» 𝟮. 𝙚́𝙫𝙖𝙙 𝟱. 𝙧𝙚́𝙨𝙯 «

730 25 16
                                    




-Nem jössz át valamikor Kicsi? Hiányzol már nagyon! - nyavajog Peti a telefonba.

Hát igen, történtek dolgok az utóbbi egy hónapban...
Pont ma egy hete történt az, hogy egyetlen Maricsunknak istenesen kibicsaklott a bokája, de ne aggódjatok mesélem is hogy történt.

Egyszer volt, hol nem volt, Budán és Pesten is túl, fellépése volt Manuelnek. Kecskeméten volt egy elég nagy koncertje amin Én és a húgom sajnos nem tudtunk ott lenni mivel máshol kellett megjelenjünk aznap éjjel, de őszintén nem is bánom. A buli fergetegesre sikerült, de annyira hogy a srácok utána úgy bebasztak mint az atom.
Ott volt ugye Manu, Peti, Milán, Brúnó, Laci meg még egy csomóan, olyanok is akiket nem ismerek.
Lényeg a lényeg mint mondtam, annyit ittak hogy a Marics nem bírt lábra se állni, ezért a többi lökött jó ötletnek gondolta hogy majd ők megpróbálnak neki segíteni menni. Csak hogy így se ment. Akkorát csúszott a jeges járdán, hogy csoda egyáltalán még egyben van a csávó. Hát igen, itt tartunk most.

-Ma és holnap biztos nem érek rá, ne haragudj! - görbítem lefelé a számat - Ma mennem kell fotózásra, holnap reggel a Reggelibe kell menjek utána pedig valami reklám filmet kell forgatnunk a Hell-nek - sorolom neki a programjaim

-De ne már! Én meg itthon döglök már vagy egy hete és szarrá unom magam! - láttam a kamerába, ahogy épp betakarja magát egy karácsonyi takaróval

-Bébi azért annyira nem vagy halál közeli állapotban - kuncogok halkan - El ne játszd a hattyú halálát itt nekem

-Tudod mennyire fáj? Rá se tudok állni a jobb lábamra! Azt sem tudod miről beszélek! - vágja be a hisztit

-Akkor legközelebb nem kéne ennyit inni - motyogom alig érthetően

-Most az a bajod hogy ittam? - kapja fel a vizet hirtelen

-Ezt egy szóval nem mondtam, ne kombinálj már!

-Baszki, jól éreztük magunkat ennyi az egész! - magyaráz hevesen

-Jól van basszus nyugodj már meg, egy rossz szót nem szóltam! - reagáltam nyugodtabb hangnemben - Leraklak megjött a kajám, ha lesz időm átmegyek, szeretlek! - köszönök el tőle, mivel csengetett a futár

-Én is téged, csá - majd kinyomta. Most miért viselkedett így?

Az ebédem igazából valami kukoricás saláta volt aminek a nevét sem tudom, nyugiban megkajáltam majd öltöztem is hogy induljak el otthonról.
Ja igen, Kyra a Milonál van, Ildi pedig a Manunál. Meglepődött ezen bárki is?
Felkaptam a kabátom, majd már kocogtam is le a negyedikről, mivel elromlott a lift.
Hurrá.
Ahogy ültem a kocsiban elindult a lejátszási listámról egy Valmar szám. Név szerint a 𝘙𝘰̈𝘷𝘪𝘥 𝘦́𝘫, az az egyik kedvencem. Miközben szólt a zene eszembe jutott Peti és a mai viselkedése, amit még mindig nem tudok hová tenni
Na mindegy, majd megnyugszik...

