Párhuzamok

50. rész

A Hollóhát-Hugrabug meccs nem kecsegtetett sok izgalommal, mégis megszokásból az egész iskola kivonult a lelátókra. A hideg, őszi nap átka volt, hogy Fanny vacogva, összekuporodva ült a padon, és csendben hallgatta, ahogy Fred, George és másik két évfolyamtársuk a meccsekről beszélgetnek. Az ikrek arcán látszott a fájdalom, amikor a csapatukról beszéltek, ahonnan Umbridge igazságtalanul kitiltotta őket. Fred olykor odapillantott a lányra, és amikor azt látta, hogy barátnője szótlanul, maga elé meredve ül, aggódva simogatta meg az arcát. Fanny pirosló arccal nézett fel rá.
-Minden rendben?-kérdezte a fiú gyengéden.
-Igen-bólintott-, csak fázom.
-Vagy úgy-bólogatott a Weasley fiú és egy pillanattal később Fanny már - még pirosabb arccal - az ölében ült.
Ijedten pillantott az éppen velük szemben lévő tanári lelátóra, ahonnan Dolores Umbridge pásztázta szigorú tekintettel, büntetés kiosztására készen a diákokat.
-Fred...-suttogta Fanny, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni a többi fiú vigyorát és néhány lány esetleges féltékeny pillantását. -Ha Umbridge ezt meglátja, abból baj lesz.
A fiú vállat vont.
-Bevállalom ezért büntetést, ne félj.
Fanny elmosolyodott és gyors puszit nyomott a fiú arcára.
-Vajon milyen lesz Davies csapatkapitányként?-jött eközben a következő beszédtéma.
Fanny érezte, ahogy Fred ösztönösen szorosabban öleli át a derekát. Lágyan megcirógatta a kézfejét.
-Fred, ez kissé fájdalmas.
-Bocsánat-súgta neki, miközben lazított az ölelésén.
Fanny mosolyogva pillantott fel rá.
-Semmi baj.
George megbökte az ikertestvérét.
-Csapnivaló-válaszolta egyből. -Davies a legrosszabb választás.
Mindannyian felnevettek.
-Davies jó játékos, már amennyire értek ehhez-mondta Fanny, ám a derekán ismét megérezte Fred egyet nem értését. -Viszont!-emelte fel a mutatóujját. -Nincsen benne elég szerénység és alázat.
-Semennyi-pontosított Fred még mindig féltékenyen.
-Fanny!-hallatszott néhány sorral lentebbről a kiáltás.
A lány kissé felemelkedett Fred öléből, hogy meghallgathassa öccse kérdését.
-Van 10 knútod?
A lány homlokráncolva megrázta a fejét.
-Miért?
-Fogadunk, hogy ki hagyja ki először a karikára dobást.
Fanny sóhajtott.
-És ezért bízta rám anya a zsebpénzeteket... Nem fogadhattok-jelentette ki.
-Kire fogadsz?-kérdezte George kíváncsian a harmadikos fiút.
-Daniel Davies-vigyorgott Benjamin igazi Black-féle mimikával.
George Fredre pillantott, aki a zsebében kezdett el túrkálni, majd néhány érmét húzott elő.
-Én állom a tiédet, de elfelezzük a nyereményt.
Benjamin lelkesen bólogatott, Fanny pedig mérgesen nézett Fredre.
-Köszönöm, hogy ezzel odalett tizenhárom év komoly munkája-jelentette ki duzzogva, bár csak félig haragudott a fiúra.
-A nyereményből veszek neked valami finomságot a Mézesfalásban-mormogta a fülébe Fred.
Fanny egy sóhaj után elvette a barátjától a pénzt és odanyújtotta az öccsének.
-Utolsó-mondta szigorúan, majd visszaült Fred ölébe.
-Szeretem a családodat-nevetett halkan a fiú. -Apád ugyanúgy utálja Pitont, ahogy mi George-dzsal, a testvéreid jó fejek, és tudják, kire mikor kell fogadni, anyukád pedig igazi hercegnőt nevelt belőled-zárta le a gondolatait bókolva, amikor Fanny már majdnem megsértődött volna.
-Ne most turbékoljatok, kezdődik a meccs!-szólt rájuk George.
Igaza volt: Lee Jordan konferálásával berepült a két csapat a pályára. Davies amint megpillantotta Fannyt, mosolyogva biccentett felé. A lány ezzel szemben értetlenül húzta fel a szemöldökét.
-Esne le a seprűjéről...-morogta Fred.
Fanny mosolyogva fordult hátra.
-Nem kívánunk rosszat, mert visszaszáll ránk-koppintott Fred orrára, mint amikor az anyuka megneveli a rosszcsont kisfiát.
-Én csak azt kívánom, amit megérdemel-vont vállat Fred.
-Fejezd be, vagy átülök máshova-figyelmeztette Fanny.
-Ide ülhetsz nyugodtan-vigyorodott el az ikrek egyik barátja.
Fred ölelése ismét szorosabb lett, Fanny arca ismét pirosabb.
-Ne is álmodj róla, Wilson-fenyegetőzött az előbbi, majd Davies felé is gyilkos pillantást küldött.
Fanny megforgatta a szemét ennek láttán, és hogy megnyugodjon, lágyan, szeretettel telve megpuszilta barátja arcát. Közvetlenül ezután egy kiáltás hallatszott a pályáról, majd Lee Jordan kommentálta az eseményeket azok számára, akik lemaradtak volna a pillanatról.
-Daniel Davies csapatkapitány hangos puffanással ért földet! Hála Madam Hoochnak, nem lett komolyabb baja. Ám legközelebb bizonyára kevesebbet nézi majd a lelátót és többet a pályát!
Benjamin White széles vigyorral fordult hátra, Fred pedig ugyanilyen arckifejezéssel tartotta fel a hüvelykujját.
-Mi már nyertünk-dőlt hátra elégedetten.
-Akkor is gonosz vagy-vont vállat Fanny, de ő is mosolygott a történteken.