Bad Friends With No Limits

1

A hollók !Mindig a hollók. Már akkor odatelepedtek a platánfákra ,mikor még épült az iskola. Károgásuk el nyomja a halk neszt a könyvtárba amit néhány diák okoz. A könyvek surlódása le a polcokról és vissza. Számomra ez az egyetlen hely ahol megnyugvást talál a lelkem s az elmém . Itt a könyvek társaságában ki tudok szabadulni a valóságból és el tudom magam temetni a képzelet világában. Mindenki aki ismer tudja rólam milyen vagyok a való világban. Félénk ,csendes és igazán figyelmes. Legalábbis ezt mutatom. A csengőmoraja szakította meg kellemes olvasásom így tudtam vár majd a követkető kötelező óra. Nagyot sóhajtva tettem vissza a könyvet a táskámba s vállamra dobva a táskám megindultam mint a homály.A nevem Park Jimin. 18-at töltöttem be két napja. A családommal nem sikerült ünnepelni ,hiszen nagy ívben le szarják mi van velem. Nem élek velük hála a jó égnek mert tutira már a temetőben végezném miattuk ha egy fedél alatt kellene laknom velük. Most jogos lehet a kérdésed ,hogy mondhatok ilyet? A válasz nagyon egyszerű az egész gyerekkorom olyan volt mint egy hullámvasút ,egyszer fent egyszer nagyon lent. Minden évben szinte költözésnek voltam ki téve, sosem jutottam el addig ,hogy akár egy barátom is legyen, bármennyire is próbálkoztam ,kitaszított voltam egész életemben. Megvádoltak lopásokkal ,megbüntettek vagy épp megvertek az erősebbek. Sosem árultam el a szüleimnek ezeket a fajta sérelmeim ,hiszen úgysem hittek volna nekem. Mindig azt mondják ,hogy nagy gyerek vagyok, aki képtelen bármire is. De ez nem igaz, be fogom majd nekik bizonyítani, hogy érek én is annyit mint bárki más akikhez mindig hasonlítgatnak. Igaz egyiket se ismerem de mindig mondanak valamit róluk. Mostanra úgy vagyok velük ha beszélünk is, hogy meghallgatom őket és ha vitatkozni támad kedvük csak rájuk baszom a telefont. Eldöntöttem a legutóbbi beszélgetésünk alatt...mondjad édesanyám/édesapám majd fogy. Előbb vagy utóbb el fogynak a szavak mert gyorsan el rendezem a sorsukat. Telefon le nyom mint mondtam és nem felelek nekik. Értelmetlen velük bármiről is beszélni ami velem kapcsolatos, hiszen nem izgatja őket, inkább nekem kell hallgatni az ö csodálatos kis életbeszámolójukat. Tudod mennyire érdekel? Semennyire, olyan szinten nem érdekel ezekről a téma ,hogy arra nincsenek szavak. De nagyon el tértünk szerintem attól a résztől ahol tovább mesélek nektek. Amióta a magam ura vagyok, dolgozom egy kis étterembe suli után, így van egy lakásom, ahol egyedül élek. Három teljes éve már, megismertem sok mindenkit de főleg egy ember az aki mindennél jobban érdekel...

