Hold fénye (Remus Lupin fanfiction)

Elrablás

Nem tudom mikor vagy, hogy hol keltem fel, csak azt tudom, hogy rettentően sötét volt. A kezem és a lábam égett a fájdalomtól. A nyakam is fájt. Fél kábultan kinyitottam a szemem. Mintha egy műhelyben lettem volna. Még csak most vettem észre, hogy ki vagyok egy székhez kötözve. Egyedül voltam bent a helyiségben. Fa gerendák voltak köztük némely helyen egy kis fény szivárgott be. A szám le volt ragasztva így a sikítás lehetőség kilőve. Valahogy el kell menekülnöm innen. Nyikorogva tárult fel a kis műhely ajtaja. Egy 40-es éveiben járó barna hajú férfi közelített felém. 

-Látom felkeltél kislány. -Mosolygott. Undorító volt az a mosoly. -Nem hittem volna, hogy egy ilyen gyönyörű lányt fogok találni kint a sötétben. De szerencsém volt. Tudod igazán szép vagy. -Majd az egyik tincsem a kezébe vette és elkezdte az csavargatni és szórakozni vele. -Szerinted miért vagy itt? -Kérdezte beteges mosollyal az arcán. -Tényleg nem is tudsz beszélni. -Majd egy rántással a számat tapasztó anyagot letépte. 

-Hagyjon engem békén. -Morogtam. 

-Nana kislány nem szép dolog így beszélni egy emberrel. Főleg ha idősebb tőled. Add meg a tiszteltet. 

-Egy olyant nem fogok tisztelni aki egy gyereket rabol el és kábít el. Majd bezárja és kikötözni. Tiszteletről beszél itt miközben maga se tudja mi az. 

-Velem így nem beszélhetsz. -Majd pofon vágott. Amitől oldalra fordult a fejem. Meglepettségembe köpni- nyelni nem tudtam. -Most nézd meg ezt kellett tegyem veled. A szép kis pofiddal. -Hajolt közel hozzám. 

-Úgy beszélek veled ahogy akarok. -Morogtam. Majd sikításra nyitottam a szám, de befogta és beragasztotta. 

-Nem szép dolog ez. -Ingatta meg az ujját. -Cseles vagy, de velem nem fogsz ki. -Majd megint közelebb jött és elkezdett engem simogatni. Undorító volt az érintése. -Tudod nagon kívánatos vagy. -Majd szét tépte a pulóverem, felfedve mellkasomat. Hideg kezeit végigvezette rajtam. Fájdalmas volt érintése. Azt se tudom mióta vagyok itt. A kezeit elkezdte levezetni szoknyámhoz. Összeszorított szemmel tűrtem. Ellenkezni próbáltam, de nem sok mindent értem el kikötözve. Olyan helyeken érintett meg ahol nem akartam. A szemeim könnybe lábadtak majd lassan egymás után folytak le az arcomon. Fájdalmas volt. Sikítani tudtam volna azért amit tett. Miután kiélte beteges hajlamait és elment zokogni kezdtem. Undorodtam magamtól és attól a mocskos embertől. 

Lily sz. sz. 

Két napja tűnt el Elly. És nem tudjuk hova lett és mikor. Arra keltünk fel, hogy már nincs itt és azóta két nap telt el. Itthon vagyunk. Csöndben vagyunk az ebédlő asztalnál. Valaki kopogtatott az ajtón. Ajtót nyitottam. Szembe találtam magam Heatherrel és Perselusal. Mindkettőt megöleltem. Majd beengedtem őket a házba. Az aurorokat értesítettük és a rendőröket is. De még semmi nem volt. Nem találták meg a húgomat. Felmentünk a szobába. Mindenkin látszott, hogy aggaszt minket. 

-Hogy viselitek? -Kérdezte Heather. 

-Nehezen. Féltem és aggódom. Félek attól is, hogy soha többet nem fogom látni. Anyuék kivannak. Petunia magába zárkózott én pedig próbálok segíteni nekik, de nem megy. Egyszerűen nem tudom mit kellene tennem. Elly eltűnt két napja és nem tudjuk hol van mi történt vele és azt se tudjuk, hogy életben van-e. -Mondtam könnyes szemekkel. Heather mellém ült és átölelt. 

-Mi is aggódunk érte, de nem adhatjuk fel. Biztos életben van erős lány. És meg fogják találni. Csak ki kell tartanunk. Anyu megengedte, hogy itt aludjak. Azt mondta szükséged van valakire. 

-Köszönöm. Remélem minél hamarabb előkerül. És nem lesz semmi baja. -Motyogtam miközben a mellettem lévő vállára hajtottam a fejem miközben sírni kezdtem. Perselus is leült mellém és a másik oldalról ölelt magához.