A MI könyvünk [Szünetel]

3.fejezet

Ryan sz.sz.
Kisétálok a teremből egyenesen a tanári felé veszem az irányt. A szobába érve lehupoanok a székemre. Mivel a következő órám csak késöbb kezdődik ezért neki is állok olvasni az imént kapott történetet. Anniyra elmerültem az olvasásban, hogy szinte alig hallom meg a csengőtt, ránézek az órámra ami 11:25-öt mutat. Még van egy lyukas órám ami azt jelenti, hogy folytathatom az olvasást.

***

Vége van a 6. órának. Mayumi kisasszonynak ha jól tudom ma hét órája van. Mivel mára már végeztem, befejezem a „könyvet“ és megvárom a kisasszonyt. Épphogy befejeztem az olvasást amikor a 12.b osztályfönöke lép be az ajtón.
- Oh Ryan te még itt vagy? Csak nem túlóra?
- Áá dehogy, csak várok valakit. Pont az ön egyik diákjával lenne beszédem.
Felelek neki kissé félve.
- Csak nem valami rosszat csinált?
Kérdően néz rám de közben nagyon magabiztos.
- Nem, a továbbtanulással kapcsolatban segítek neki.
- Ezt örömmel hallom! Viszont remélem nem volt túl fontos a dolog mert nemrég engedtem őket haza.
A fejemet az ablak irányába kapom majd gyorsan felpattanok a székből és elköszönök. Nagyon remélem, hogy Mayumi még itt van. Kilépek a főbejáraton és megpillantom a lányt aki vélhetően rám vár.
- Mayumi kisasszony, hát eljött.
Kissé bizonytalanul néz rám majd bólogatni kezd.
- Elolvastam a munkáját és azt kell mondjam elégé meglepődtem. Ön nagyon tehetséges!
Ezen szavak hallatán a lány elmosolyodik.
- Nagyon szépen köszönöm, bár én nem tartom magam annak.
Lehajtja a fejét és elkezdi a földet bámulni.
- Miért? Hiszen van tehetsége hozzá az alapáj amit én olvastam.
Vissza adom neki a füzetet és már hátat is fordít nekem.

Mayumi sz.sz.
Miért ilyen vonzó amikor határozott? Annyira utálom, miért kell ilyen dolgokat mondani?
- Hova siet ennyire kisasszony?
Szól utánam a tanárúr kissé aggodalmas hangon.
- El kell érnem a vonatomat.
Válaszolok neki közben elindulok mert körülbelül négy percem van leérni az állomásra. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogom már elérni a vonatot de nem szeretnék több időt tölteni ezzel az emberrel.
- Hagyja csak Mayumi kisasszony, majd én elviszem!
Rápillantok Ryan fülig érő mosolyára. Elindulok az állomás irányába de elkapja a csuklómat ezzel megakadályozva, hogy tovább menjek.
- Elnézést de haza kell mennem.
Tekintetemet a földnek szegezem majd egy lágy és halk hangot hallok meg.
- Ne haragudjon rám kisasszony.
Elengedi a csuklóm majd háta fordít nekem. Sietve indulok meg az állomás irányába. Mikor oda érek felhívom anyát és megkérdezem, hogy el tud-e értem jönni. Egy negyed órával kesöbb meglátom anya autóját ahogy megáll az állomás mellet. Gyorsan el is indulok felé. Beszallok az autóba és bekötöm magam majd elindulunk. Hazaúton átneszéltük a napunkat, anya elmesélte mi volt a munkában majd én is elmondtam neki milyen volt az iskola. Persze a tanárúrral történt dolgokat kihagytam nehogy véletlenül is elfecsegje magát Aoi előtt.

***

Egy gyors fürdés után bezuhanok az ágyba és a gondolataim akaratlanul is a ma történteken járnak. Nem tudom kiverni a fjemből a tanárúr szavait. Annyira jól estek ezek a szavak de közben égetnek. Perzselő lángokkal gyújtják fel testem minden porcikaját. A gyűlölet tüze ég bennem. Gyűlölném ezt az embert? Mindenesetre ez fogom mutatni mindenki felé. Hogyis tudnám gyülölni ezen gyönyörű szavak hallatán; ”Ne haragudjon rám kisasszony„. Paradicsom vörös fejemet a párnába temetem majd nem telik el öt perc és már alszom is. Nem sokkal később meg is ébredek. Már az álmaimban is őt látom és ez nem normális. Sose éreztem még így senki iránt, pedig már volt néhány komolyabb kapcsolatom. Próbálom felidézni az álmomat de csak az az egy jelenet jászodik le a fejemben újra és újra. Mi lett volna ha akkor nem megyek el? Ha nem enged el? Próbalom magam azzal nyugtatni, hogy csak a képzeletem játszik velem. Megoróbálok vissza aludni. Nagyjából fél óra firgolódás után el is alszom.

***

Reggel a szokásos módón összekészülődöm majd elindulok az iskolába. A vonaton nem látom sehol Aoit lehet, hogy beteg vagy csak elaludt. Útközben azon gondolkodom el mondjam-e Rennek mi történt. De ha elmondom neki akkor Aoinak is el kéne mondani. Nem tudom mit tegyek. Beérek a suliba ahol Ren várt rám, köszönünk egymásnak majd elindulunk az osztályterem felé.
- Minden rendben van Mayumi?
Kérdezi Ren aggódó nagytestvér módjára.
- Igen minden okéé, csak nem aludtam túl jól az este.
Felelem neki egy ásítással egybe kötve.
- Nem tudod mi lehet Aoival? Nem láttam őt a vonaton.
Teszem fel a kérdést, hogy tereljem a témát.
- Nemigazán, annyit tudok, hogy tegnap valamit ünnepeltek.
- Akkor valószínűleg másnapos.
Egymásra nézünk Rennel majd elnevetjük magunkat. Idő közben beérünk a terembe és helyet foglalunk, hatalmas bánatomra nem egymás mellett. Ha jól emlékszem ma csak 6 óránk van ami nagyon jó az elmúlt évekhez képest. Az elő óránk dupla angol utána egy tesi majd matek utána töri és végül irodalommal zárjuk a napot. Nagyon félek hisz az utolsó két órám vele lesz. Az eslő angol óra úgy telik el, hogy tele firkálom a füzetem hátulját és a második órán is hasonló képp cselekszem. Tesin már a halálomat kívántam hisz minden egyes eltelt órával egyre közelebb vagyunk Ryan tanarúr óráihoz. Matekon próbálok figyelni és jegyzetelni de egyszerűen már alig bírok koncentrálni. Félek. Megszólal az óra végét jelző csengő és a tanár feladja a házit majd elköszön és elhagyja a termet. Van nagyjábol 5 percem felkészülni a két órányi szenvedésre. Előkapom a telefonom és ráírok Renre, hogy nem ülhetnék-e vissza mellé de ő egyszerűen, szinte érzelmek nélkül annyit ír vissza; "még nem telt le az egy hét". Megszólal az óra kezdetét jelző csengő és nem sokkal később be is lép a terembe Ryan.

Ryan sz.sz.

Körülbelül két perc kédéssel be is érek a terembe. A már megszokott módon köszönünk egymásnak majd megkezdem az órát.
- Elolvastátok a tegnapi szövegrészletet?
Kissé félve pillanatok Mayumi irányába. Valahogy ma más a kisugárzása, olyan negatívnak tűnik pedig tegnap még semmi baja nem volt. Lehetséges, hogy csak Aoi kisassziny távolléte miatt ilyen. Minden esetre megpróbálok vele beszélni ha már tegnap nem igazán tudtam, bár az is az én hibámból történt. Ha már itt tartunk bocsánatot is kérek tőle. Kiadom a diákoknak az önálló feladatot majd utána beírom a hiányzókat és hasonló apróságokat intézek. Az óra vége elött ellenőrizzük a feladatokat. Megszólal a csengő. Határozottan megindulok Mayumi felé aki épp készül elhagyni a termet amikor is Ren leszólítja őt.