Sokunk számára minden perc egy örökkévalóság ebben az épületben amit úgy neveznek iskola. Igyekszem meghúzni magam a folysókon a szünetek alatt, kivéve egy ember elött aki mindennél jobban tetszik, de valószinüleg sosem leszek neki megfelelő hiszen fiú vagyok, neki pedig szinte minden héten új csaj lóg a kezén.Nem is tudom mi az amit bizonygatni akarok magamnak. Teljesen mindegy mit teszek, levegőnek néz teljesen s elegem van ebből. Tudom gyerekes viselkedés de azt akarom, hogy figyeljen rám szeressen ,megvédjen ahogy régen tette. Ossza meg velem ha baj van , még ha segíteni nem is tudok de Jeon JungKook-ra sajnos ez nem jellemző az elmúlt időszakokban. A bandájába be jutni egyenesen lehetetlenség ha csak nem vagy gazdag, vagy nem vagy profi a bunyóba. Az én alakom teljesen el tér az övétöl na meg a többi gorillától aki vele lóg. Az enyém karcsú és elegáns, sok lány irigykedik is miatta. Tényleg reménytelennek érzem a helyzetem. Próbáltam vele a projektek alatt beszélgetni de szerintem nem is figyelt arra amit mondtam neki sőt teljesen biztos mivel csak a mobilját nyomkodtta a közös munka alatt. Nem tudom mit is tehetnék az ügyben, hogy megnyíljon előttem ahogy a virágok a kertekben.Szomorúan tudatosult bennem, az a Jeon JungKook akibe bele szerettem az a vicces örök vidám fiú végleg eltűnt s erről csak is én tehetek. Megjelentem az életében, s mindent tönkre tettem. Igen nagyon régóta ismerem Jeont . Három éve még teljesen más volt. Nagyon sokat szórakoztunk, buliztunk vagy csak együtt lógtunk a parton vagy épp az XBox  előtt kockultunk. De ennek vége lett, amint be lépett a bandába és főnök lett.  Bánatomban felhívtam a legjobban barátom Taemint ,hogy tudna e fogadni ,hogy tudjunk beszélgetni. Igen szereztem egy nagyon jó havert. Rá mindig tudok számítani és ez fordítva is igaz bár mindig én vagyok az akinek szüksége van egy vállra amin ki bőgheti a nyomorát.Taemin mint mindig boldog hangal köszönt a telefonba de egyből kiszúrta, nincs jó kedvem. Ez a srác egy jós vagy valami boszorkányszerű ufó mindig tudja mi bánt. Megbeszéltem vele egy találkozót a kedvenc kávéházunkba . Iskola után egyből oda fogok menni utána pedig dolgozni kell mennem.Megkértem ne kérdezzen semmit egyenlőre a telefonba így nem is tette. A rövid hívás után be ültem a matekra és igyekeztem figyelni de az agyam megint teljesen máshol járt. Annyira gyorsan el illant az óra maga, hogy a csengőt egyből meghallva fogtam magam és húztam ki a tanteremből szerintem még füstfelhőt is hagytam olyan gyorsasággal húztam el onnan.Ki rongyolva neki mentem Kooknak mire a gorillája belém állt. Most nagyon nincs jó kedvem ami látszott rajtam.-Törpe papagáj húzz el de gyorsan ha nem akarsz balhét!- morogta én pedig ökölbe szorítva a kezem egy gyorsabb mozdulattal el véve a fegyverét ami egy sokkoló pisztoly volt a földre kényszerítettem vele.

-Apád fasza a törpe papagáj!- sziszegtem, mire fájdalmasan kalimpálózott a földön.

-Ezért megfizetsz...-sziszegte majd fölé állva újra megküldtem egy adag árammal. 

-Ez jól esett,Jeon tartsd pórázon a kutyuskádat. Nem szándékosan mentem beléd.-mondtam mire a szekrénynek csattantam s bele mászott a személyes terembe amit nem bántam. 

-Jimin....ejnye... nem illik a bandám emberét így el intézni.-húztam sebes száját egy pimasz vigyorra,rakoncátlan hajzuhataga pedig arcába hullott ami kurva helyessé és vonzóvá tette egyben. 

-Hidd el ha erősebb áram lenne benne már össze hugyozta volna magát a kis pincsid. Amúgy ki másznál az arcomból?-toltam el magamtól mire keze az oldalamra simult. Vigyora pedig nem lankadt.

-Nem hiszem, hogy el engedlek...lépj be hozzám, Szükségem lenne egy olyas valakire mint te.-mondta belőlem pedig ki szakad a röhögés. Ami inkább a kínos helyzet miatt szakadt ki belőlem elterelés gyanánt .

-Köszi ez jó vicc volt, nem köszi kihagyom, nem vagyok hajlandó úgy ugrálni ahogy te fütyülsz.

-Hmm még akkor sem ha ...-nem fejezte be a mondatát mert a többi gorilla is megjelent. 

-Majd folytatjuk ezt a kis beszélgetést Jimin! Erre mérget vehetsz.-lépett el tőlem én pedig oda dobtam neki a sokkolót.

-Remek álmaid vannak Jeon. De ez a valóság mi nem fogunk beszélgetni erről sem most sem máskor. Megmondtam nem lépek be mert nem leszek poén tárgya. Na csá!- intettem neki magamba pedig el hordtam magam minden féle faszparasztnak, hogy lehetek ekkora idióta? Istenem végre beszéltem vele és igy viselkedek. Szép volt Jimin egy kolosszális fasz vagy! Ha a hülye pofázásokért Oscar járna el vinnéd az összeset.