Love at first sight I. (+18)

53.

Annyira vártam a csütörtöki napot, hogy elmondani sem tudtam. Reggel úgy pattantam ki az ágyból, hogy Colin szóhoz sem jutott a meglepetéstől. Aztán lassan leesett neki, hogy ma van Leah-val a csajos napunk és csak másnap találkozunk újra. Leah-val ugyanis este Louis Tomlinson koncertre készültünk. A jegyeket még hónapokkal ezelőtt vettük meg és már számoltuk a napokat vissza. Harry Styles mellett ő volt az egyik kedvenc előadónk és egy jelnek éreztük a városunkba látogatását, szóval egyértelműen ott volt a helyünk a koncertjén. A fiúk annyira nem voltak boldogok amiatt, hogy egyedül megyünk, de megnyugtattuk őket, hogy nem ez az első koncertünk és rögtön utána hazamegyünk a lakásomra taxival. A koncert előtt Leah-val vásárolni megyünk és az egész napot együtt töltjük majd. Colin a konyhapultnak támaszkodva figyelte a készülődésemet a kávéját iszogatva.
- Annyira nem vagyok feldobva ettől, hogy egyedül mentek. Nem lehetne, hogy...? - próbált alkudozni.
- Nem lehetne. Megbeszéltük, nem? - néztem fel a cipőm kötése közben. - Colin, komolyan. Felnőttek vagyunk. A nap nagy részét a plázában töltjük, átöltözünk és aztán megyünk a bulira. Utána taxival haza. Holnap találkozunk délután a Latersben, ahogy megbeszéltük.
- Akkor sem örülök neki. - szívta be élesen a levegőt.
- És elmondod, mitől féltesz úgy, hogy a közönség 98 százaléka lányokból áll?
- A maradék kettőtől. Alkohol? - vonta fel a szemöldökét.
- Csak mértékkel. - kacsintottam rá.
- Bármikor hívhattok bàrmelyikünket és azonnal ott vagyunk értetek. - mondta komolyan.
- Jó, tudom. Nyugi, minden oké lesz.
- Vigyázzatok magatokra és egymásra, idegenekkel nem mentek el, nem isztok bontott italból, nem hagyjátok felügyelet nélkül a poharatokat... - sorolta fel az összes alap buliszabályt.
- Igen, Apuci... - tudtam, hogy ez kiveri a biztosítékot, de direkt mondtam, hogy vegye már észre magát. Közelebb lépett hozzám és szorosan magához húzott.
- Ugye emlékszel még, mi történt, amikor utóljára így hívtál? - kérdezte fenyegetően.
- Aha, isteni volt. - válaszoltam pimaszul, majd megcsókoltam. Az utcáról többszöri dudálás hallatszott. - Mennem kell, itt van Leah. Szeretlek, legyen szép napod! Majd írok.
- Nagyon vigyázz magadra, Szépségem. Szeretlek. Érezzétek jól magatokat! - búcsúzott aggódó mosollyal.

A lakásból lerongyolva már tényleg ott várt Leah, türelmetlenül dobolva a kormányon az ujjaival. Gyorsan bevágódtam mellé és a táskámat a hátsó ülésre dobtam.
- Hosszan tartó búcsúzkodás? - nézett rám mosolyogva.
- Jaj, ne is mondd. Iszonyatosan be van gőzölve az este miatt. Bocs, hogy késtem.
- Micheal is. Cukik, hogy ennyire aggódnak. - pirult el Leah.
- Megyünk valahova bruncholni? Nem tudtam normálisan reggelizni.
- Aha, naná. - bólintott és az egyik kedvenc Starbucks-unk felé vette az irányt. Amíg besoroltunk és a piros lámpánál várakoztunk, jutott idő, hogy végignézzek Leah-n. Olyan csinos és kisimult volt, és valósággal ragyogott.
- Most akkor mi van Micheal-lel? Együtt vagytok? - kérdeztem rá nyíltan.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát. - Minden olyan jó. Sokat ír, meg hív, minden nap találkozunk, már többször aludtam nála... vagyis szinte állandóan, mióta anyám begőzölt.
- Ahol gondolom nem csak alvás történt. - kacsintottam rá.
- Igen, ti is biztosan csak a báránykákat számoljátok együtt esténként. - nyújtotta rám a nyelvét nevetve. - De nem mondtunk ki semmi konkrétat igazán. Mármint, nagyon jó együtt. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Hétvégén nála lesznek a gyerekek, szóval négyesben nyomulunk. Kicsit tartok ettől.
- Jaj, annyira édesek a gyerekei, úgy szeretem őket! Michiganben végig rajtam lógtak. - mondtam, miközben kikászálódtunk az autóból.
- Hát, remélem engem is szeretni fognak.
- Tuti. Letaszítasz a trónomról. Bár én vagyok a cuki nagynénijük jelenleg. - vontam meg a vállam.
- És Micheal kedvenc sógornője.
- Az egyetlen. Te tudsz valamit az öccsükről? Colin egyáltalán nem beszél róla, mintha nem is létezne. Pár szó, semmi több.
- Micheal sem igazán. Csak a nevét tudom és hogy jelenleg Európában él.
- Olyan furcsa. Mármint, látnod kellett volna a házukat és a családot. És valahogy olyan fura, hogy egy tagja így ki van zárva.
- Majd kiderül. Mi ennyire még nem vagyunk mélyen a dolgokban és nem akarom faggatni. - Egyelőre örülök, hogy szóba állt velem egyáltalán.
- De hülye vagy, olyan szép vagy, miért ne állt volna veled szóba? - döbbentem le.
- Mondjuk a 16 év korkülönbség miatt? Á, nem is tudom. Gondold el, neki már minden megvolt az életében, ami mérföldkő. Tanulás, házasság, király munka, gyerekek. Ehhez képest az én listámon ezek még hátra vannak. És mi van, ha a gyerekei nem szeretnek majd? Akkor szakítunk? - hadarta egy szusszra, miután leadtuk a rendelést és az asztalunkhoz vonultunk.
- Értem, amit mondasz. Sokszor gondolkodom ezen én is. És ugye nálunk más nehezítő tényező is van. - sóhajtottam, majd egy fotót küldtem Colinnak a reggeliről.