-Alan...-szólította magához a férfit aki a családjukat képezte.
-Tessék.
-Ülj le kérlek.-mutatott magával szembe.
-Baj van?-kérdezte azonnal.
-Bloomról biztos hallottál.
-Hallottam és persze alig akartam elhinni. Azt mondták magad adtad rá az engedélyt.-más volt a viszonyuk amióta családtagok lettek de ez így volt rendjén.
-Meg kell tenned nekem valamit.
-Mi lenne az?-érdeklődött.
-Mindent tudj meg Ransomról. Mindent. A gyerekkoráról, az iskoláiról, a hobbijairól, a barátairól. Mindent a múltjáról és a jelenéről.
-Lloyd...
-Ne kérdezz csak tedd meg.
-Nem félsz hogy Bloom és Reese ha megtudja akkor...?
-A lányom érdekében teszem. Mielőtt beengedem ezt a fiút a családomba tudnom kell ki is ő valójában. Titkol valamit ebben biztos vagyok.
-Miért gondolod ezt?
-Szinte semmit se mesél az életéről. Túl sok a kérdés és nincs válasz.
-Reeset nem kellene beavatnod legalább?
-Reese kedveli ezt a fiút. Tudom hogy ellenezné a cselekvésem.
-Te egyáltalán nem kedveled?
-Magamat látom benne. Ez int engem óvatosságra. Kérlek tedd meg amit kértem.
-Legyen. Mindent megteszek hogy megtudjak róla mindent.-állt fel Alan.
-Semmiképp nem tudhatják meg hogy nyomozol. Rendben?
-Ez természetes.
-Várom majd a jelentésed.-Alan bólintott majd elhagyta az irodát.-Mindent meg fogok tudni rólad Ransom Drysdale mielőtt a lányomat elveszed. Mindent.
☆☆☆
-Szia gyönyörűm.-karolta át Lloyd Reeset aki a nappaliban igazította vázába a virágokat.
-Szia szexi férjem.-mosolyodott el ahogy megérezte Lloyd csókjait a nyakhajlatában.-Nézd.-mutatta fel a vázát.-Újra a legszebb tulipánok virágoznak a kertünkben.
-Következő születésnapodra tulipánmezőt veszek neked.
-Benne vagyok.-nevetett ahogy letette a vázát a kezéből és megfordult Lloyd karjai közt. Egy pillanat alatt váltottak csókot egymás közt.-Hiányoztál.
-Ti is nekem.
-Hallod picuri? Apu hiányolt minket.
-Picuri jól viselkedett?-simogatta meg Reese hasát.
-Egy két hányinger de amúgy meglehetősen jól.-Lloyd leguggolt így szembe került Reese hasával.
-Picurka, ne okozz anyunak hányingert. Nem jól viseli, még ha ezt tagadja is.
-Jól viselem...
-Nem viseled jól.-állt fel.-Ismerlek kicsim, már a hányás szótól is rosszul vagy. Órákig érzed a szádban akárhányszor mosol fogat és öblögeted ki a szád utána.
-Miatta bírnom kell.-tette a kezét a hasára.
-De most megbeszéltem vele és teljesíti apa kérését. Nincs szükséged semmire? Lábmasszírozás vagy derék?
-A lábam kicsit fáj. Hihetetlen hogy mennyire pici de már most olyan mintha nyolc hónapos lennék.
-Mondta a doktornő hogy mindegyik terhesség más nem?
-De.
-Ülj le, megmasszírozom.
-Biztos éhes vagy. Egyél először.
-Ülj le édes.
-De...-Lloyd a karjaiba kapta ahogy a kanapéra ültette őt. Ő a dohányzóasztalra ült szembe vele. Levéve a papucsot a lábáról vette az ölebe majd gyengéden masszírozni kezdte.
-Nagyon büszke vagyok rád.-mondta Lloyd.
-Büszke?-nézett értetlenkedve.
-Hogy ennyire tökéletesen viseled ezt az egészet. Bloommal is annyira csodálatosan viselted a terhességet. És most a picurival.
-Te melletted nehéz lenne nem elviselni. Nézz magadra. Minden kívánságom lesed.
-A férjed vagyok, ennek a picurinak meg az apja.
-Ez nem válasz arra miért hordasz a tenyereden. Emlékeim szerint mikor megismerkedtünk erre képtelen lettél volna.
-Így van. De melletted egyszerű volt megváltoznom.
-Tudod hogy nagyon szeretünk téged, igaz?-nézett Reese Lloydra. Ezt komolyan gondolta. Ő jelent mindent számára, számukra. El se tudná képzelni hol lenne most, ha nem Llpyd mellett. Lehet a mai napig nem találta volna meg az igazit. Vagy ha meg is ismerkedett volna valakivel közelébe nem lenne Lloydnak az a férfi. Mert elképzelni se tudja hogy más is tudná őt így szeretni mint a férje. Vagy hogy ő tudna mást így szeretni mint a férjét.
-Találós kérdés?-játszott vele Lloyd. Reese gyengéden megrúgta a lábával ami a kezében volt.-Jól van gyönyörűm, nyugalom.-nevetett.-Persze hogy tudom. Hogyne tudnám? Mindennap elmondod többször is mennyire szeretsz.
-Ahogy te is, milliószor.
-Bárcsak minden másodpercben ezt hallhatnád.
-Azért szeretem a nyugalmat Lloyd Hansen.-nevetett Reese.
-Ugye tudod hogy egy időre a nyugalom szó nem fog létezni a naptárunkba?
-Tudom, főleg ha összejön a kívánságod és fiú lesz. Biztos olyan rosszcsont lesz mint te voltál kicsiként.
-Nem voltam rossz.
-Dehogynem, anyukád máshogy emlékszik.
-Anyu szenilis vénasszony létére.
-Lloyd!
-Na jó, enyhén szenilis.-Reese tekintete perzselt.-Na jó, nem szenilis de azok ártatlan rosszaságok voltak.
-Ártatlan mi? Lloyd Hansen és az ártatlanság.
-Pontosan. Ezt a fogalmat velem említik egy mondatban.-Lloyd figyelt hogy egy pillanatra se hagyja abba Reese lábának masszírozását.-Tudod mi kötődik még a nevemhez?
-Nem.-nevetett Reese.-Micsoda?
-Helyes, kibaszott szexi és ráadásként piszok dögös felesége van.
-Oh, szóval téged így emlegetnek?
-Aki nem az hazudik vagy irigy.
-Szeretem hogy az enyém vagy.
-Édes, ha ilyen édes dolgokat mondasz kénytelen leszek abbahagyni a lábad nyomkodását.
-Meg akarlak csókolni.
-Vedd le a patáid és add ide az ajkad.
-Pata a segged.-nevetett Reese de addigra már Lloyd az ajkainak tapasztotta a száját.-Szeretlek.
-Én is kibaszott dögös pata lábú feleségem.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*
