Blood Sweat & Tears (VMinKook)

2. Rideg kíméletlenég

Figyelmeztetések: erőszak, vér, kegyetlen Jeongguk

Jimin

Őszintén szólva, mélyen, nagyon mélyen reménykedtem abban, hogy ez az egész csak egy rossz rémálom legyen, onnantól kezdve, hogy a démonok betörtek a falainkon, egészen idáig.

Vártam, hogy mikor kelek fel, verítékezve, szaporán verdeső szívvel, ám végül megnyugodva, hogy nem történt semmi eget rengető probléma, ám hiába vártam hosszúra elnyúlt percekig, s hiába hunytam be a szemeimet pár végtelennek tűnő másodperc erejéig, ugyanott ültem.
A sötét szobában, magam mellett Taehyunggal, s magunk előtt Jeon Jeonggukkal, akit mindenki csak úgy ismert nálunk, mint Lucifer megátalkodott képmását.

Nem akartam itt lenni. Fogni akartam a legjobb barátomat, s elpucolni vele a lehető legtávolabbra eső helyre innen, vagy legalábbis menekülni ennek a szentségtelen lénynek a karmai közül, aki elmondásai alapján durván magához akart láncolni minket szexuálisan, amit mi természetesen egyáltalán nem akartunk, de egy démonnal szemben, aki ráadásul nem is akármilyen, hanem egy Őrző démon, esélyünk egy fikarcnyi sem volt jelenlegi állapotainkban. S tudtam, nagyon jól tudtam, pontosan tisztában voltam vele, hogy el fogja érni azt, miszerint vonzódjunk hozzá.
Csábító, veszélyes lények voltak ők, akik egyetlen érintésükkel, vagy pillantásukkal el tudták érni, hogy a karjaikba omolva vágyjuk minden porcikájukat, siránkozva utánuk.
Sajnos ez volt a helyzet.

Kétségbeestem, ugyanis a démon előttünk lassú mozdulatokkal kezdett el megszabadulni fekete felsőjétől, s ahogy a textilanyag a lábai mellé hullott, egy hatalmasat nyelve néztünk végig rajta mindketten. Kidolgozott volt a mellkasa, a hasfala, minden izma töretlenül, s jól látszódott. Kockái duzzadtak, erei kidagadtak, nem mellesleg megszámlálhatatlan sátáni szimbólumot képviselő tetkó húzódott bronzos bőrén, nekünk pedig már csak a puszta látvány hipnosztikus érzéshatást kölcsönzött testünkben. Nem akartam elkábulni, mégis elnyíltak egymástól ajkaim ahogy őt bámultam, s minden érzékszervem kezdett kiéleződni, főleg ahogy egy mozdulattal kihúzta nadrágja bőrszíjas övét, végig minket figyelve pattintva, s tolva le a textilanyagot...

Mint a szűz lányok, lebiggyedt ajkakkal, hatalmasra nyílt szemekkel néztünk végig egész valóján Taevel, ám tekintetünk egyszerre ragadt le végül merevedésén, ami semmi kétség, kissé talán emberfeletti mérettel rendelkezett, így csak megszeppenve nyeltünk nagyoka miatta.
Hogy...hogy lehet ekkora?!

- Mire vártok, tán külön kérvény benyújtásra? - tárta szét karjait várakozóan, démoni vigyorra feszítve dús ajkait, s ahogy lüktető erekciójára siklottak íriszeim, egyre több nyál termelődött számban, miközben már éppen megmozdultam volna, mintha nem is én irányítanám a testemet, mikoris Tae mellettem felhorkantott, ezzel magára vonva mindkettőnk figyelmét.
Arca gunyoros grimaszba rándult ahogy Jeonggukot bámulta, amit én ledöbbenve kísértem figyelemmel, előre félve kijelentésétől.

- Lesheted, hogy valaha is hozzá érünk majd ehhez az undorítósághoz! - sziszegte mellettem az angyal összeszűkült szemekkel, aminek hatása végett egyből elképedt tekintettel meredtem rá, hamar kétségbeesve ahogy a démon szemei vészjóslóan elsötétültek, miközben szorosan Taehyung elé lépett, lehajolva arcához.

- Undorítóság, hmm? Lehet idővel megváltozik majd a véleményed ha megtapasztalod mekkora gyönyört is tud neked okozni ez az undorítóság.
Ám az nem most lesz, ugyanis ezekkel a meggondolatlan szavakkal most kurvára felhúztál. - sziszegte komoran, s mire bármelyikünk is reflektálhatott volna, Jeongguk elkapta Tae alkarját, majd egy mozdulattal magához rántotta hátulról, mélyen beleharapva hófehér nyakába, vállába, és ahogy Tae felsikított fájdalmában, kapálózva a démon karjaiban, felpattantam.