A Titok Feltárul [ HP fanfiction ]

- 2.fejezet -

Elérkezett a várva várt pillanat. A tegnapi bevásárlást követően, Alexis hulla fáradtan feküdt le pihenni, csupán egy fél órára, de arra eszmélt fel, hogy már sötétedik.
A King's Cross pályaudvar forgatagában kerülgették az embereket, maguk előtt tolva a kulit.
Alexis a kifüggesztett órára pillantott. Csupán tíz percük volt az indulásig, és még meg sem találták, hogy honnan is kéne indulniuk.
– Anya! Le fogjuk késni! -kiabálta túl a tömeg hangját a lány.
Az anyja mint egy gőzmozdony úgy törte az utat maguk előtt.
– Ne aggódj! Nagyjából emlékszem, hogy hogyan is jutunk át a megfelelő vágányra. -nem igazán volt meggyőző a hangja, és méginkább megszaporázta a lépteit. .
Eddig egyszer jött át az átjárón, utána már nem vitték magukkal, ahányszor a bátyja indította az évet.
Alexis is kiérezte anyja hangjából a kis hezitálást, de bízott benne, hogy hamarosan ott lesznek.
9 és ¾ vágány. Annyira abszurdon hangzott, hogy ilyen létezik. Hirtelen megálltak a 9 és 10 vágány közti falnál.
– Szerintem ez lesz az. - tanulmányozta a falat a nő.
– Kedveskéim! - egy kedves, vidám hang sejlett fel mögöttük. – Megmutatjuk, hogy kell.

Alexis elállt az útból. Egy vörös hajú csoport ácsorgott mögöttük. Eléggé feltűnő jelenségek voltak.
– Azt megköszönnénk. - mosolygott hálásan Margaret.
A vörös, középkorú nő a fiai által  mutatta meg nekik,hogy jutnak át a megfelelő platformra. Ahogy sorban tűntek el az átjárón, Alexis és Margaret követték a példájukat. Mindketten behunyták a szemüket és úgy futottak neki a falnak. Mikor már arra számítana az ember, hogy nekiütközik és össze vissza töri magát, leégetve magukat az emberek előtt, egy új világ tárult eléjük.

Alexis ámulva nézte a vonatot, aminek elején a Roxfort Expressz felirat díszelgett. A füttyszó már sokadjára szólalhatott fel, mivel a legtöbben már szállingóztak fel a vonatra.
– Gyere! Pakoljuk fel a cuccaidat. -siettette Margaret.
A pakolást megkönnyítette a számukra, hogy az egyik vörös hajú fiú segített nekik.
Margaret hálásan mosolygott rá.
– Köszönjük. Nem bírtuk volna magunk felrakni őket.
– Semmiség. -biccentett mosolyogva a fiú. – Anya!-kiáltott Alexis mögé, integetve.
Az említett nő sietve lépett hozzájuk.
– Fred, George! Rátok bízom Ront. És nehogy bármi rosszat halljak felőletek, mert az ősz hajszálaim már készenlétben állnak, hogy előtolakodjonak. -nézett rosszallóan fiaira.
A két fiú nevettek.
– Roncimoncira figyelni fogunk, de rivallókra nem tudunk garanciát adni. - felelték kórusban.
Majd gyorsan felszálltak a vonatra.
– Jó gyerekek, de már néha a sírba visznek. - csóválta a fejét a nő, miközben a fiai után nézett.

Egy újabb fütty szó. Alexis és édesanyja könnyes búcsút vettek egymástól.
– Hiányozni fogsz! -integet ki az ablakon Alexis.
Amikor már kigurult a  megállóból a szerelvény, a lány úgy döntött, hogy elindul helyet keresni magának.
Egy háti táskát hozott fel csak magának a vonatra, amiben az iskolai ruhája lapult. Megigazította a táska pántját, miközben lassan benézett mindenhová. A kabinok nagy része már foglalt volt.
Már lassan kezdte megunni a céltalan keresgélést, amikor hirtelen kiugrott elé valaki az egyik kabinból. A lány ijedtében hátrébb lépett, de a szőnyeg gyűrődése miatt a sarka megakadt és fenékre esett.
– Au! -szisszent fel fájdalom ittasan Alexis.
– Oh, bocsánat. -nyújtotta felé a kezét a fiú, aki jól megijeszte a lányt.
Alexis felpillantott a kinyújtott kéz gazdájára, aki bűnbánó arccal nézte őt.
– Itt szokás másokat ijesztgetni? -kérdezte, miközben elfogadta a segítő kezet.
A fiú egy hirtelen mozdulattal felhúzta a lányt. Alexis megigazította a ruháját, és leporolta a farmerjét.
– Láttuk, hogy már másodjára haladsz el a kabin előtt. Gondoltuk szólunk, hogy nálunk van még egy szabad hely. -túrt bele vörös hajába zavartan.
Alexis jobban szemügyre vette a fiút.
– Te segítettél a poggyászokat fel pakolni. -jött rá a felismerésre.
– Igen, én voltam. -mosolygott a lányra.
– Tényleg már másodjára mentem el a kabin előtt? -kérdezte kissé ijedten, mivel fel sem tűnt neki.
– Igen. -biccentett nevetve.
– Na gyere! -invitálja be a kabinba, biztatóan tolta előre. 
Alexis félszeg mosollyal az arcán köszönt a bent lévőknek.
– Sziasztok! -int nekik.
– Szia! Dobd le magad! - paskolja meg a mellette lévő helyet a másik vörös hajú.