Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXV. Büszke vagyok rád

Ma lesz a Manchester United - Chelsea rangadó. A kékek ma utaztak el Manchesterbe, ahová Orsival követjük őket. Nagy dilemma volt, hogy mivel menjünk, míg végül a vonatra esett a választásunk. Meglepő módon, csak 2,5 óra az út.

-Jó reggelt! - ültem le a kanapéra barátnőm mellé. Tegnap visszajöttem, és itt aludtam, hogy ma közösen tudjunk elkészülni.

-Jó reggelt! - ásított egy óriásit. Nem túl sokat aludtunk az éjszaka, mert elkezdtünk sorozatot nézni, ami elég hosszúra sikeredett. - Akkor indulás előtt elmegyünk még reggelizni? - fordult felém álmos fejjel. Valahogy én is így nézhettem ki. Kócos haj, karikás szem.

-Aha. - bólintottam fáradtan. - De akkor öltözzünk, mert soha nem fogunk odaérni. - indultam el a szobámba. Tegnap megbeszéltük, hogy reggel elmegyünk valahova enni, majd utáni indulunk Manchesterbe. A meccs, csak délután 5-kor kezdődik, de mi már 3 fele ott leszünk.

Az egyik kedvenc nadrágomat vettem fel, ami különböző színű csíkokban pompázott. Egy kicsit buggyos, nepáli nadrágról van szó. Hozzá egy sima, egyszerű fehér trikót vettem fel.
Egy nagyon kis aranyos kávézóba mentünk, ahol már többször megfordultunk, mióta itt lakunk. Az isteni reggelinket elfogyasztva, rohannunk kellet a vonatállomásra, nehogy lekéssük a vonatot. A jegyet már tegnap megvettük, így nem kellett azzal is szórakoznunk. Ahogy megtaláltuk a helyinket, mind a ketten írtunk szerelmeinknek.

Életem❤️

           Én: Elindultunk. Kb 3-ra érünk Manchesterbe.

Mason: Rendben, vigyázz magadra. Sajnos a sűrű edzések miatt nem tudunk majd elétek menni, de a meccs előtt még találkozhatunk az öltözőknél.

         Én: Okés. Figyelj oda az edzésen! Szeretlek. ❤️

Mason: Szeretlek, Luca. ❤️

-Melyik nap is megyünk Pestre? - szólalt meg hirtelen Orsi. Már javában úton lehettünk.

-Azt beszéltük meg, hogy csütörtökön megyünk, így lesz másfél napunk körbevezetni a fiúkat. - fordultam barátnőmhöz.

-Rendben. Majd intézem a repjegyeket. - bólintott. - Szerinted győzni fogunk? - értette a mai meccsre.

-Remélem. - nevettem fel kínosan. De tényleg csak remélni tudtam. A fiúk hiába voltak jók, de mindannyian tudtuk, hogy a vörösök sokkal jobbak náluk. Ezt a tabella is kimutatta. Míg a Chelsea a 7. helyen, A man United a 3. helyen szerepelt. - Különben Mason kezelhetetlen lesz és nehezen tudom majd lenyugtatni. - gondoltam a múltkori barátságos mérkőzésükre.

-Pablo se különb. - rázta meg a fejét. - Olyankor, ha nyugtatni próbálom, csak flegmázik és ignorál, de ha meg békén hagyom, akkor meg azt hiszi, hogy nem is szeretem. Borzalmas egy alak, azok a meccsek után. - nevetett fel kínosan.

Rég beszélgettünk már ilyen jót. Orsi társaságát egyszerűen csak szeretni lehet. Mindig van vele téma, ha gond van segít. Mindenben a jót látja, ami egy hatalmas nagy pozitívum a társalgásban. Igaz, sose volt még olyan, hogy nem tudtunk volna órákig beszélgetni, de ez még a szokásosnál is jobb volt.

-Tehát akkor most elmegyünk a szállodába, ahol a fiúk szálltak meg? - kérdezte Orsi, miközben a vonatállomásról jöttünk ki.

-Igen. - bólogattam. - Remélhetőleg nem felejtettek el szólni, és odaadják nekünk a kulcsokat. - reménykedtem, majd leintettem egy taxit, ami a hotelig vitt minket.

-Jó napot. Mason Mount és Pablo Gavi szobájának a kulcsát szeretnénk elkérni. A Chelsea csapathoz tartozunk. - felelte Orsi a fiatal srácnak.

-A nevüket, kérem. - nézett ránk.