Döntések [Drarry ff. 18+]

8. Feladatok és megoldások

Harry szinte már boldogan ébredt fel. Nem emlékezett rá, álmodott-e bármit, de nem is érdekelte. Aztán eszébe jutott az este és testét elöntötte a forróság. Szinte érezte a mardekáros érintését magán. Ámbár igazán kellemes elfoglaltság volt neki az esti csókolózás, végül mindketten a saját szobájukban aludtak. Ahogy kilépett az ajtón, a szőke ráemelte tekintetét, ajkára gúnyos mosoly rajzolódott.

- Jó délutánt - mondta neki a szőke szórakozottan. Harry laposakat pislogott és a fali órára emelte tekintetét. Tényleg bőven elmúlt dél.

- Miért nem keltettél fel? - húzta össze Harry a szemét. Draco felállt a székből és a fiúhoz lépve egy éppenhogy csókot hintett ajkaira.

- Bementem hozzád, de aztán láttam, mennyire jót alszol. Úgy gondoltam, hogy rád fér - vonta meg a vállát a mardekáros egyszerűen. Harry halványan elmosolyodott, tenyerét a fiú félig kigombolt selyempizsámája alatt a mellkasára simította. Gyengéden végighúzta ujját az egyik behegesedett sebén, ami egészen a kulccsontjáig tartott. A szőke hajú jólesően megremegett alatta.

- Kösz. Rég volt ilyen kellemes éjszakám. Mármint alvás ügyileg - korrigálta magát gyorsan, mielőtt még a mardekáros elbízta volna magát. Draco arcára magabiztos mosoly kúszott.

- Hát persze, Potter - hagyta rá a griffendélesre, majd visszaült a székébe. Harry követte és jóízűen nekiesett az újramelegített ebédjének. Draco a Reggeli Próféta mögül visszafojtotta mosolyát. Örült, hogy a szemüvegest végre rendesen enni látta, bár csak a felét tudta legyűrni az adagjának.

- Nem hittem, hogy reggel is így fogsz velem viselkedni - szólalt meg halkan, bizonytalanul a fekete hajú. Draco egy pillanatra megmerevedett, majd az újságot az asztalra dobta és teljes figyelmét a fiúnak szentelte.

- Miért? - Draco próbált nyugodtan tűnni. Visszagondolt az előző estére, de meg sem fordult a fejében, hogy minden ugyan olyan legyen, mint előtte. Sőt, sok mást is szeretett volna csinálni a griffendélessel.

- Ne érts félre, nem bántam meg - szabadkozott a szemüveges gyorsan, de tekintetét mereven a már szinte üres bögréjén tartotta. -, de ez nem furcsa? Mármint, elvileg mi nem érezhetnénk így egymás iránt. Nem csak azért mert fiúk vagyunk, ez sokkal többről szól köztünk.

- Harry, mindent túlagyalsz. Csak élvezd ki. Ráérsz azon gondolkodni, mi van velünk, miután minden más probléma megszűnt. Mondjuk legyőzted a Sötét Nagyurat. - Draco úgy gondolta, ez neki is megfelelő kompromisszum lenne. Nem tagadta, hogy Harry mélyen megmozgatta a fantáziáját, de nem állt készen egy komoly beszélgetésre kettejük kapcsán. Nem ott és nem akkor akarta ezt megoldani, nem érezte helyesnek, de úgy sem tehetett, mintha mi sem történt volna. Már a gondolattól is összerándult gyomra.

- Igazad van. Én nem is tudom mi ütött belém - rázta meg a fejét zavartan a fekete hajú. Volt igazság abban, amit a másik mondott, szóval úgy tett, ahogy a szőke javasolta, nem agyalta túl.

- Semmi. Tele vagy hormonokkal és problémákkal, ami alatt bárki összeroppanna, aki nem te vagy - mondta a mardekáros egyszerűen, majd befejezettnek tekintette a beszélgetést és újra a Reggeli Prófétát vette a kezébe.

- Ez a legkedvesebb dolog, amit valaha mondtál nekem - fintorott el a szemüveges, mert tényleg így gondolta. A szőke figyelmen kívül hagyta, csak egy gúnyos vigyort engedett meg felé. Harry elnézőn mosolygott rá, aztán ismét az órára pillantott, majd a szobájába ment felöltözni. El kellett mennie az Odúba, de előtte még Dracóhoz lépett, aki immár egy fehér ingben és fekete nadrágban állt előtte. Harry magának azért bevallotta, hogy öltözködni azt nagyon tud a fiú.