Bungou Nyugat

46. Régi barát

Valahol Yokohama utcáin, E/3 POV

Amíg a Nyugat csapat és a két japán szervezet tagjai azzal vannak elfoglalva, hogy mindennapi életük mellett információt próbáljanak szerezni a titokzatos Angyal nevezetű emberről, aki a V-k vezére mellett jelent meg, addig egy jóképű fiatal férfi a Japán nagyváros utcáit járja egy régi barátja után kutatva. A férfi teljesen átlagos megjelenésű, az a fajta ember, aki mellett mások elmennek az utcán, visszanéznek rá, de két óra múlva már nem emlékeznek az arcára.

Nem mintha a férfit nagyon zavarta volna valaha is, hogy senki sem emlékezett rá. Megszokta már kiskora óta, hogy az árnyékok között kell élnie, és aki ilyen gondolatokkal nőtt fel, az már nem zavartatja magát, hogy ha a valóság megegyezik a felé állított elvárásaival. Bár azt meg kell hagyni, hogy jelenleg kicsit visszafogja a tervének megvalósításában ez a képessége. Sokkal nehezebb úgy megtalálni valakit, ha az ember mellett amúgy is elmegy mindenki.

A férfi elszántságát azonban semmi sem tudja megállítani. Azzal a szándékkal indult ma reggel is útnak, hogy minél többet megtudjon régi barátjáról, akiről azt hallotta, hogy ebben a városban tartózkodik. Furcsa az élet, hogy két jó barát képes hetekig elkerülni egymást, akkor is, ha egy városban vannak. Bár vannak olyan emberek, akik még a saját szomszédjukat sem ismerik, így máris kevésbé tűnik furcsának, hogy egy városban nem találkozik össze valaki egy ismerősével. Főleg, ha keresi az illetőt, hiszen a sors már csak olyan, hogy akkor sodor minden ismerőst az ember útjába, amikor a legkevésbé akarja őket látni.

- Elnézést uram, tudna nekem segíteni? - Állít meg a férfi egy másikat az utcán.

- Miben kellene? - Jön a kérdés a narancssárga kalapos férfi szájából, akit az idegen megszólított. Chuya éppen az utcákat járta egy csapattal, mikor ez az idegen úr leállította. Általában nem szokott foglalkozni az ilyenekkel, de a látszatot fenn kell tartani, úgyhogy néha muszáj rendes emberként viselkednie.

- Egy barátomat keresem. Már nagyon régen nem találkoztunk és úgy hallottam, hogy ebben a városban van. Szerettem volna beszélni vele, de egyszerűen nem tudom megtalálni. Mondja csak nem hallott arról, hogy valami furcsa dolog történt volna erre? - Kérdezi a jóképű idegen szélesen mosolyogva és oldalra biccentve a fejét.

- Ha valakit keres, akkor miért érdekli, hogy volt-e valami furcsa erre? - Fintorodik el Chuya, amivel csak azt éri el, hogy az idegen kuncogni kezdjen.

- Tudja az én jó barátom egyszerűen nem tud ellenállni a furcsa dolgoknak. Ha valahol valami természetfeletti dolog történik, akkor ő ott mindig megjelenik. - Magyarázza az idegen.

- Tudja lehet egyszerűbb lenne, ha leírná hogy néz ki, akit keres, mintha elkezdeném felsorolni, hogy milyen furcsaságok történtek mostanában a városban. - Fonta össze maga előtt a karjait a maffiózó.

- Chuya! Hát itt vagy, már azt hittem elvesztetek. Ki az úr? - Jelenik meg a fiatal maffiózó mellett Dazai, a sarkában úgy ahogy mostanában mindig Fyodor Dosztojevszkij.

- Ugyan, ugyan én nem vagyok senki, csak segítséget kértem itt a fiatalembertől. - Mutat Chuyára az idegen.

- Oh, és miben kért segítséget?  - Tudakolja Dazai egy széles mosollyal az arcán, ami elég ahhoz, hogy Chuya megforgassa a szemeit.

- Oké, ha ezt átveszed, akkor én mennék a dolgomra. - Tette zsebre kezeit és minden további nélkül elfordult, hogy távozzon.

- Bocsásson meg a barátomnak, nem szeret emberek közelében lenni. - Magyarázza Dazai. - Szóval miben kért segítséget? - Tudakolja.

