Bungou Nyugat

44. Az egerek népe

Yokohama, Dokk Maffia központja, Dazai Osamu POV

A bohóc, Nikolaj Gogol megjelenése és a Nyugattal való kapcsolatának kitudódása után az elkövetkező pár nap újfent feszült hangulatban telt a maffiám központjában. Ennek mondjuk a legnagyobb oka, a hirtelen, hol itt, hol ott feltűnő bohóc volt. A csapatnak eltartott egy ideig mire megszokták a jelenlétét. Még a Nyugatnak is.

Az egész épületben vannak körülbelül hárman, akiknek a szeme se rebben meg, ha véletlen egy fej jelenik meg a levegőben a saját fejük mellett. Ez a három ember pedig nem más, mint Madách Imre, Michael Ende és az én Fyodorom, aki mikor felvetettem neki aggodalmamat a bohóccal kapcsolatban csak annyit válaszolt: "Nikolaj már csak ilyen, majd megszokod."

Ja, gondolom mondani sem kell, hogy nem nagyon, sőt inkább kicsit se nyugtatott meg ez a kijelentés, sőt csak sokkal idegesebb lettem miatta. Valahogy nincs jó hatással az idegeimre, hogy egy ilyen nem is tudom igazán minek nevezzem azt az embert, lófrál a területemen. Azonban, ahogy Fyodor mondta nem nagyon tudok mást csinálni, mint hogy megpróbálom megszokni a dolgot. Idővel csak jobb lesz... Remélem.

Talán egy kicsit jobban kellett volna aggódnom az miatt, hogy az ellenség, akik meg akarják maguknak szerezni a kis Franz Kafkát mikor és hogyan fog újra ránk támadni, mint azon, hogy miként reagál a környezetem a bohóc jelenlétére. Azonban erre csak akkor jöttem rá, mikor ma vacsora után, mikor már éppen mindenki elindult volna, hogy nyugalomra térjen az egyik emberem szó szerint berontott a terembe.

- Főnök. Rengetegen vannak. - Hadarta. - Minden oldalról jönnek. A parancsait várjuk. - Fejezi be, én pedig már éppen szóra nyitnám a számat, mikor valaki megelőz ebben.

- Na végre. Már azt hittem sose érnek ide! - Kurjantja Madách Imre.

- Micsoda? - Kérdezek vissza, de a férfi, mintha meg se hallott volna folytatja.

- Rendben csapat. Kinek van kedve egy kicsit edzeni? - Teszi fel a kérdést, de még alig fejezi be mire minden Nyugatos egyszerre válaszol neki, hogy "Nekem!" A minden Nyugatoson pedig tényleg mindet értem, köztük a folyton morcos Dekadencia Hercegét, a nem éppen támadó áldással rendelkező Arany Jánost, sőt még Bram Stokert és Nikolaj Gogolt is. - Helyes. Margit kedves, előkészítitek a terepet Ferkóval? Oh, jut eszembe vigyétek Michaelt is, nem kellene, hogy a fejünkre zuhanjon az épület.

- Igenis! - Szólalt meg egyszerre a három említett alak és azonnal fel is álltak, hogy dolgukra induljanak. A kis Franz Kafka, az idősebb hölgy kezét fogva, a szürke hajú német férfi pedig lassan sétált utánuk.

- A többiek válasszanak ki maguknak egy helyet, ahol várják az egérkéket. - Vigyorodott el a Nyugat feje, majd hirtelen felém és a Nyomozó Iroda tagjai felé néz. - Ha gondolják csatlakozhatnak a csapathoz. - Jelenti ki, de a legtöbben mozdulatlanok maradunk. Így a férfi csak megvonja a vállát. - Nyomás, nyomás. Margit és Ferkó mindjárt kész lesz. Attila, ne csinálj nagy vérfürdőt. - Kiált a Magyar Hóhér után, aki vigyorogva sietett ki a szobából. Madách szavaira pedig valami idegen kurjantás jön csak válaszul.

- Gyere Margarita menjünk játsszunk egyet a vendégekkel. - Kapja fel a szőke kislányt Bulgakov és hagyja el a Nyugat tagjai közül utoljára a termet, maga mögött hagyva Madáchot.

- Szóval ki akarja végignézni a műsort? - Vigyorog a magyar férfi.

- Ezt hogy érti? - Tudakolom.

- Menjünk a kamera szobába, onnan biztos mindenkit látni fogunk. - Ajánlja és már fel is pattan, így nekünk nem sok választásunk van, képtelenek vagyunk követni őt. Bár be kell vallanom, nekem személy szerint nem sok ellenérvem van az ajánlattal szemben, tekintve, hogy felkeltette a kíváncsiságomat szavaival.