, nagyon hosszú műtét volt. Hozok neki inni, de csak akkor igyon, ha tényleg teljesen magánál lesz.
- Rendben, köszönöm. - mondta Colin halkan, és éreztem, hogy az ágyamra ül és gyengéden simogatni kezdi a paplanon keresztül a lábaimat. - Lexi, ha felkeltél ihatsz. - mondta, miközben lágyan simogatta az arcomat. Lassan nyitogattam a szemeim és minden pislogással egyre tisztábban láttam.

Colin annyira szívdöglesztően helyes volt, még úgy is, hogy nagyon megviselt volt az arca. Kócos hullámos haja kissé hosszabb lett, mióta megismertem, de ez csak még tovább fokozta arcának szépségét.
- Szia. - suttogtam rekedten.
- Hát szia. Soha többet ne csinálj ilyet, kérlek!
- Milyet?
- Ne ijessz meg többet ennyire. Úgy érzem, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt... Annyira féltelek.
- Nem volt szándékos. Gondolhatod én is mennyire voltam boldog, amikor Micheal két másik orvossal együtt közölte, hogy indulunk a műtőbe. A hasam konkrétan lassan olyan, mintha Hasfelmetsző Jack-kel randiznék... - sóhajtottam egy könnycsepp kíséretében.
- Lex, nem érdekel hány heg lesz a hasadon, csak gyógyulj meg kérlek gyorsan és hagy vigyelek haza. Annyira üres nélküled a lakás.
- Akár rendet is rakhatsz, legalább nincsenek szétdobálva a cuccaim. - kuncogtam.
- Rajta vagyok az ügyön, elhiheted. Kezd úgy kinézni, mint régen. - nevetett. - Elhoztam a tanulnivalókat. És elolvastam az esszéd, jó lett.
- De még nem is volt teljesen kész.
- Szerintem meg de. Csak nem akartad megmutatni. Volt benne pár nyelvtani hiba, majd javítsd ki mielőtt elküldöd, bejelöltem pirossal.
- Soha nem tudok semmit megcsinálni úgy, hogy ne találj benne hibát. - mondtam szomorúan.
- Lex, az út két különböző részén járunk. Te az elején, én meg már valahol messze. Persze, hogy észreveszem a hibát, de te ebből csak tanulhatsz. És hidd el, nagyon szívesen megtanítalak mindenre, amit tudok... - simított végig az arcomon és csókolt meg lassan, majd egyet kacsintott rám. Éreztem, hogy elpirulok és hogy mennyire szárazak az ajkaim.
- Szívesen tanulok tőled bármit, de kérlek, adj inni. - fogtam könyörgőre, mire azonnal a pohárért nyúlt, hogy számhoz emelje. Miután ittam sokkal jobban éreztem magam, de nagyon fáradt voltam még mindig. Gyengének éreztem magam mindenhez. - Colin, olyan fáradt vagyok és látom, hogy te is. Menj haza pihenni, én is aludni fogok. Fölösleges itt ülnöd, rendben leszek. Nagyon szeretnék jobban lenni és hazamenni végre.
- Biztosan? Szívesen maradok. - mondta határozottan.
- Holnap dolgozol, aludnod kell. És holnap én is szeretném elküldeni az esszét, de még ki kell javítani a hibákat is. Muszáj rápihennem. Szinte érzem, hogy húz az álom, alig bírom nyitvatartani a szememet is.
- Rendben van, Szépségem. Holnap este hozok neked levest, Micheal mondta, hogy már ehetsz majd. Reggel bekészítem a slow cookerbe, mire hazaérek készen lesz és hozom is. Csak aludj és pihenj nagyon sokat. Szeretlek, Lex. - csókolt meg utóljára mielőtt hazaindult.
- Én is szeretlek. Írok, ha majd felébredtem reggel. - mosolyogtam. Nem sokat kellett várnom és már újra aludtam is.