-Jó reggelt.-nyomott Bloom egy puszit Reese majd Lloyd arcára.
-Jó reggelt.-köszöntek neki.
-Hogy vagy anya?-mindennap többször érdeklődött az édesanyja állapota felöl.
-Egész jól, a gondolat hogy holnap megtudjuk kisfiú vagy kislány lesz a testvéred igazán izgatottá tesz.
-Apu azért szorongatja ennyire a bögrét?-nevetett ahogy leült ő is reggelihez.
-Az anyád lányt érez, én meg reménykedek hogy fiú lesz. Még a sírós picsa lányokat hamarabb elviselem. De újra hogy egy fiúval harcoljak a lányomért...azt már nem.
-Ransom nem nyúlta le a lányunk. Egyszerűen szerelmesek.-szólt közbe Reese.
-Azt hittem itt aludt.-jegyezte meg Lloyd.
-Nem bántad volna?
-Dehogynem. Ez egy ellenőrző kérdés volt.
-Akkor szólok neki hogy zuhanyzás után surranjon ki az ablakon.
-Mi?!-kérdezte kissé feszülten Lloyd.
-Nyugi már apu, csak ugratlak. Ransom ma az egyik vizsgájára tanul. Én se akartam zavarni ezért mondtam neki hogy majd holnap találkozunk csak.
-A szombati napot nem felejtetted el ugye?-kérdezte Reese.
-Nem!
-Mi lesz szombaton?-pislogott Lloyd nagyokat.
-Ruhapróba.-mondta széles mosollyal.
-Ruhapróba? Miféle...?-eszébe jutott.-Ott kell lennem!
-Nem!-ellenkeztek egyszerre a lányok.
-De.
-Nem! Lloyd neked is csak aznap szabad látnod. Hisz akkor hogy lesz apa-lánya pillanatod a lányoddal?
-Ugyanúgy ragyogni fog aznap is mintha most látnám.
-Apu kérlek várd ki a nagy napot. Kérlek.-könyörgött Bloom.
-De...
-Kérlek apu.
-Jól van.-duzzogott. Ezt Reese tisztán látta.
-Amúgyis...neked Ransommal kellene majd mennem öltönyt vásárolni.-terelte el Reese a figyelmet a menyasszonyi ruhapróbáról.
-Van öltönyöm.
-De új kell.-tette csípőre a kezét Reese.
-Ma kifejezetten érzem a női uralmat a házba. Mi történt?
-Én...elmegyek vásárolni. Vennem kell egy két sminkes cuccot meg körbenézek a könyvesboltba.
-A vőlegényed befogadja majd a házba azt a rengeteg könyved?-cukkolta Lloyd.
-Képzeld...külön szobám lesz ahol olvashatok akár egy könyvtár.-mondta kuncogva.-Na sziasztok.-hagyta el a helyiséget.
-Ez a srác eléri hogy a lányom szinte türelmetlenkedve várja mikor költözhet már el itthonról.
-Ez az élet rendje Lloyd.
-Tudom de...
-A pici úgyis elveszi majd rengeteg figyelmünk. Tudom hogy Bloom nem olyan de...talán nem fogja úgy érezni hogy ő nem fontos számunkra. Mert Ransom ott lesz vele.
-Siethetne ez a picurka. Hiányzik az a baba illat amit Bloomienál éreztem piciként.
-Mióta lett Lloyd Hansen ilyen érzelgős?-ült Lloyd ölébe.
-Öregszem.
-A legjobb korba vagy. Szexi, jóképű, igazi sugar daddy korszak.-játszott vele.
-Sugar daddy?
-Holnap eljössz velem megtudni hogy focistánk vagy szépségkirálynőnk lesz?
-Ki nem hagynám.-nyomott egy csókot az ajkaira.
-Szeretlek Lloyd.
-Én is téged. És a kis focistánkat is.
-Vagy szépségkirálynő.
-Focista.
-Azért nem mernék fogadni rá.-nevetett.
☆☆☆
Ransom szinte egésznap a vizsgájára készült. Ezért nem is számított vendégekre magánál. Egészen addig míg nem csengettek. Az asztaltól felállva indult a bejárati ajtó irányába mikor meglepetésére két ismerős személy állt vele szembe.
-Anya...apa...?-lepődött meg.
-Szia Ransom.-köszönt az anyja igazi előkelő módra.-Ugye nem zavarunk?-sétált be mellette a házba.
-Szia fiam.-veregette meg az apja a vállát ahogy követte a nőt.
-Ti...mit kerestek itt?-nézett értetlenkedve a kanapé irányába ahol helyet foglaltak.
-Nem vetted fel a telefont pár napja, aggódtunk.
-A vizsgáimra tanulok.-válaszolta.
-Vizsgáidra?
-Szükséges a diplomámhoz.
-Miért érzem úgy hogy nem szívesen látsz minket?
-Nem számítottam rátok.-ismerte be.
-Beszélnünk kell.-az anyja hangja határozott volt.
-Nem ér rá máskor? A vizsgám...
-Ransom!-kiabálta el magát.
-Anyám.
-Azt mondtam beszélünk. Ülj le.-Ransom ideges lett, az izmai megfeszültek. A kanapén szembe foglalt velük helyet.-Hogy állsz?
-A vizsgáimmal? Pocsékul. Feltartanak.-mondta egy szarkasztikus mosollyal.
-Ransom!-szólt most rá az apja.
-Jól. A tervek szerint.-a hangja Ransomnak megváltozott. Mintha nehezére esne a témáról beszélni.
-Az esküvő?
-Két és fél hét múlva.
-A szülei? Bíznak benned?
-Az anyja igen. Nagyon kedves nő. Az apja...nem hiszem hogy teljesen. Alakul.
-Ransom a tervek szerint...
-Tudom...igyekszem. Az esküvőre bízni fog bennem.
-Tönkre kell tennünk őket.
-Anya...
-Minél jobban fáj Lloydnak annál jobb.-ördögi mosoly ült a nő arcára.
-Anya nem rossz emberek mint ahogy te állítod.
-Elég volt!-kiabálta el magát.-Azt teszed amit mondunk! És nem! Te nem ismered őket! Tönkretették az életünk!
-Így van fiam! Az anyáddal azért kell menekülnünk mert ez a két ember tönkretette az életünk!
-A lányukkal akkor miért kell ezt tennünk? Álljunk bosszút rajtuk akkor de Bloomien...
-Bloomie? Ne hívd így az ellenséged. Ő csak egy csali...amit majd utána a tengerbe dobunk.
-Mi?
-Koncentrálj és menj a tervek szerint. Ne akard hogy téged is megöljünk Ransom. Kár lenne a fiam fejébe golyót állítani.-álltak fel ahogy elhagyták a házat. Ez bőven elég volt Ransomnak hogy elvegye a koncentrációját a vizsgáiról.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*
