Might drank too much..

1. fejezet - Viharos reggelek

-Mégis mi a fenét csináltok ilyen hangerővel, hajnali fél háromkor?!-rontottam ki a szobámból, mire minden kiabálás hirtelen abbamaradt.
-Jungkook már megint csalt és nemhajlandó beismerni- válaszolta Jimin, mire Jungkook vállon ütötte.
-Ez nemis igaz! Ismerd be hogy csak elnézted a kanyart és azért veszítettél- mondta sértődötten a fiatalabb, mire én csak kérdőn néztem az eddig csenben a kanapén ülő Yoongira.
-Rám ne nézz, tudod jól hogy nekem ehhez semmi közöm- mentegetőzött azonnal.
-Már hogyne lenne? Magadtól biztos nem lennél fent ilyen korán-vontam kérdőre, mire épp válaszolni akart, de Jimin sértődött kialtása félbeszakította.
-Esküszöm, hogy letolom a torkodon a kontrollert Jeon Jungkook! Nem létezik, hogy ilyenekre lennél kepes csalások nélkül!-fenyegetőzött, mire én csak sóhajtottam egyet és ismét feléjük fordultam
-Jungkook igazán játszhatnál tisztességesen is! Láttam hogy tegnap megpiszkáltad a Jimin kezében lévő kontrollert-montam mire Jimin felém kapta tekintetét
-Tudtam! Úgy tudtam! Ezért meghalsz Jeon-nézett ismét a fiatalabbra és fenyegetően megindult felé.
-EZ NEM ÉR HYUNG SEGÍTS JIMIN TÉNYLEG MEGÖL-próbálta Yoongit a maga oldalára állítani a Maknae.
-Persze, hogy aztán engem is megverjen..-mondta unottan Yoongi és felém fordult.-Hamár ittvagy.. Elromlott a mikrohullámú, de nemmertem még felkelteni Jin-t ezzel... Annak lehet nemlenne szép vége-nézett rám remélve, hogy tudok valami okos megoldást, hogy mindenki hőnszeretett Hyungja ne ontson vért amint megtudja, hogy valami történt a konyhában amíg aludt.
-Ránézek amint sikerült aludjak egy keveset igérem, de most hulla fáradt vagyok. Tudjátok jól, hogy ez az utolsó szabad hétvégém munka előtt..-sóhajtottam nagyot, mire Jimin is abbahagyta Jungkook kínzását.
-Juj tényleg, bocsánat, hogy felkeltettünk-nézett rám bűnbánóan, mire csak megráztam a fejem.
-Semmi baj, csak legalább egy óra csendet kérek, hadd pihenjek legalább egy keveset mielőtt megkell haljak..
-Miért dolgozol egyáltalán még ott ha ennyire utálod-kérdezte Yoongi jogosan, hisz már 2 éve sírok nekik, hogy mileyn borzasztó a főnököm.. Mióta csak betettem a lábam abba az apró irodába Seoul szívében, csak az alváson jár az eszem. Ezt a borzalmat, csak az segíti elviselni, hogy gyermekkori barátom, Yoongi és kedves bandatagjai midig találnak ki valami olyan irgalmatlan baromságot, amivel mosolyt csalhatnak mindennapjaimba.
Nevetve megrázta a fejem, majd átsétáltam a nappaliból a konyhába, egy pohár vízért.
Miután felfrissültem, visszaindultam a szobámba, hogy jól megérdemelt pihenésem utolsó pillanatait még kiélvezhessem.

Egy órával később ébresztőm pokoli rikácsolására ébredtem. Miután háromszor félrenyomtam, végre sikrült kikapcsolni azt a borzalmas ricsajt és megkezdtem hosszas készülődésem az irodába. Ez a terv abban a pillanatban dugába dőlt, amint kinyitottam a szobám ajtaját. A nappali abszolút romokban hevert, mintha egy forgószél szaladt volna át rajta. Hiába nemvolt egy lélek se a szobában, tudtam, hogy ki okozhatta ezt a felfordulást és máris kedves barátaim szobája felé vettem az irányt, azt fontolgatva, hogy előbb Jungkookot vagy Jimint látogassam meg. Ezen kérdésemre gyorsan választ kaptam amint a Maknae egy hatalmas ásítás között kilépett a szobájából.
-Jeon Jungkook- szóltam fenyegető hangvétellel, mire mintha minden álom kiszállt volna a szeméből, hirtelen felkapta fejét.
-Ezt a hatalmas kuplerájt mégis mivel magyarázod?!- tettem fel a kérdést mire a fiú zavartan tarkóját kezdte vakarni és a padló hirtelen sokkal érdekesebb látványt nyújtott mint kissé irritált énem.
-Hát az úgy volt hoogy... -kezdte zavartan mire Taehyung lépett elő közös szobájukból. Azomban az idősebb nem vette észre, hogy Jungkook az ajtóban állt, így sikeresen a hátába csapódott. Fájdalmát hangos nyekkenéssel adta a világ tudtára, majd hátrébb tántorodott és orrát kezdte dörzsölni kezeivel.

