Love for Love

25.

Rose:
Hallom, hogy Clary és Jackson beszélgetnek valamiről, de a szavaik valahogy nem jutnak el az agyamig. Olyan, mintha víz alatt lenne a fejem, csak tompán hallom őket, amitől elég szemétnek érzem magam. Szeretnék koncentrálni rájuk, de képtelen vagyok felfogni mindazt, amiről beszélnek, mert teljesen máshol járok fejben. Még mindig a reggeli események foglalnak le. Az, hogy Luke a saját ruháiban bukkant fel és hogy lemondott az egyezségről. Na meg az, hogy mennyire könnyen elfogadta, hogy nem kéne Madison miatt tepernie.
Nem mintha nem örülnék, hogy nem tört össze, de nem teljesen értem ezt a pálfordulást hirtelen. Persze, a ruháira visszaállhatott egy hétvége alatt, na de Madison... amikor ezt az egészet kitalálta, úgy tűnt, hogy Luke tényleg komolyan kedveli őt és szeretné jobban megismerni a barátnőmet. Sőt, amikor ránéz, még mindig úgy tűnik, mint aki szeretne valamit tőle. Akkor meg hogyhogy ennyire könnyen elengedte a dolgot? Ugye nem arról van szó, hogy magában emészti a dolgot és amúgy bántja ez az egész, csak nem mutatja? Remélem, hogy nem. Majd a lyukasunkban, amikor kettesben tudunk maradni, megpróbálok még beszélni vele, hátha kicsit jobban megnyílik nekem, hogy pontosan mi is történt az elmúlt napokban, amitől ennyire megváltozott a véleménye mindennel kapcsolatban.
- Rose, itt vagy velünk? - szakít ki a gondolataimból, a vállamat megérintve Clary.
Először összerezdülök a váratlan érintéstől, de gyorsan összeszedem magam és megrázva a fejem, agyban is visszazökkenek a jelenbe.
- Bocsi, micsoda? Elkalandoztam egy kicsit.
- Azt láttuk - jegyzi meg Jackson, de a mosolyából és a tekintetéből kedvesség árad, így tudom, hogy nem szemrehányásnak szánta a szavait.
- Merre jártál? Volt ennek az elkalandozásnak bármi köze a reggel történtekhez Luke-kal? - kérdezi finoman Clary és gyöngéden megint meg is érinti a karom. - Egyáltalán mi volt pontosan reggel az a nagy ölelkezés?
Mielőtt bármire is válaszolnék neki, még egyszer körbenézek és a biztosíték kedvéért rá is kérdezek arra, ami nyomaszt:
- Madison biztos nem csatlakozik most hozzánk?
- Tuti - biccent Jackson - Ronnal elmentek a lyukasukban elintézni valamit. Állításuk szerint, az sem biztos, hogy visszajönnek ma még, de most tuti ezer százalék, hogy nem fognak felbukkanni - biztosít, amitől nekem megkönnyebbülés fut át a testemen.
Madisonnak feltűnt, hogy Luke öltözete nem az utóbbi időben viseltekhez volt hasonló és láthatóan nem repesett az örömtől, de azt nem vallottam be neki, hogy elmondtam a fiúnak, amit ő mondott nekem róla, csak finomabb verzióban. És nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán valaha el akarom mondani neki. Lehet, hogy ettől borzalmas barát vagyok, de én helyette sem akartam közölni a dolgot Luke-kal. Ha Madison bevállalta volna, hogy őszinte lesz vele, akkor én nem léptem volna ma reggel. Viszont az biztos, hogy előre félek, hogy mi lesz, ha a barátnőm megtudja, hogy mi történt Luke hozzáállásával.
- Rose, valami baj van? - kezdi az arcomat fürkészni Clary és a szemében aggodalom csillan.
Még egyszer végigfuttatom a szemem a közösségihelyen, ahol hármasban ülünk, hogy biztosra menjek. Ezek szerint Madison és Ron leléptek, a fiúknak pedig tesijük lesz, így elmentek átöltözni és senki nem tűnik úgy, mintha hallgatózna. Csak hárman vagyunk, nincs veszély.
