Döntések [Drarry ff. 18+]

5. A változásért

Harry miután nekiesett Dracónak, leültette a fiút és szinte hajnalig csak beszélgettek. A nappaliban lobogó kandallótűz barátságos fényében mindketten hamar ellazultak. Megosztottak egymással olyan dolgokat is az életükből, amikkel a másik nem valószínű, hogy tisztában lehetett. Mindketten kerülték a közéjük feszülő, szinte alig érzékelhető, feszélyezett légkört ami néha, ha véletlen egymáshoz értek, eluralkodott rajtuk. Harry ezt nem kellemetlennek írta volna le, inkább csak izgatottá vált tőle. Draco ezt elnyomta jó mélyen magában, mert az incidensük óta nagyon is tisztában volt vele, hogy nem hagyja hidegen a griffendéles. Kerülni meg sem próbálta, jobban vágyott a társaságra, mint ezelőtt bármikor. Mivel ezzel Harry is így volt, a hajnalig tartó beszélgetéseik majdnem mindennapossá váltak. Nappal a szemüveges a könyvtárban kutatott, néha a szőke mardekárossal együtt, aki bár nem tudta, miről van szó, a sötét varázslatok megértésében tudott segédkezni.

Bár sosem vallotta volna be, Draco fantasztikusan kezdte érezni magát, már amennyire lehetett a történtek után. Egyre kevesebb rémálom gyötörte, a hátán lévő zúzódásai szinte teljesen eltűntek, már csak az arcán lévő halvány folt volt látható, amit a griffendélesnek köszönhetett. Visszatért a megszokott hűvös, gunyoros stílusához, de cukkolódásai inkább voltak baráti beszólogatások, mintsem igazi sértések.

Harryben pedig ezzel csak minden egyre komplikáltabb lett. Az évek óta benne élő kép a mardekárosról egyáltalán nem egyezett a fiú viselkedésével. A fekete hajú többször vette észre, hogy a nagy kutatások közepette csak bámulta a szőkét. Együttélésük kezdete óta a fiú kevésbé nézett ki betegnek, viszonylag rendszeresen ételhez is jutott, már ha volt egyáltalán étvágya. Ilyenkor Harry kerek perec kijelentette, hogy ha nincs ereje, nem tud sem harcolni, sem gondolkodni rendesen. Ez hajtotta a griffendélest is. Nem voltak éppen rosszak a napjai, de a kutatás borzasztóan lefárasztotta, egyre sűrűbben fájt a feje. Mcgalagony professzor alapos meggondolás után egy pár bájitalt is a használatukra bocsátott, szigorúan hozzátéve, hogy nem fognak kapni mindig, így csínyján bánjanak velük.

A griffendéles aránylag sokat látogatta barátait az Odúban, míg Draco egyetlen beszélgetőtársa, Harryn kívül, Blaise volt és vele is csak levélben kommunikált.

Egyik alkalommal, amikor Harry épp a Weasley házba érkezett ebédelni, elkapta a Fred és George érdeklődő, kicsit gonosz mosolyát. Harry gyomra azon nyomban többször is bukfencet vetett, szívét összeszorította a pánik. Aznap el is késett, mert Malfoy nem volt hajlandó elengedni őt, amíg meg nem találták a könyvet, amit a szőke keresett.

- Hogy vagy mostanság, Harry? - kérdezte ártatlanul mosolyogva Fred. Harry gyanakvón összehúzta a szemöldökét.

- Jól. Azt hiszem - vonta meg a vállát végül és visszatért a leveséhez.

- Biztos, öreg? - George alig láthatóan Harry talárja felé biccentett. A fiú lélegzete elakadt, igyekezett nem pánikrohamot kapni. A vele szemben ülő ikrek cinkosul mosolyogtak, Harry pedig összébb húzta a talárt.

- Igen - sziszegte mérgesen pillantva az mindkettejükre. Szerencsére mellette Ginny ült, aki egy szót nem értett az egészből, másik oldalán pedig a többieket Hermione előadása kötötte le. Harry egyenletes levegővételre koncentrálva, fél szemmel a talárja belsejére sandított. Nem volt túl nagy a tárgy, de az ikrek vele szemben pont tökéletesen ráláttak. Egy ezüst, mélyzöld színű, M betűt formázó kitűző lógott pont a talárja nyakánál. Aztán persze Harry nemsokára rájött arra is, hogy az említett ruhadarab szintén Malfoyhoz tartozott. A nagy sietségben a griffendéles véletlenül a szőkéjé után nyúlhatott. Bosszúsan lapátolta magába a későbbiekben az ételt, bár úgy vette észre, az ikrek nem osztották meg senkivel felfedezésüket. Amikor végeztek és a kertbe tartottak, George fogta meg a karját, másik oldalán pedig Fred mosolygott rá nyugtatólag.

- Nyugi, csak beszélgetni akarunk - engedte el George azonnal, ahogy tisztes távolságba értek a többiektől és egy némító bűbájt a maguk köré vont.

- Mi a fene van, Harry? - Bár az ikrek mosolyogtak, tekintetüket ellepte az őszinte aggodalom.

