Side by you (ff. Tanár-diák)

13

Jelentem nektek 3 hét telt el azóta, hogy Seb megkérdezte leszek e a barátnője amire ügye örömmel mondtam igent. Azóta rózsaszín ködbe úszok folyamat. Esténként videó hívásba beszélünk meg mindent mert az elég feltűnő lenne ha minden óra után kettesbe maradnánk. 4-5 naponta elmegyünk iskola után sétálni vagy étterembe meg hasonló helyekre ha úgy adódik ami mindig nagyon jól telik. Anya is látja, hogy kivirultam viszont nem merem neki elmondani, hogy egy 34 éves emberrel jöttem össze. De legalább boldog vagyok vele és szerintem ő is velem.

-Na mizu, milyen volt a napod?-Kérdezi anya suli nap után

-Egész jó, matekból dolgozatot írtunk

-És hogy sikerült?

-Szerintem meg van a 4-es de nem akarom beleélni magam.-Mosolygok

-Jól van, leves meg második van a hűtőben. Egyél majd!

-Okés de most sietnem kell

-Hova sietsz?-Kérdezi tőlem

-Csak találkozok valakivel

-Fiú van a dologban?

-Anya nem! Dehogy! Én és a fiúk két külön dolog! Petrához megyek.-Vágom rá a választ

-Rendben, de ha van valami szólj.-Ölel meg, lehet el kéne mondanom Sebet neki majd miután hazaértem

Szerencsére Szombat van így nem sietek sehova. Fülessel a fülembe éppen várom a kávémat majd megyek a Parkba ahol találkozom barátnőmmel. Megköszönöm a kávémat és belekortyolok ami hihetetlenül jól esik most. 10p séta után megérkezem a megbeszélt helyünkre de Petra még nincs.

Tamara: Hol vagy?

Ráírtam mert én is késtem már de ő annyira nem késős típus.

-Itt vagyok bocsi-Fut be mellém és ölel meg.

-Semmi baj csak azt hittem már baj van.-Nevetem el magam

-Nem nem dehogyis.-Mondja

-Na mesélj miért kellett találkoznunk?-Kérdezem tőle ugyanis tegnap este visítva hívott fel, hogy azonnal találkozzunk

-Fu oké huha nem tudom hol kezdjem.-Néz boldogan rám

-Jajaj várj, ügye nem?-Nézek a szemébe miközben mindentudóan visszanéz

-Pasid lett?-Üvöltök fel

-Hát még nem az de úristen nagyon aranyos és nagyon kedves.-Ül le a padra

-Okéoké mesélj hol találkoztatok, hogy néz ki, mi a neve meg mindenz tudni akarok

-Tudod 3-4 napja mondtam, hogy el kell ugranom egy két helyre, na éppen sétáltam de belevoltam merülve a telefonomba és egymásnak mentünk.
Beszélgettünk picit meg elkérte a számom de nem tudtunk sokat mert sietnie kellett. A lényeg, hogy tegnap találkoztunk és iszonyú jó fej meg kedves. Csomót érdeklődik felém és rengeteg közös témánk van. Barna haj, barna szem tudod nekem ez tetszik nagyon de úristen nagyon örülök neki.

-Na jó oké ez mind szép meg aranyos de már most belezúgtál?

-Nem!-Vágta rá elpirulva

-Petra! Nem beszélnél róla így!

-Jó oké talán egy picit de még nem szabad magamat beleélni. Neked milyen érzés volt amikor már tudtad, hogy beleestél Sebbe?

-Hát ez nehéz de talán az volt a fordulópont amikor esténként úgy tudtam elaludni, hogy rágondolok és mosolyogtam közben meg ha rágondolok akkor a szívemet érzem, hogy gyorsul de a legnagyobb megerősítés, hogy hihetetlenül beléestem az nálam az, hogy amikor a szemébe nézek minden kizáródik csak ő és csak én maradok.-Fejeztem be miközben végig ő volt a fejembe és picit a szemem könnyes is lett

-Oké hát nekem még nem ennyire komoly bár még csak 4 napja ismerem de neked örülök, hogy ilyen jól érzed magad.-Mosolygott rám

-Igen, na de mikor találkozol vele újra?-Kérdeztem izgatottan

-Azt mondta hétfőn a suli elé odajön értem

-Hoppá micsoda úriemberrel van dolgunk.-Mondtam mire mindketten felnevettünk.

-Na viszont kezdek fázni nem kezdünk el visszafelé menni?-Kérdezem

-De mehetünk

Visszafelé Petra újdonsült kiszemeltjéről beszéltünk. Sok információt megtudtam még róla és illik Petrához de még egyáltalán nem bízok benne, nem is szabad ilyen hamar. Beugrottunk nekem még egy kávéért mert hát kávé függő vagyok és muszáj volt majd Petra hazakísért.

-Na akkor majd suliban találkozunk és ha bármi történik, hívjál!-Mondom neki

-Okés hívni foglak, na puszi.-Köszönt el és indult ő is haza

Lakáskulcsomat elővéve beléptem a lakásba ahol úgy néz ki most egyedül voltam.

-Anya?-Kérdezem

Oké nincs itthon valószínűleg elment vásárolni. Ledobtam magam a kanapéra és automatikusan nyomtam egy hívás gombra. 2 csengett ki és meg is hallottam azt a gyönyörű hangot.

-Szia! Baj van?-Kérdezte aggódva

-Nem nem nincs semmi baj, ne aggódj.-Nyugtattam meg

-Ja értem jó csak ilyenkor sose szoktál hívni és azt hittem.-Mosolygott

-Hát unatkoztam eléggé.-Helyezkedek el a kanapén még jobban

-Na mesélj mit csináltál eddig ma?-Kérdezi Seb

Elmeséltem neki az egésznapomat eddig és Petra barát féleségét is persze nem minden részlettel de szóvá tettem amit Seb tátott szájjal hallgatott végig.

-Azta, és mikor találkoznak legközelebb?-Kérdezte

-Hétfőn érte megy a sulihoz elvileg

-Na ez kedves, amúgy hétfő délutánra ne csinálj semmit, megyek érted oda.-Mondta kedvesen

-Oké nem csinálok semmit, de azt elárulod..-Hallottam meg, hogy nyílik az ajtó

-Mennem kell anya itt van. Puszillak Seb.-És nyomtam is ki a telefont. Oké ez valószínűleg  elég bunkóra sikerült de anyának nem úgy akartam elmondani, hogy hívásban vagyok vele.

-Szia Tamcsi! Itthon vagy?

-Igen itt vagyok, szia anya

-Na milyen volt?-Kérdezi miközben 2 nagy szatyorral megy be a konyhába. Egyik szatyrot elvéve segítettem neki és mentem vele.

-Nagyon jó viszont valamit el kell mondanom.-néztem a szemébe

-Hallgatlak.-Nézett rám kedvesen.

-Szóval..,-Oké most vagy soha.-lett barátom és a barátom nem más lett, mint a biosz tanárom.