Might drank too much..

2. fejezet - Most jön ami még nem volt

Épphogy befejeztem egy baromi hosszú levél megírását, a telefon máris csörögni kezdett.
Nagyot sóhajtva felvettem, de mielőtt még beleszólhattam volna a főnököm máris kiabálni kezdett
-Azonnal jöjjön az irodámba! Kezdhet imádkozni, hogy ne rugjam ki most azonnal.-kiabálta egy levegővétellel, majd rámcsapta a telefont.
Nagyot sóhajtva felkeltem asztalomról és az emeleti irodák felé vettem utam. Útközben talákoztam talán az egytelen normális munkatársammal Hanival, aki épp egy irányba tartott velem.
-Hát téged meg mi lelt? Úgy nézel ki mint aki most mászott elő a sírból..-jegyezte meg kedvesen mire én csak egy erőltetett mosolyt tudtam arcomra varázsolni.
-Már megint valami baja van velem-mondtam. Nemis kellett tisztázzam kiről volt szó, barátnőm máris átkarolt és a lépcsők felé kanyarodott.
-Igazán abbahagyhatná a csesztetésed.. Szerintem te vagy az egyetlen ebben az egész irodában aki rendesen dolgozik-próbált vigasztalni, nemsok sikerrel. Csak az iroda előtt engedett el egy "Sok szerencsét" elrebegése után, majd sarkon fordult, hogy ma már sokadszorra is megkínozza a már alig pöszörgő kávéfőzőnk.

Óvatosan kopogtam be főnököm irodájába, majd egy "Szabad" felkiáltásra óvatosan benyitottam a kis helyiségbe. Az utóbb említett öreg hölgy hatalmas papírkupacok között épp kilátszott az asztal mögül. Tekintetét rámse emelve biccentett az egyik előtte elhelyezkedő, nem túl kénylemesnek kinéző szék felé. Óvatosan kihúztam a széket majd leültem rá, torkom köszörülésével jelezve, hogy figyelek rá.
-A héten már a nagyedik levelet kapom egy elégedetlen vásárlónktól, miszerint az ügyintézőnk bunkón szolgálta ki.. Az egyetlen infónk, továbbra is a te neved említése a levélben.. Komolyan aztmondtad egy jólfizető vevőnek, hogy "próbálja meg újraindítani az egész rendszert", miután többszörösen elmegyarázta, hogy már megtette ezt? Remélem nem nézed hülyének a vásárlókat..
-Az elmúlt 3 napban nemis kaptam semmi hívást senkitől.. Valamit biztos elírtak a panaszlevélben-próbaltam mentegetőzni, mire főnököm csak mégnagyobb szemekkel nezett rám.
-Remélem nem azt akarod sugalmazni, hogy már hazudnak is a vevők!-monta fenyegetően, de megse várva a válaszom folytatta.
-Ez az utolsó utáni alkalom hogy elnézem ezt az egészet! Mégegy ilyen és már csak a felmondóleveleddel együtt léphetsz az irodaház területére!-mondta mire, csak bólintottam egyet, majd egy meghajlás után kiléptem a szobából.
-Hát ezt nem hiszem el-mondtam magamnak, majd saját asztalom felé vettem az irányt.

Hani épp két csésze kávéval állt az ügyintézők szobájába vezető ajtóban.
-Ez a tiéd- nyomta kezembe az egyik csészét, válszomat megse várva indult velem asztalom felé.
-Már megint valami olyat akarnak rámbizonyítani, amihez közöm sincs. Nemis értem az egészet-panaszoltam mire csak bólintott.
-Szóval megint ugyanaz, mint az elmúlt 3 alkalommal- jegyezte megy együttérzőn.
-Nem tudom, meddig bírom itt. Egyszerűen valamiért nembír ez a nő..-sóhajtottam majd leültem. Hani a mellettem lévő fülkében dolgozott, szóval nemkellett messze menjen. Asztalától kihúzta a széket, pont annyira, hogy átlásson hozzám.
-Ha elmész, mit csinálok nélküled..- kérdezte dramatikusan, mire csak fáradtan felnevettem.
-Jössz velem. El ebből a sötét lyukból.. Hihetetlen, hogy Seoulban vagyunk és ilyen helyen kell dolgozzunk..-mondtam mire ő csak egyetértően hümmögött egyet. Beszélgetésünk Hani telefonja zavarta meg.
-Ezt felkell vegyem. Szavad ne felejtsd- mondta majd visszahúzódott fülkéjébe. Én munkához láttam, mivel jól tudtam, ha egyszer elkezd telefonálni.. Annak egyhamar nemlesz vége.

Valahol az irodában este nyolcat ütött a régi falióra, mikorra végeztem. Szinte utolsónak maradtam az épületben, leszámítva egy-két munkatársam és a két lelkes takarítót, akik megintcsak fénysebességgel szaladtak végig a helységen remélve a mielőbbi szabadulást.
Én is hasonló szándékkal igyekeztem elpakolni a kuplerájt az asztalomról. Mikoris egy pulóver landolt az asztalom közepén. Értetlenül néztem fel, meglepetésemre Yoongi állt velem szemben, nyakig beöltözve.
-Mi az istenért van ilyen rohadt hideg ebben az egérlyukban- kérdezte mire én csak eltátottam a szám.
-Megis hogy a fenébe jutottál be ide?! És hogy nem ismertek fel? Yoongi idol vagy.. Nemkéne csak így beszabadulni egy publikus irodaházba.-akadtam ki mire csak biccentett egyet az ajtó felé.
-Ha nem kürtölöd világgá, hogy ki vagyok, akkor még talán ki is jutok a sötétben anélkül, hogy megrohamoznának-csitított, majd szétnézett a helységben -Hát ez tényleg nem valami jó hely.. Miért nem olyan helyen dolgozol, ami nem úgy néz ki mint egy kínai nyomornegyed 50m²-en?-kérdezte, mire csak vállat vontam. Épp befejeztem a pakolást szóval magamhoz vettem a pulóvert amit hozott és elindultam az ajtó felé.