Love at first sight I. (+18)

49. (18+)

       A hétfő szinte észrevétlenül gyorsan jött el, ahhoz képest, hogy kórházban lenni nem a legjobb, de a barátaim és Colin mindent megtettek annak érdekében, hogy könnyebb legyen. A délelőtt óvatos pakolással és néhány utolsó vizsgálattal telt el és mivel Colinnak hétfőn elég hosszú napja van az egyetemen, Micheal az ebédszünetét rám áldozva hazafuvarozott az összes motyómmal együtt. A lakásba lépve megannyi érzelem töltött el, de a legerősebb az otthon érzés volt, hogy hazatértem. Micheal behozta a cuccaimat a hálóba, hogy ne emelgessek és hajolgassak továbbra sem.
- Szabályok ugyanazok, mint a kórházban: gyors zuhany, utána kötéscsere. Gyógyszert szeded, szurit szúrod. Pénteken kiszedem a varratokat, addig bírjátok ki szex nélkül. - kacsintott rám szemtelenül.
- És ti kibírtátok eddig szex nélkül MickeyMike? - löktem vállon csak úgy visszavágásképp.
- Nem sietjük el a dolgokat, Lex. Ha egyéjszakás kalandnak tekinteném a barátnődet, akkor hidd el, nem találkoznék vele minden nap... - dőlt a konyhapultnak karbatett kézzel.
- Kérsz kávét? - kínáltam, miközben elkezdtem lefőzni egy adagot. - Koffeinmentes.
- Akkor mi értelme? - nézett rám furán.
- Mert imádom az ízét. Amúgy, több mint egy hete koffein nélkül is jól működöm...
- Ja, de annyit aludtál egy hét alatt, mint máskor három alatt és egész napokat ágyban voltál. Nem csoda, hogy jól bírtad. - mutatott rá egy fontos tényezőre. Mert valóban, miben fáradtam volna el?
- Hm, igazad van. Nem baj, én az íze miatt is iszom.
- Lex, hogy szokott Leah karácsonyozni? Van valami szokásotok? - kérdezte más témára evezve. Láttam, hogy zavarban van, ami nem jellemző rá.
- Hát, a szentestét általában Leah óriasi családjával töltjük, ami nettó megőrülés. Rengeteg félkegyelmű rokona van. Ami ott történik... márciusig minden napra okot ad a nevetésre. - méláztam el és eszembe jutott a tavalyi karácsony, amikor az idióta Troy részegen magára borította a karácsonyfát, mert azt hitte meg akarja támadni... az emlék mosolygásra késztetett. - Általában náluk alszom olyankor, hogy ne legyek egyedül. De idén biztosan másképp lesz. Terveztél valamit?
- Igazából még nem tudom. Mert a Szentestét a kórházban töltöm, ügyelek. Aztán rohanok a srácokhoz ajándékot bontani reggel. És csak utána férne bele Leah a nap végén, amikor a gyerekek már aludni mennek. És aztán másnap ott a nagy családi ebéd a szüleimnél Michiganben, ahova nem vihetem el, mert ott lesz a volt feleségem is a gyerekekkel. Hogy nézne az ki? Szóval nem tudom... haragudni fog érte? Még nem érzem elérkezettnek az időt, hogy bemutassam a szüleimnek. 26-án hajnalban indul a gépünk és csak 28-án délelőtt jövünk haza.
- Szerintem meg fogja érteni. Mármint, nem tudom mennyire komoly, ami köztetek van, de tudta, hogy gyerekeid vannak... - mondtam biztatóan. - Félve kérdezem meg, hogy tudsz valamit Colin terveiről az ünnepre nézve?
- Tudok, de majd ti megbeszélitek.
- Milyen segítőkész vagy ma, bezzeg én elmondtam a mi szokásainkat. - böktem vállon kissé felháborodva.
- Más a szokás és más a terv. Ki vagyok én, hogy lelőjjem a meglepetéseket? - kérdezte nevetve.
- Utálom a meglepetéseket. És ezt az öcséd pontosan tudja. - sóhajtottam.
- Hidd el, ezt imádni fogod. Figyelj, azért ne hajtsd magad túl itthon. Pihenj sokat. Két nagy hasi műtéted volt.
- Tehát akkor ne dekoráljam ki a lakást a létrán állva, mire hazaér? - forgattam meg a szemem.
- Nyugodtan, ha szeretnéd kidobatni magad estére. - fogta a fejét nevetve. - Colin gyűlöli a dekorációt. A létrát meg a helyedben messzire elkerülném a te mozgáskoordinációddal és a szerencsefaktoroddal együtt. Most hoztalak haza a kórházból és elhiszem, hogy menő helyen dolgozom, de nem javaslom az összes osztályunk végiglátogatását.
- Dehát az olyan szép. És már advent első vasárnapja is elmúlt. Hogy lehet gyűlölni a dekorációt?
- Látsz itt egy hülye koszorút vagy bármit? Felejtsd el... - veregette meg a vállam. - Szerintem még karácsonyfadíszei sincsenek. Az öcsém maga a Grincs.
- Haza tudsz dobni? El kell hoznunk egy dobozt.
- Ez prank lesz vagy komolyan gondoltad? - kérdezte elgondolkodva.
- Muszáj kiraknom pár díszt, látnom kell az arcát. Nem mondom meg, hogy segítettél. Légyszi MickeyMike. - kérleltem.
- 20 percem van még, elég? - mondta az órájára nézve.
- Mindenre. - bólintottam és már vettem is a cipőm.
Mivel otthon mindent rendben tartok, így tényleg csak annyi volt, hogy berongyoltam a lakásba, ami nagyon fura volt, mert másfél hete a lábamat se tettem be oda, kihúztam egy nagyobb és egy kisebb dobozt a gardróbból, összeszedtem még pár cuccom és Micheal hazaszállítmányozott vele Colinhoz.