Egymillió fontos bébik

7.1 Miranda kisétál

London, LÉN irodaépület, január eleje

- Mr. Landon, itt vannak! - kiáltotta el magát Mrs. Plummer a szomszéd irodából, Leyton megugrott a székében az éles hangtól. Féltucatszor megkérte a titkárnőjét, hogy ne így adja a tudtára, ha látogatói érkeznek.

- Köszönöm, Mrs. Plummer - válaszolta, miközben felkelt az asztalától. Két fiatal kollégája már belépett az irodába. - Mrs. Hodges és Mr. Cobbett, ha nem tévedek?

A magas, vállas nő és fél fejjel alacsonyabb férfi félszegen bólintott, láthatóan megrettentette őket a szoba mérete, most járhattak itt először. Leytont az egyetemista énjére emlékeztették. Az első éve után gyakornokként dolgozta végig a nyarat, és a nagybátyja irodájának egyik sarkában kapott asztalt. Elveszve érezte magát oz óriási térben, pedig azaz iroda négyzetméterben kétharmada sem lehetett a mostaninak, és alatta is fele annyi emelet sorakozott, mint a LÉN jelenlegi székhelyén.

Ha szívélyes akart volna lenni, hellyel és kávéval kínálja a két alkalmazottját, csakhogy nem akart szívélyes lenni.

- Miben lehetünk a segítségére, uram? - szólalt meg végül Cobbett első ízben.

Leyton csaknem felsóhajtott csalódottságában. Valahol azt remélte, megspórolhatja magának a szembesítést.

- Nézzék, nekem is kellemetlen ez a szituáció - válaszolta, miközben megkerülte az asztalt, majd karba tett kézzel nekitámaszkodott. - Történetesen tudok róla, hogy már az ünnepek előtt elküldték a végső tervet a megrendelőnek. Módosítások és az engedélyem nélkül.

Barbara karácsony reggelére időzítette ezt az információt, hogy Leyton egy közepesen erős migrénnel szenvedje végig huszonötödikét. A nő elmondása szerint másodkézből tudta meg egy másik ügyintézőtől. A hölgy (a nevét Barbara nem kötötte Leyton orrára, bár könnyedén utána nézhetett volna) némi italozás közben jókedvűen újságolta, hogy miképp játszották ki a háta mögött.

Nem túl meglepően mindkét alkalmazott arca megnyúlt a döbbenettől, hogy Leyton mégis rajtakapta őket.

- És mivel tudom, hogy a projekt leadási határideje ez év elejére esett, kíváncsian várom a magyarázatot, miért érezték szükségesnek, hogy sietve, egy összecsapott és a cég új direktívájának nem megfelelő tervet tárjanak az egyik megrendelőnk elé.

- Uram, az a terv már minden ellenőrzési körön túljutott - szólalt meg ezúttal Mrs. Hodges. - A volt igazgató is rábólintott egy régebbi verzióra.

- Minden ellenőrzési körön, engem kivéve. Nem emlékszem rá, hogy megszívlelendő javaslatokat tettem volna konkrét utasítások helyett

- Uram, jelentősen át kellett volna strukturálni az épületet, amikor már voltaképp kész volt, majd egy hetet vett volna még igénybe...

Helyben voltak, ha Cobbett nem is mondta ki egyenesen, Leyton könnyedén ki tudta következtetni a szavaiból, miért érezték szükségesnek, hogy a háta mögött járjanak el.

- Megértem, hogy nehéz egy paradigmaváltást átvészelni, mégsem hiszem, hogy erre az a legjobb megoldás szembemenni az igazgatójukkal, csak mert két ünnep között nem akarnak dolgozni.

Huszonhatodikán hétfőn ezzel szembesült, amikor felkereste a teamet: a titkárnőn kívül mind a tizenkét fő kivette a szabadnapjait. Mint megtudta, ez náluk bevett szokás volt, és nem akarták felrúgni, csak mert a háklis, új igazgatónak nem tetszett a projekt.

Legalábbis Barbara szerint így indokolták a döntésüket a team tagjai. Leyton egészen kíméletesnek érezte magát, hogy nem az újévi partira időzítette a szembesítést.