- Egy barátomat keresem, már nagyon régen nem találkoztunk. Korábban együtt dolgoztunk egy teória igazolásán, de úgy hozta az élet, hogy ketté váltak útjaink. Úgy hallottam ebben a városban van éppen és gondoltam találkoznék vele. Csak nagyon nehéz megtalálni. Ezért keresek most furcsa dolgokat, vonzza a furcsa eseményeket tudja. Mindig ott van, ha valami őrültség történik és mindenkinek azt mondja, hogy a barátja. Szereti mindenbe beleütni az orrát. - Kuncog a férfi.

- Oh, értem. Hát tudja erre felé nem nagyon történnek érdekes dolgok. - Vonja meg a vállát a maffia jelenlegi vezére.

 - A barátja mintha nem ezt mondta volna az előbb. - Billenti oldalra a fejét az idegen.

- Chuya még egy macska szökést is érdekesnek és furcsának talál. - Legyint egyet Dazai. - Tud még mondani valamit erről a barátról?

- Hm... - Gondolkodik el a férfi és még az állát is megfogja. - Körülbelül ilyen magas. - Emeli fel a kezét úgy a saját feje magasságával megegyezően. - Barna hajú és barna szemű, szeret  ingben járni, kicsit olyan, mintha megragadt volna az előző évszázadban. Oh, és vicces akcentusa van. Tudja közép-európai. - Magyarázza.

- Értem, értem. Hát mostanában sok nyaraló járt erre. - Gondolkodott el Dazai.

- Ő valószínűleg nem egyedül jött, nem szeret egyedül utazni. Szeret inni és várost nézni. - Lelkesedik a férfi.

- Hát ez nem nagyon szűkíti le a kört. - Sóhajt egyet.

- Egy olyan ember, akiből nem néznék ki, hogy képes mosolyogni, de amikor nevet akkor mindenki nevet körülötte. - Mosolyog a férfi. - Imádja a gyerekeket. - Teszi még hozzá.

- Talán egy játszótér közelében kellene akkor először kutakodnia. - Ajánlja Fyodor.

- Oh, és ön ki uram? - Kérdezi oldalra billentett fejjel az idegen.

- A párja. - Karolja át Dazait az orosz férfi, amivel eléri, hogy a japán kitágult szemekkel nézzen rá. Fyodor ugyanis a gyilkos vigyorával néz az idegenre.

- Oh, gratulálok. Illenek egymáshoz. Szóval segítenek megkeresni nekem a barátomat? - Tudakolja továbbra is mosolyogva a férfi.

- Term... - Kezd bele Dazai, azonban az orosz férfi újfent átveszi a beszédet tőle.

- Sajnálom uram, de sietünk. Már így is késésben vagyunk, mert valaki gyalog akart menni. - Szabadkozik Dosztojevszkij. - De ha látunk valakit, aki a barátja lehet mindenképpen tájékoztatjuk. Hol száll meg? - Billenti kicsit jobbra a fejét az orosz.

- Áh, minden este máshol. Szeretem a változatosságot. Viszont, ha keresnek, akkor valószínűleg a folyóparton megtalálnak. A barátom is szereti a folyókat, úgyhogy minden nap ott kezdem a keresést. - Magyarázza. - Nem akarom önöket feltartani. Menjenek csak nyugodtan. Kellemes napot önöknek uraim. - Köszönt el a férfi és hagyta magára a párt.

- Miért voltál ilyen kemény vele? - Tudakolja Dazai a mellette állótól. - Nem mintha baj lenne, hogy megölelsz, de nem rád vall.

- Hívd paranoiának, de valami nem volt vele rendben. - Vonja meg a vállát az orosz, ahogy a távolban egy újabb járókelőt lekapó férfit figyeli.

Eközben pedig az utca túloldalán a kávézóban minden jelenlévő tudtán kívül a Nyugat két tagja éppen egy kellemes teát fogyasztottak el, mikor az egyikük tüsszögni kezdett.

- Megfáztál Imre? - Nyújt át egy zsebkendőt barátjának a német Michael Ende.

- Nem tudok róla. - Jegyezte meg a magyar egy újabb nagy tüsszentés előtt. - Nem szoktam ennyire tüsszögni. - Kapja a szája elé a zsebkendőt, mielőtt egy újabbat tüsszentene.

- Talán nem kellene esténként fenn a tetőn inni Gogolal és akkor nem fáztál volna meg. Magadnak köszönheted, Imre. - Rázza meg a fejét a német férfi.

- De te még betegen is szeretsz, nem igaz? - Kérdezi az orrát törölgetve a magyar.

- Mindegy mit csinálsz, úgy is szeretlek, te idióta. - Mosolyodik el kedvesen Michael Ende. - Na, idd meg a teád az segíteni fog.