Az egész délutánomat a fotózással töltöttem, volt egy pár benti helyszín is majd aztán pár ezer kép után kinti helyszínekre is ki kellett menjünk, de hát tudjátok jó munkához idő kell.
Éjjel 23:15 magasságában eshettem haza, nem mellesleg hulla fáradtan

-Na szio, milyen volt? - köszönt teli szájjal a húgom. Úgy látszik megtalálta a maradék ebédem

-Ahhj, jó volt csak kibaszott fárasztó - dobtam le a kabátom a fogasra

-Azt látod elhiszem - bólogat együttérzően

-Aztán mesélj, Milo gengszterrel miújság? - sétáltam beljebb a nappaliba

-Semmi nagy cucc éldegél meg minden...jaj képzeld, tudtad hogy készülnek egy új dallal? Vagyis hát a zene már kész van már csak klip kell hozzá - újságolja boldogan

-Hát most már tudok róla - válaszoltam pár másodperc után

-Miért a Marics nem mondta? - kérdezte döbbenten

-Nem, nem mondta - rántottam vállat

-Ma mi van, látom rajtad hogy van valami - paskolta meg maga mellett a kanapét - Mesélj! - leültem mellé, majd elmeséltem neki a mai érdekes párbeszédünket a Petivel

-Igen ennyi igazából. Nem tudom most miért ilyen, de nem is érdekel - vettem be a leszarom tablettát

-Hagyd a faszba, majd megnyugszik! - legyintett - Férfiból van, ők tudod ilyen...kattosak! - közölte mindentudóan

-Nicsak! Te okosat is tudsz kiejteni a szádon! - nevettem

-Kuss már, inkább gyere nézzünk valamit! - kapcsolta be a tv-t, amin elindított valami török sorozatot mert hogy az állítólag mennyire jó és izgalmas, meg persze hogy koncentráljak mert bonyolult. Jah koncentráltam, míg be nem aludtam...

Másnap csak a szokásos hajtás, már a korai órákban indultam a Reggeli nevű műsorba, onnan hazafele gyors tankolni, haza enni, utána reklámfilm forgatás a Hell-nek egészen késő délutánig.
Forgatás vége fele kaptunk egy kis szünetet míg a kamerákon állítaniuk kellett valamit, így az alkalmat kihasználva ráírtam Petire:

' -𝘚𝘻𝘪𝘢 𝘒𝘪𝘤𝘴𝘪, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘷𝘢𝘨𝘺 𝘮𝘪𝘶𝘫𝘴𝘢𝘨? '

Semmi extra, pont tökéletes.
Még körülbelül egy órát forgattunk, utána gyors még hazafelé útba kellett ejtenem egy bevásárlóközpontot, mivel Kyra vacsit akar főzni és kell neki pár hozzávaló, így vettem neki amit kért.
Otthon míg az említett főzött, mi az Ildivel választottunk egy filmet amit megnézünk kaja közben. Végül a 𝘔𝘪𝘶𝘵𝘢́𝘯 lett a kiválasztott, örök klasszikus. Kettő részt is megnéztünk belőle, a vacsorára főzött carbonara elfogyott, Ildi bealudt a kanapén így már csak Én és a húgom maradtunk ébren.

-Szerintem én megyek alszok, eléggé elfáradtam ma és már így is fél egy van - suttogta nekem

-Rendben menj csak, én még ki megyek egy cigire, jó éjt! - köszöntem el tőle és kivonultam az erkélyre

Bedugtam a fülhallgatóm, meggyújtottam a cigim, feloldottam a telefonom és beléptem a Petivel való beszélgetésünkbe. Viszont a délután küldött üzenetem még mindig nem olvasta el...

________________________

Hát...sziasztok újra azt hiszem😆
Még bocsánatot sem merek kérni ennyi kihagyás után basszus🥹
De (még) élek ne aggódjatok, hatalmas visszatérésem is elérkezett
Ja meg amúgy normálisak vagytok, mindjárt megvan a 60k ezen a könyvön?!🥹
Mit szóltok az új részhez, hogy tetszik?🫶🏼

» 𝘜𝘵𝘢́𝘭𝘰𝘮, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘭𝘦𝘬  «  𝘔𝘢𝘳𝘪𝘤𝘴 𝘗𝘦𝘵𝘪 𝘧𝘧. «Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang