-Minden rendben?-ért gyengéden Bloom Ransomhoz.
-Hogy?-kapta fel a fejét.
-Nagyon elgondolkoztál. Minden rendben?
-Persze.-vágta rá hadarva.
-Ransom ha az esküvő miatt vagy ideges akkor elhalaszthatjuk máskorra. Ha gyors neked a tempó...
-Szörnyen a feleségemnek akarlak tudni téged.-mondta ahogy magához húzta Bloomot.
-Várod a nászéjszakát mi?-nevetett Bloom.
-Az egész életet várom veled.-mondta neki ahogy a nyakhajlatába nyomott egy csókot.-Veled akarok lenni.
-Mi történt hogy hirtelen ilyen érzelgős lettél?-nevetett Bloom még mindig hisz fogalma nem volt hogy valójában Ransom előző nap a szüleivel találkozott. Mindent a terv szerint kell csinálnia.
-Biztos az hogy látom a szemeim előtt a jövőnket.
-Mit látsz?-fogta át Bloom Ransomot ahogy szorosan hozzábújva figyelte őt a válaszra várva.
-Boldog házas élet, gyerekek.
-Oh, azért még ha lehet szeretnék kettesbe lenni veled a nászéjszaka után. Kell kettőnknek az az idő. De azt hiszem anyu borzasztóan drukkolni fog hogy a kicsi unoka hamarabb érkezzen.
-És apukád?
-Ő titkon fogja imádni ha nagypapa lesz. Bár azt hogy valaki papának szólítsa őt...szerintem a hideg rázza a gondolattól.
-Lehet úgy kellene mostantól hívnom?-játszott el a gondolattal Ransom.
-Nem.-kacagott fel Bloom.-Biztos hogy nem. Akkor lehet az esküvőn fej nélkül állnál mellettem.
-Azt nem lehet. Látnom kell téged.
-Ott leszek melletted fehér ruhában.-csókolta meg Ransomot.-Szombaton kiválasztom a tökéletes ruhát. Te pedig apuval mész öltönyt venni.
-Ugye apukád nem fog egy nyakkendővel körbetekerni?
-Nem.-nevetett.-Vagyis ajánlom hogy ne.
-Azt hiszem...bár ebben nem vagyok biztos...de szerintem megkedvelt apukád.
-Én is így gondolom. Még ha tagadja is. De szerintem már a fejében elhatározta hogy családtag vagy ezért téged is megvéd mindentől úgy ahogy minket.
-Nem kell apukád védelme. Megtudom magam védeni.-mutatta volna a férfiasságát.
-Apu ilyen.-mosolyodott el Bloom.-Keresztapa is tudod mekkora izomember...mégis tudom hogy apu őt is bármikor bármiáron megvédené. A család szent neki. Erre is anya tanította.
-Anyukád?
-Apu mindig arról mesélt hogy anyu előtt is törődött a családdal...de anyu óta meg minden megváltozott.
-Anyukád nagyon jó ember.
-A légynek se ártana.-gondolt anyukájára.-Természetesen ő is mindent megtenne értünk pont mint apu.
-Őket...valóban egymásnak teremtette az élet.
-Pont mint minket.-simogatta meg Ransom arcát.-De most már fáradt vagyok és ideje lenne aludnunk. Vagy te tanulsz még?-kérdezte Bloom.
-Még egy kicsit tanulok, nemsokára követlek.
-Rendben. Szeretlek.
-Én is téged Bloom.
-Jó éjszakát.-csókolta meg Ransomot ahogy az emeletre vette az irányt.
-Jó éjszakát.-mondta halkan ahogy figyelte Bloomot eltünni az emelet irányába.
☆☆☆
-Hova mész Lloyd?-kérdezte Reese az ágyban.
-Alannal kell beszélnem.
-Most?
-Ha most ér rá?-vont vállat. Valójában ő akart találkozni mert kíváncsi volt mit tudott meg az új leendő családtagról. Képtelen lenne aludni ha azon agyalna valami olyat találhatott Alan ami nem stimmel a fiú körül. A házban lévő irodába ment ahova a találkozót beszélték.-Alan!
-Szia.-állt fel ahogy kezet fogott Lloyddal.
-Ülj csak le.-mutatott a székre Lloyd.
-Nem akartalak volna már ilyen későn zavarni de tudom hogy fontos számodra ez az egész. Természetesen nekem is fontos mert a keresztlányomról és rólatok van szó.
-Mit találtál?-kérdezte mire Alan átnyújtott egy mappát.
-Csak ennyit.-Lloyd kinyitotta majd olvasni kezdte a dokumentációt.
-De hisz...?!
-Mi a baj?
-Ebbe az áll, a szülei meghaltak. Nekem azt mondta hogy nincs jó kapcsolatuk.
-Mi?
-Ransom szülei meghaltak?
-Találtam arról is információkat. Ezen a papíron.-mutatta Alan.
-Baleset? Vonattal ütközött az autójuk?
-Ransom nem volt a kocsiban. Valami rendezvényről tartottak haza.
-De akkor ki...ki nevelte fel Ransomot?
-A nagyszüleit láttam kapcsolattartónak fiatalabb korában bejegyezve de ők is meghaltak már.
-Akkor...Ransomnak nincsen már senkije?
-Nagyon úgy néz ki.
-Ez a fiú...valóban ártatlan?-lepődött meg. Mintha valamilyen szinten találni akart volna valamit de közbe a tudat hogy a lánya megkapja a boldogságot amit akart megnyugtatta.
-Nagyon úgy néz ki. Ennyit tudtam kideríteni.
-Bőven elég. Köszönöm Alan.-hálálkodott Lloyd. Alan távozása után még egy kis ideig olvasta az aktát majd eldugta a legalsó fiókjába. Lekapcsolta a villanyt és az emeletre vette az irányt. Lezuhanyozva egy melegítőnadrág és pólóban bújt be óvatosan Reese mellé az ágyba.
-Végre...-dünnyögte Reese ahogy szinte azonnal átkarolta Lloydot és bújt hozzá ahogy a fejét a mellkasára helyezte.
-Azt hittem alszol.-simított ki egy tincset a felesége arcából.
-Rosszalkodik a picikénk.-jegyezte meg.-De majd így tudja hogy apu is itt van és abbahagyja a csínytevést.
-Azt meghiszem.-mosolyodott el Lloyd.
-Minden rendben?-kérdezte álmosan csukott szemmel Reese.
-Minden. Minden a legnagyobb rendben.-hunyta le nyugodtan a szemeit Lloyd tudva a családja biztonságban van.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*
