A hétfő gyorsan elérkezett, a hétvége úgy elröpült mintha nem is lett volna. Vasárnap Avril-t körbe vezette a városban, megnézték a múzeumokat, voltak a közeli vidámparkban, valami filmre is beültek. Élték a szerelmesek bájos életét és még az utazóládákba is becsomagolták a ruhákat. Külön bőröndbe rakták a kottákat, kitakarították a szobát, hogy ne Nathan szenvedjen vele. Közben, egy ágyat is vettek az új lakásba. Mégis, valami azon a hétfő reggelen hiányzott és az nem más volt, mint az, akivel mind ezt végigvitte. Avril mellett a két nap is hónapoknak tűnt, Damian tagadta, de nehezen vált el tőle azon a ködös reggelen. Az idő nyálas volt, nyirkos, csepergős, a nyári meleget elfújta a hűvös szél, és az október már sárgította a fák leveleit. Aznap beteget jelentett az Akadémián, mert szeretett volna beköltözni és Avril-től rendes búcsút venni.
Sosem volt ennyire kihalt az állomás, a templomok reggeli hetet kongattak és a teheneket hajtó gazdákon kívül, még senki nem volt talpon. Nathan is édesdeden aludta az igazak álmát, így Damian kénytelen volt egyedül lekísérni őt. Gyalog mentek, hiszen a városba, csupán egy domb vezetett lefelé. Tellett egy kis időbe a séta, de legalább együtt lehettek addig. Avril a szokásos kantáros szoknyát viselte, a vállaira sötétbarna pelerint terített. Andalogva, egymásba karolva haladtak a poros utakon, az égen szürkés, bágyadt fények játszottak, a ködben aligha pislákoltak az itt-ott égő lámpások. A vonat füstölögve állt meg a peron mellett, elérkezett hát a búcsú órája.
- Ugye, eljössz még hozzám? – kérdezte Damian , mérhetetlen szomorúsággal az ábrázatán.
- Minél előbb. – válaszolta Avril, a könnyeit nyelve. Mielőtt felszállt volna, átadott egy nehéz bőrtáskát, amik tele voltak pakolva hegedűvonókkal.
- Tudom, hogy odahaza vonókat tettél a falra, úgy mintha rovátkák lennének és így számoltad az idő múlását. Damian, azt mondtad nekem, maradandó szokásod lesz ez. Kérlek, tegyél fel mindig egyet, addig, amíg vissza nem térek hozzád. Erről, tudni fogom, hogy gondoltál rám. Apának, ezekre már úgysem lesz szüksége! El vannak törve.
- Hogyan tudsz támogatni, még a legnagyobb ostobaságban is?
- A legkitartóbb bátorítód vagyok. – felelte meg a kérdést helyette. Ezzel a szóval, már valóban lezártnak hatott minden, hiszen kitárultak az ajtók és neki, mennie kellett. Búcsút intve, a zokogást visszatartva a vonat felé vette az irányt, már felkapaszkodott, mikor Damian megállította. A csuklóját kétségbeesve szorongatta, és ő is próbálta lenyelni a torkát kaparó érzelmeket:
- Avril, nagyon szeretlek, nem annyira, mint a zenét és az abszintot, de egészen közel vagy a szívemhez. Még ha a történtek miatt, nehéz is ezt bevallanom neked. – a lány elmosolyodott, mintha egész életében erre a kijelentésre várt volna. Végigsimította a kezével Damian arcát, aki mozdulatlanul hagyta, hogy elhagyja őt Avril melegséget sugárzó érintése. Mire feleszmélt a vonat már tova tűnt a köd lepte messzeségbe, egy könnyet sem hullajtott abban a percben, megtették azt helyette a felhők is, inkább csak az arcára tapasztotta a tenyerét, hogy a simítás nyoma ne hűlhessen ki.
A napja mondhatni eseménydúsan folydogált, legalábbis nem akadt ideje arra, hogy a sebeit nyaldossa Avril távozása után. Nathan apjának volt egy rozoga automobilja, ezzel ingáztak a lakás, és a házuk között, hogy még sötétedés előtt végezzenek a költözködéssel. Kicsit sem tűnt ez a program kellemesnek, hiszen az ódon várost csak úgy verte a zivatar. Damian a sötétkék kalapját a szemébe húzta, az ujjaira lehelt nehogy lefagyjanak. Félt, hogy begörcsölnek a hideg miatt és nem tud majd másnap zongorázni, a munka nagy részét pont ezért, másokkal végeztette el. Ő csak ült lent a kisméretű automobilban és szemlélte a cipekedés folyamatát. Dél táján pihenőt tartottak, az immár teljesen kiürült vendégszobában kedvtelenül átböngészte a fiókokat, hogy nem felejtett-e ott valamit.
ESTÁS LEYENDO
MINDEN DALLAM AZ OPERAHÁZBA VEZET I. - A Fantom Klaviatúráján
Misterio / Suspenso- Hogyan lett egy maffiózó fiából híres zongorista? - Nos, ez egy érdekes történet, igyunk még egy kört a zöld tündérből és elmondom neked.