- Nem mondhatok semmit - jelentette ki Harry morogva. Szemeivel határozottan nézett a két fiúra, jelezvén, hogy bármennyire is akarja, semmit sem oszthat meg velük.

- Malfoy talárja van rajtad? - George inkább szórakozottnak, mintsem mérgesnek látszott. Harry makacsul összeszorította ajkait, szemöldökét felhúzta, de érezte, hogy arca felforrósodik.

- Szóval igen - biccentett elégedetten Fred, majd hirtelen komorrá váltott. Gyengéden megfogta Harry vállát és határozottan a szemébe nézett. -, Harry, ő Halálfaló. Miatta sérült meg Bill és közvetve az igazgató halála is neki köszönhető.

- Tisztában vagyok Draco Malfoy minden cselekedetével - bólintott Harry egyetértőn, egy pillanatra sem tagadva a szőke tetteit, majd hozzátette. -, ennek ellenére nincs mit mondanom vele kapcsolatban.

- Makacs vagy pajti, de legyen. - Fred szórakozottan rázta a fejét, mellette viszont George arcán egyre nagyobb vigyor terült el. Harry szinte megijedt a fiútól.

- George, rendben vagy? - kérdezte bizonytalanul a fekete hajú.

- Hát persze, barátom. Minden tökéletes - kacsintott rá mindentudóan, majd el is engedték. Ám mielőtt visszaértek volna a többiekhez, George visszahúzta.

- Bízunk benned, Harry. Nem kell aggódnod. - A vöröshajú arca komolyságot tükrözött, így Harry csak hálásan biccentett neki. Tudta, hogy bármire is gondolnak az ikrek vele kapcsolatban, nem fogják senkinek tovább adni.

Mire a griffendéles visszatért a kastélyba, Malfoy már a kanapén eldőlve szundított. Mellkasa egyenletesen emelkedett, arca ellazult. Harry igyekezett minél halkabban közlekedni, hogy fel ne keltse a mardekárost. Amikor kilépett fürdőből, a szőke még mindig aludt, a könyv azonban kinyitva a földre esett. A fekete hajú törölközővel a derekán, érdeklődve vette fel. Egy egyszerű, bordó bőr kötetet tartott a kezében, a tartalomjegyzéke alapján a sötét varázslatok kivédése tankönyvükre emlékeztette.

- Már vissza is értél? - A mardekáros nagyot nyújtózott, mielőtt felült volna. Ásítva túrt hajába, aztán lassan végignézett a griffendélesen, kicsit sem zavartatva magát. Pillantásától Harry zavarba jött, kipirult arccal tette le a könyvet a szőke mellé a kanapéra.

- Nem akartalak felkelteni - mondta végül a szemüveges, majd megköszörülte a torkát. Draco gúnyosan elmosolyodott, majd szinte idegtépő lassúsággal felállt és Harry elé lépett. Olyan közel állt hozzá, hogy a griffendélesnek fel kellett rá néznie. Tekintetük egybefonódott, Dracónak úgy tűnt, mintha órákig csak egymást néznék.

Harry kicsit szaggatottabban vette a levegőt, feszülten várta, mit szeretne a mardekáros tőle, de ő csak nézte, mintha csak most először látná igazán a fiút. Beleveszett a griffendéles smaragd tekintetébe és azt érezte, még sosem volt ennyire békés pillanata az életben. Draco halványan elmosolyodott. Egy igazi, szívből jövő momentumot adott magából Harrynek és ettől a szemüveges szívét elöntötte a melegség.

Majd a pillanat megszakadt, a mardekáros levágta magát a kanapéra, Harry pedig végre újra rendesen kapott levegőt. Zavartan elröhögte magát és nedves hajába túrt.

- Mi újdonság volt Weasleyék háza táján? - kérdezte a szőke gúnyosan. Mivel a szemüveges nem indult meg felöltözni, Draco nyíltan legeltette rajta a szemét. Bár a fiú alacsonyabb volt, a kviddics miatt igencsak kidolgozott izomzattal rendelkezett. A mardekáros nem jött zavarba tőle, de azért nyelt egyet, mielőtt ismét megszólalt volna.

- Elvitte a cica a nyelved, Potter? - Hangja csöpögött a gúnytól, a másik fiú testén viszont borzongás futott végig. Abban a pillanatban tudta, hogy a griffendéles sem közömbös iránta.

- Véletlenül a te talárod vettem fel, amikor elmentem. Az ikrek kérdezősködtek, de leállítottam őket. Most pedig felöltözöm. - Meg sem várta a reakciót a szőkétől, a szobájába menekült, hátát az ajtónak vetette. Nem történt semmi köztük, mégis a szíve csak úgy zakatolt, még mindig nem tudta kiverni fejéből a szürke szempár kémlelését, szinte érezte magán a szőke égető tekintetét, pedig egy fal választotta el őket.

Draco észlelte a griffendéles reakcióját, le sem tagadhatta volna. Önelégült vigyorra húzta a száját, amiért sikerült ekkora hatást gyakorolnia a szemüvegesre, de gyorsal leolvadt a mosoly arcáról, amikor saját reakcióját is realizálta.