Döntések [Drarry ff. 18+]

2. Várakozás

Draco nyöszörgésre ébredt, mintha valaki ott tartózkodott volna vele egy szobában. Egy pillanatig el kellett gondolkodjon, miután kinyitotta a szemét, hogy hol is van. Tekintete körbejárta a szobát, míg végül megállapodott Harryn. A griffendéles arca fájdalmas grimaszba torzult, ajkait folyamatos, fájdalmas nyüszögés hagyta el. Draco agyában leforgott az előző nap. Torka elszorult, de legalább a teste kipihente a fizikai rosszullétét. Halkan felült, majd a griffendéles ágyához lépett. A fiú ott maradt vele. Halványan rémlett neki, hogy büszkeségétől megfosztva a fekete hajú segített neki előző nap összekapni őt. Halvány, szinte alig észrevehető mosolyt engedett meg magának, majd óvatosan az ágy szélére ült és megfogta Harry vállát.

- Potter. - Ennyi elég is volt, riadtan pattant ki a fekete hajú szeme, egy nyikkanást hallatva felült és beljebb húzódott az ágyon. Szinte lihegve, verejtékben úszva túrt hajába, tekintete lassan kezdett kitisztulni és felfogni, hol is van éppen.

- Kurvára megijesztettél - szólalt meg végül összehúzott szemekkel a fekete hajú. Malfoy rezzenéstelen arcát ráemelte és csak pár perc néma csend után volt hajlandó megszólalni.

- Rémálmod volt. - Nem kérdezte, kijelentette, amiből Harry arra következtetett, hogy a másiknak sem volt valami jó éjszakája. Végül egy fájdalmas sóhajt hallatva dőlt vissza az ágyra, tisztes távolságot tartva a szőkétől, már amennyire lehetett.

- Kurva jó megfigyeléseid vannak - morogta nyűgösen, de nem is igazán Malfoynak szólt frusztrációja.

- Megmentettél. Miért? - A mardekáros színtiszta érdeklődéssel bámult le rá, nem reagált a morcos megnyilvánulására, majd érzékelve, hogy Harrynek nem túl kényelmes, ha ő is az ágyán ül, visszatért a sajátjához, hátát a falnak döntve. Az ingje megadta magát alvás közben, alatta kilátszódtak a hosszú vágások, amiket ő ejtett a fiún, nem is olyan rég. Igaz, miért is segített neki?

- Francos griffendél dolog. Azt hiszem - dünnyögte, ám a választ ő sem tudta. Piton miatt vállalta volna? Hiszen a férfi borzasztóan bánt vele és mindenki mással. Ráadásul megölte az igazgatót, a szemük láttára. Malfoy, mintha csak érezte volna, mire gondol Harry, rápillantott.

- Muszáj volt megtegye. Letette a megszeghetetlen esküt - mondta a szőke. Tekintete elsötétült, kezei ökölbe szorultak. Ha ő tette volna meg, most nagyobb bajban lenne.
Harry felült az ágyon, szüntelen a másikat vizslatta. Nem mintha megtámadta volna, mióta elszöktette a szőkét, de így is bizonytalan volt. Még a pálcáját sem kereste, ugyanott, a földön árválkodott, ahová leejtette előzőleg. Malfoy követte a szemüveges tekintetét, de nem érzett késztetést, hogy felvegye pálcáját.

- Nem átkozlak meg - jelentette ki egyszerűen, színtelen hangon a szőke.

- Miért is nem? Halálfaló vagy. Voltál? - Harryben egyre több kérdés fogalmazódott meg. Próbálta fejében helyretenni a kirakósokat, de egyszerűen az agya cserbenhagyta.

- Még az vagyok, Potter. Csak mert Pitonnak és neked megmentési kényszeretek van, még nem jelenti, hogy mindenki kér is belőle! - Draco egyszeriben hangjára talált. Idegesen pattant fel az ágyról és járkálni kezdett a szobában.

- Örülök, hogy ezt tisztáztuk - morogta Harry szenvtelenül, mire a szőke idegesen rápillantott. Egy mozdulattal felrántotta karján az ingjét, ami egy reccsenést követően megadta magát, így Harry számára is látható volt a jegy.

- Ez itt marad. Nem fog varázsütésre eltűnni, ezzel te is bőven tisztában vagy, Potter - sziszegte a szőke. Higgadtsága egy pillanat alatt szertefoszlott, tombolni akart. Anyja arcát látta maga előtt, apjáét, aki még nála is jobban félt a Sötét Nagyúrtól. Mindent megtett volna, hogy megszabaduljanak tőle, de esélyt sem látott és a reményvesztettség egyszeriben Dracót is utolérte.