-Mégis mi a francért kell az ajtóban megállnod? Szerintem eltörtem az orrom a hátadon te nyúlképű- szitkozódott, majd amint észrevett engemis kérdőn pillantott felém.
-Nemtán épp a nagy nevelésbe zavartam bele-kuncogta el magát majd Jungkookot arrébb tolva kislisszant a folyosóra
-Akármi is történt, biztos ő és Jimin voltak. Az a két holdkóros egész éjjel harsogott.. Szerintem nem telt el fél óra mióta bejött a szobánkba.. És még csodálkozik hogy folyton fáradt..-mondta mire Jungkook felé kapta tekintetét.
-Ez nemis igaz! Miután lelettünk cseszve Jiminnel elmentünk aludni! -jelentette ki sértődötten, mire csak a fejem csóváltam.
-Akkor mégis mivel magyarázod a nappali állapotát?-kérdeztem mire ismét rámnézett, bovsánatért esedező szemekkel.
-Igérem rendet rakunk, csak ne én csináljam egyedül.. Jimin ugyanúgy ittvolt. Ne csak én legyek már büntetve.. -igérte, mire az utóbbi említettünk szobája felé fordultam.
-Nyugodj meg Kookie, ő is megkapja a magáét.. -már épp nyitottam volna az ajtót mire a folyosó végén lévő ajtó kitárult, egy hatalmasat ásító Namjoont felfedve maga mögül. Hirtelen eszembe jutott Yoongi hajnali megjegyzése a mikróról és gyorsan odaléptem a frissen előbújt fiúhoz.
-Ugye Jin még alszik?- kérdeztem mire Namjoon kérdőn nézett rám, hogy ki vagyok és miért zaklatom kérdésekkel ilyen korán.
-Még épp alszik. Miért?- kérdezte mire a nappali felé muattam.
-A két éjjelibagoly szétkapta a nappalit, és a konyhában is akadt egykis probléma, amiért jólenne, ha még nem jönne elő..-magyaráztam mire bólintott egyet.
-Ha felkelne megpróbálom benttartani-ígérte, majd visszament a szobába.

Én gyorsan Jimin szobája elé siettem és óvatosan bekopogtam, hátha eltudjuk simítani a dolgokat mielőtt Jin elszabadul.
-Jimin most azonnal kelj fel-suttogtam az ajtóhoz közel, remélve, hogy meghallotta, de Jinék szobájába nem szűrődik be a hang.
Egy halk nyöszörgést kaptam válaszul, ezzel jelezve, hogy valaki ébren van a szobában.
-Bemegyek, szoval még most takarózzatok be-figyelmeztettem a bentlévőket, majd benyitottam.
Jimin szétterülve feküdt az ágyon, még mindig rendes utcai ruhában. Yoongi a saját ágyán, falnak fordulva aludta igazak álmát, miszerint a hang csakis a fiatalabbtól jöhetett.
-Most azonnal kelj fel! -léptem közelebb hozzá- Jin még épp nincs fent, és jólenne rendbekapni a házat mielőtt kimászna a szobájából- magyaráztam, mire kipattantak a szemei és felült az ágyon.
-Te szent isten! -sápadt le- A nappalit Jungkookal szétszedtük-nézett rám mire én csak bólintottam.
-Pontosan ezért kéne mihamarabb kijönnöd segíteni!-magyaráztam mire felpattant és az ajtó felé vette útját.
-Később magkapjátok a magatokét, csak most legyen rend előbb-montam Jimint követve.

Jungkook és Tae már a kanapé romjait próbálták a helyükre rakni, mire kiértünk. Jómagam és Jimin az asztalon kezdtünk rendet rakni, mire a nappalihoz legközelebbi szobából Hoseok lépett elő nyújtózkodva.
-Hát itt meg mi történt- kérdezte meglepetten miere én szememmel Jimin felé intettem.
Mintha szó nélkül megértett volna csatlakozott a pakoláshoz. Mivel így egyel többen voltunk én a konyhába mentem át, hogy megnézzem, mi történhetett a mikróval.

Mint később kiderült, csak rosszul volt bedugva, így megmenekültünk, a fölösleges szét és összeszereléstől mire Jin is kitántorgott Namjoonnal a szobájukból.
-Nahát micsoda rend van-jegyezte meg a legidősebb, mire Tae csak elkuncogta magát.

Jin nem kérdőjelezte meg a későbbiekben, hogy minek köszönhető a nagy rend, ezzel megmentva a fiatalabbakat egy jó hosszú elbeszélgetéstől, hogy miért nemszabad túlsok koffeint inni estére.
Mint utólag kiderítettem, az egész perpatvar annak az eredménye lett, hogy Jimin és Jungkook előző este későn még elpusztította a maradék kávét, ennek eredménye képp viszont nemtudtak elaludni. Így inkább videójátékokkal ütötték el az időt.

Végül röpke 10 percel műszakom megkezdése előtt beestem munkahelyemre, hogy ismét egy borzasztóan hosszú év megkezdődhessen.

-----------------------
Ittis lenne, hosszú megfontolások után, eme remekműnek az eslő fejezete.
Nem tudom, hogy milyen fogadtatás lesz de remélem azért megérte az a sok győzködés több barátomtól is, hogy végre megszülessen ez a csoda könyv formájában is.