SUNFLOWER

A kora reggeli napsugarak a redőny apró résein át utattörtek maguknak a szürkés félhomályba burkolózó szobába és meleg, selymes ujjaikkal megcirógatták az alvó arcot; végigtáncoltak a szőke tincseken, melyek sátorként borultak a magas homlok fölé, eltakarva a sötét szemöldököt, a hosszú szempillákon, fitos orron, széles, férfias állkapcson, a puha, keskeny ajkakon, melyek álmában is halvány mosolyra húzódtak.
Taehyung kisímultan ébredt, harmonikus érzelmekkel és tiszta elmével. Lusta sóhajjal simított végig a mellette tornyosuló paplanon, selymes bőrre vágyott, mely acélos izmokon feszül, forrón, rugalmasan, végig akart táncoltatni rajta hosszú ujjait, gömböjű csípőre, köré akarta fonni lábait, mint a forró éjszakákon tette, karcsú derékra, melynek hajlatában oly szívesen pihent meg keze, széles vállakra, rájuk akarta hajtani fejét, vastag nyakra, melyen inak futottak és erek lüktettek az érzékeny bőr alatt, ajkaival akarta végigsimítani, megállapodva a az apró anyajegyen, melynek párja az állát ékesíti, puha, gyermeki arcra, két tenyere közé akarta fogni, dús ajkakra, melyek mindig nedvesen csillogtak, csókolni akarta őket, érezni édes ízüket. Csalódottan vette tudomásúl, hagy az ágy hideg és üres; Jungkook nem volt mellette.
Felnyitotta gesztenyeszín szemeit, beletelt pár másodpercbe, mire hozzászokott a félhomályhoz és látása kiélesedett.
Az éjeliszekrényen - a krémszínű szövet búrás olvasólámpa és az együt töltött huszonkét hónap lencsevégre kapott emlékei mellett - elhelyezett digitális ébresztőóra vörösen derengő számjegyei azt mutatták, nyolc óra múlt öt perccel. Nagyot ásítva ült fel az ágyon ült fel és magára vette fehér selyemköntösét, majd kibotorkált a konyhába.
A tejeskávészínű falakról visszaverődő napfény bántotta a szemét, de a sárgás derengés valamiféle nyugodt derültséget kölcsönzött az egész lakásnak. A napokban lesz egy éve, hogy megvették ez volt az első közös lakásuk és Taehyung jobban szerette, mint bármely előző otthonát, elsősorban Jungkook miatt, a szerelem miatt, mely ott élt mindenben; az ágyneműben, a függönyökben, a nappali gyapjúszőnyegében, a könyvekben, a virágokban az erkélyen, a falakban, a lámpafényben, reggelenként a kellemes kávéillatban. De nem egydül ezért, ugyanis Jungkook nem csupán a szerelemre tanította meg, hanem, hogy hogyan szeresse önmagát; ez volt az első hely, hol nem kellett megfelelnie senkinek és harmóniában élhetett önmagával.
A konyhába érve megbizonyosodott róla, hogy Jungkook nincs a lakásban. Vajon hova mehetett? Azonban nem kellett a pulton egy csésze kávé mellett egy kis cetlire írt üzenet várta, a már olyan jól ismert, kissé ügyetlen kézírással:

"Jóreggelt TaeTae!
Lementem a boltba Tannie-vel.
Sietek!
Ezerszer is csókol a te Jungkookie-d"

A cetli fennmaradó részét megszámlálhatatlan szivecskével dekorálta ki. Taehyung elmosolyodott, imádta Jungkook ezen gyermeki és romantikus oldalát, ki még közel két év után is határtalan rajongással viseltetett iránta. "És fenomenális kávét tud főzni" tette hozzá gondolatban, miközben belekortyolt az édes, gőzölgő nedűbe.
Miután megitta kávéját, a fürdőszobába vette az irányt, hideg vízzel öblítette le arcát, majd nedves ujjait arcába hulló tincsei közé fúrta, melyek engedelmesen símultak hátra. Vetett egy pillantást tükörképére, még szokatlan érzés volt számára az érzés hogy magára nézve ne a hibákat keresse mindig, hanem csupán meglássa a szépséget. Egészen belepirult, mikor tekintete megakadt egy bíborszínű folton nyaka oldalán, a szerelem foltja volt ez, melyet Jungkook hagyott rajta az éjel, köntöse lecsúszott fél válláról, újabb és újabb foltokat fedve fel, mézszínű bőrén egy helyütt fogak nyomának félköre maradt. Volt idő, mikor nem szerette, ha szeretője nyomokat hagy bőrén, Jungkokkal azonban ez is megváltozott; gyakran a szerelem hevében ő könyörgött, hogy a férfi jelölje meg, had tudja meg a világ, Kim Taehyung testestül, lelkestül Jeon Jungkookhoz tartozik, most és mindörökké.
Mikor minden foltot számba vett, a legapróbbaktól a legnagyobbakig, elhagyta a fürdőszobát és a hálóba sietett. Felhúzta a redőnyöket; az árnyékok visszahúzódtak, hogy átadják helyüket a fénynek, a vintage stílusú szobában az éjszaka hirtelen nappallá vált. Beágyazott és lecserélte a lepedőt, majd átöltözött, köntösét gondosan összehajtva a párnájára tette. Egy kávészínű melegítőre esett a választása egy kék-fehér csíkos oversize pulóverrel. Hétvége volt, ilyenkor mellőzhette az elegáns stílust.
Mire mindezzel végzett, hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó; Jungkook lépett be rajta, ajkán széles mosollyal, a kis törpespicc lába előtt bukdácolt. Taehyung eléje sietett, hogy behajthassa rajta az ezerszeri csókra vonatkozó igéretét, ekkor látta meg kezében a hatalmas napraforgócsokrot.

Sziasztok! Azt hiszem némi magyarázattal tartozom azok felé, akik számára ismerősek ezek a sorok. Az a helyzet, hogy bár a történetet, melynek prológusa lett volna, sosem készült el és már feltehetőleg nem is fog, ez az egyetlen rész azonban túl kedves volt a szívemnek ahhoz, hogy veszni hagyjam, tehát most megjelentetem önálló történetként.
Üdvözlettel: Lightflower