- Elmondtam Luke-nak, amit Madison róla mondott nekünk a hétvégén a randim előtt - bukik ki belőlem, ahogy visszafordulok feléjük, minden meggondolás és gátlás nélkül.
Túlságosan nyomaszt és szabadít fel egyszerre a tény, hogy őszinte voltam Luke-kal és ennyire jól viselte, így most képtelen vagyok parancsolni magamnak és csak úgy megered a nyelvem a történtekkel kapcsolatban:
- Már a randi után gondolkoztam rajta, hogy őszinte leszek - vallom be. - Amikor Scottal elmentünk ágyneműért, akkor kikértem az ő véleményét is ezzel az egésszel kapcsolatban és azt mondta, hogy támogatja a döntésem, bármi legyen is az. Aztán ma reggel láttam, hogy Luke a saját ruháiban jött be, nem azokban, amiket együtt vettünk és... nem tudtam hazudni neki. Joga volt tudni, hogy Madison hogyan is érez vele kapcsolatban. Persze lényegesen finomabban fogalmaztam, de megmondtam neki, hogy nem biztos, hogy Madison a megfelelő személy a számára. Tudom, hogy ettől borzalmas barátnőnek számítok Madison oldaláról és megértem, ha elmondjátok neki, hogy elmondtam Luke-nak a dolgokat és...
- Nem mondunk el semmit neki - szakít félbe, meglepetésemre Jackson, Clary pedig helyeslőn bólogat. - Én nem tudom, hogy mi történt pontosan a randid előtt, hogy Madison miket mondott Luke-ról és az iránta való nem létező érzéseiről, de senki nem érdemli meg, hogy megvezessék, vagy szórakozzanak az érzéseivel - rázza meg a fejét a fiú. - Luke ráadásul jó srác, nem érdemli meg, hogy Madison szórakozzon vele. Márpedig egyértelműen csak a fiú figyelme kellett neki, nem voltak komoly szándékai vele.
Komolyan meglep, hogy Jackson így gondolkodik erről az egészről. Az feltűnt, hogy szimpatizál a srácokkal és velem is kifejezetten támogató az utóbbi időben, de nem számítottam rá, hogy ennyire Madison ellen fog majd beszélni.
Lehet, hogy annyira ő sem érezte jól magát ebben a baráti társaságban, csak jól álcázta?
Ha így van, akkor ez felvet még egy kérdést: Miért nem beszéltünk soha komolyabban az érzéseinkről és a véleményünkről azzal kapcsolatban, amit Madison és Ron művelnek?
- Jacksonnak igaza van - szólal meg Clary is, mielőtt reagálhatnék a fiúnak. - És abszolút jól tetted, hogy szóltál Luke-nak. Nekem sem tetszett az, ahogy róla beszélt, miközben készültél a randira, de láttam rajtad, hogy felmegy benned a pumpa és féltem, hogy ha én is veled tartok, akkor kitör a balhé és azt nem akartam. Az az este rólad szólt és nem akartam, hogy Madison teljesen elrontsa egy veszekedéssel, vagy azzal, hogy ront a helyzeten még több hergeléssel és megjegyzéssel - néz mélyen a szemembe és a tekintetéből süt az őszinteség. - De én is elmondtam volna neki a helyedben - nyúl át az asztalon és finoman megszorítja a kezem. - Sőt, hogy teljesen őszinte legyek, gondolkoztam rajta, hogy én magam mondom el neki.
Úgy néz ki, hogy ez a nap tele van meglepetésekkel. Nem tudom, hogy attól esik nagyobbat az állam, hogy Luke a saját ruháiban jött, hogy ennyire jól fogadta a Madisonos hírt, hogy Jackson ilyen szinten Madison ellen van valahol, vagy a tény, hogy Clary is ki akart tálalni a fiúnak.
- Komolyan mondod? - pislogok döbbenten és a szemöldököm is felszalad a homlokomon.
- Halál komolyan - bólogat hevesen a barátnőm. - Jacksonnak igaza van, Luke jó srác, én is nagyon megkedveltem, jobbat érdemel annál, hogy szórakozzanak érzéseivel. És örülök, hogy látja, hogy vannak, akik önmagáért szeretik - mosolyog rám. - Legalábbis ezt vettem le abból, hogy nem a közösen vett ruhák egyikében jött ma.
- Igen, azt hiszem, hogy végre elhitte, hogy van, akikért nem kell megváltoznia - árad szét bennem megkönnyebbülés a barátaim szavai után. - És a Madisonról kapott híreket is egészen jól kezelte, őszintén, egy kicsit meg is lepett. Attól féltem, hogy meg fogja viselni őt valamelyest a dolog, de szinte meg sem rebbent a szeme.
- Nem lehet, hogy ő is rájött egy-két dologra a hétvégén? - biccenti oldalra a fejét Clary felvont szemöldökkel, amivel teljesen összezavar.
- Mire célzol?
- Például erre, hogy rájött, hogy van, akiért nem kell másképp öltözködnie, vagy megváltoznia, mert vannak, akik így szeretik őt.
Olyan, mintha nem csak erre gondolt volna, a szemén látom, hogy lenne még mit mondania, de mást nem fejt ki, nekem pedig nincs erőm belemenni esetleg abba, amit Madison is taglalt a randi előtt. Nem szeretnék többet hallani arról, hogy Luke talán érez irántam valamit. Beérem ezzel a magyarázattal inkább.
- Lehet, de attól még komolyan kedvelte Madisont. Ezért is hittem, hogy talán megtörik, ha közlöm vele, hogy Madisonnak nincsenek vele komoly szándékai - forgatom a tollam az ujjaim között. - Te, mint fiú - nézek fel Jacksonra - nem éreznéd magad rosszul, ha kedvelnél egy lányt, aki nem viszonozza az érzéseid? Vagy csak mi, lányok pörgünk ilyeneken?
- Ez sok mindentől függ - gondolkozik el Jackson. - Például, hogy mennyire ismerem az adott lányt, milyen mélyek az érzéseim iránta, mióta vannak egyáltalán ezek az érzések. Összetett a dolog, de semmiképp sem csak ti nők agyaltok ilyeneken és pörögtök az érzéseiteken. Ha Luke komolyan kedvelte Madisont, akkor az nem múlt el egy nap alatt. Vagy nem voltak olyan mélyek az érzései és csak bemesélte magának, hogy azok, vagy valójában annyira nem kezelte olyan jól a hírt, mint azt mutatta. Bármelyik is a válasz, tényleg remélem, hogy hamar túllesz a dolgon, mert komolyan gondoltam, hogy jobbat érdemel. Vannak dolgok Madisonban, amik tényleg szerethetők és amiért megértem, hogy Luke számára szimpatikus volt, bár kétlem, hogy ő túl sokat láthatta ezeket a tulajdonságokat, de Luke mellé másmilyen lány illik. Nem tudom, hogy mit láthatott az ő szemén keresztül Madisonban, de nem is tudom őket elképzelni együtt. És jól tetted, hogy megmondtad ezt neki - néz mélyen a szemembe a fiú.
- Ha tényleg mélyebben érintette, mint azt mutatta, akkor... honnan tudjam, hogy rám valóban nem haragszik, mint ahogyan azt mondta? - kezdem a számat rágni, ahogy megint beindulnak a gondolataim.
Ha Jacksonnak igaza van és Luke csak megjátszotta azt, hogy nem hatja meg a hír, akkor lehet, hogy mégis haragszik rám, vagy fáj neki az, hogy én mondtam el neki. Lehet, hogy úgy gondolja, hogy nem kellett volna beleszólnom az ő dolgukba.
- Őszintén? - vonja fel a szemöldökét Jackson, meg nem szakítva a szemkontaktust. - Szerintem Luke akkor sem tudna haragudni rád, ha komoly dolgot vétkeznél. De ez nem az. És biztos vagyok benne, hogy ezt ő is tudja. Luke pontosan tisztában van azzal, hogy te csak az ő érdekeit nézted és érte mondtad el mindazt, amit Madison mondott. Viszont, ha kicsit is kételkedsz - fogja meg ő is a kezem bátorítólag - akkor kérdezz rá nála a próbátokon. Ezeken a napokon van lyukasotok, amikor ketten próbáltok, nem?
- Ezeken is, de - bólintok.
- Akkor kérdezz rá. Szerintem nincs mitől tartanod - küld felém kedves mosolyt, amivel őszintén megnyugtat egy kicsit.