Bungou Nyugat

47. Hol a dílered?

Yokohama, Dokk Maffia központja, E/3 POV

- Itt van! - Tör be a Dokk Maffia nagy ebédlőjének ajtaján József Attila, lihegve és olyan ideges tekintettel, amit a legtöbben még sose láttak rajta.

- Ki? - Tudakolja Dazai felhúzott szemöldökkel, mikor is a két K előre hajol.

- Honnan a fenéből szereztél te kokaint? - Kérdezi Karinthy Frigyes.

- Hol a dílered? - Jön ugyanabban a pillanatban a kérdés Kosztolányi Dezsőtől.

- Nem drogoztam! Ezzel a két szememmel láttam! - Mutat a szemeire a Magyar Hóhér.

- Szerintem napszúrást kaptál Attila. - Rázza meg a fejét Karinthy.

- De kiről van szó? - Tudakolja Dazai.

- Amikor legutóbb ilyen reakciót láttunk az Ady Endre miatt volt, de mivel ő ott ül, így most valószínűleg nem róla van szó. - Jegyzi meg az említettre mutatva Kunikida.

- Ezt most én sem tudom. - Teszi hozzá Bulgakov. - Anton? - Néz a Fekete Emberre.

- Fogalmam sincs. Lányok? - Kérdezi a két mellette ülő hölgyre nézve.

- Detto. - Rázza a fejét Zofia.

- Egyet kell értenem. - Mondja sajnálkozóan Selma, felnézve a lúdjáról.

- Jól van, Attila kiről van szó? - Tudakolja Bulgakov.

- Kiről? Mégis kiről lenne? Hát róla! - Tárja ki a karjait kétségbeesetten a fiatal férfi és még a kalapja is oldalra csúszik a fején. - Itt van a városban láttam őt!

- Szerintem meg haluzol József! - Rázza meg a kezét az arca előtt Kosztolányi Dezső.

- Tényleg látott valamit. Éppen elindultunk egy oldalutcán, neki kitágultak a szemei sarkon fordult és most itt vagyunk. - Jelenik meg a szoba ajtajában Ranpo is.

- Látjátok? Mondtam! - Teszi csípőre a kezeit József Attila.

- Jól van. Imre! Kiről beszél? - Kérdezi most a Nyugat fejét az orosz férfi, mire az felemeli a kezét és kinyitja a száját, hogy válaszoljon, de a Magyar Hóhér megelőzi.

- Babits Mihály! Hát ki az ördög lenne? - Morogja a férfi.

- Ebből most tudnunk kéne? - Néz oldalra Dazai, de mikor ugyanannyian néznek értetlenül a férfire, mint eddig kicsit megnyugszik.

- Menthetetlenek. - Morogja József Attila megnyomkodva az orrnyergét, majd a Nyomozó Iroda feje felé fordul. - A Magyar Tábornagy. - Mondja jeges tekintettel, mire Fukuzawa szemei kitágulnak.

- Mit keres az az ember Japánban? - Bukik ki belőle a kérdés, mire a Magyar Hóhér arcán egy őrült mosoly jelenik meg.

- Na, így kell erre reagálni! Igen kurva nagy szarban vagyunk. - Jegyzi meg, mikor is a hiéna alakban levő Petőfi hirtelen felveszi emberi alakját és átkarolja a látnok fiút.

- Jani, nem mehetsz ki az épületből értetted? - Kérdezi rideg hangon, de olyan ridegen, hogy attól a legtöbbek hátán feláll a szőr.

- Miért is? - Tudakolja Fyodor.

- Mondjuk úgy, hogy Babits jobban rá van fixálódva Aranyra, mint az ex maffia főnök az injekcióstűs kis csajra. - Forgatja meg a szemeit József Attila.

- Én nem akarok a rossz hír hozója lenni, de... - Kaffka Margit halk hangjára mindenki egy emberként fordul felé. - Ha Attilának igaza van és Babits Japánban van az csak egy dolgot jelenthet. - Mondja lassan majd fúj egyet, mielőtt magához húzná a kis Franz Kafkát. - Hamarosan a Figyelő is Japánban lesz.

- Figyelő? - Jön a kérdés egyszerre Dazaitól és Fyodortól.

- Úton még tuti nincsenek, ő még nem írt. - Szólal meg Széchenyi felemelve a telefonját és a Nyugat tagjai felé fordítva azt, hogy azok lássák, hogy tényleg nincs üzenete az említettől.

- Lehet, hogy ő még nem írt, de Glatter már igen. - Emel fel egy apró borítékot a Nyugat feje.

- Az mikor jött? - Néz szúrós szemekkel Ady a borítékra.

- Tegnap. - Vonja meg a vállát a Nyugat vezetője.

- És nem gondoltad, hogy erről szólni kellett volna nekünk is Imre? Ha tudom nem kapok szívrohamot, mikor meglátom azt a vörös szemű Isten csapását Yokohama utcáin. - Tárja ki a karjait mérgesen József Attila.

- Nyugalom Joseph, mindannyiunk közül nekem és Jeannak kell aggódnunk miatta. - Mondja a Dekadencia főnöke, majd összefonja maga előtt a karjait. - Márpedig én nem fogok kimenni az utcára, Jeant pedig, mint hallottad Alexandre nem fogja ki engedni. - Biccent az említettek felé.

- Lehetne, hogy ne fracia névvel hívj minket? - Húzza fel az orrát Petőfi.

- Je suis désolé mais non. (Sajnálom, de nem.) - Kezd bele először még mosolyogva majd az utolsó szónál teljesen komoly fejre váltva Ady Endre.

- Hát akkor, va te faire enculer (baszd meg). - Vigyorog ártatlanul Petőfi.

- Na, de Sanyi! - Néz rá mérgesen Kaffka Margit.

- Most mi van? Ő kezdte! - Mutat morcosan a Dekadencia fejére.

- Ez még akkor sem ok a káromkodásra fiatal úr! Főleg, hogy mi mind tudunk franciául. - Fintorog a hölgy.

- Ferkó nem is...

- Désolé mon frère, mais je peux. (Sajnálom bátyó, de tudok.) - Vág közbe a fiatal szavaiba a kis Kafka.

- André, elrontottál minket. - Ül le morcosan a földre Arany lába mellé Petőfi. - Simogatod kicsit a fejem? Hátha lenyugszom. - Motyogja az orra alatt fél szemmel felpillantva Jánosra.

- Kérned se kell. - Mondja a látó fiú, ahogy elkezdi Petőfi fejét vakargatni, mintha a másik még mindig valamelyik állat alakjában lenne.

- Mégis ki ez a Babits Mihály és mi az a Figyelő? - Tudakolja Dazai.

- Ha tényleg ő a Magyar Tábornagy, akkor egy olyan ember, aki elé nem akarsz oda állni. - Jegyzi meg a Nyomozó Iroda feje Dazaira sandítva és összefonva maga előtt a karjait. - Precízebb ember, mint bárki ezen a világon, ha csak egy fél centivel is rosszul állt az egyenruhád képes volt megbüntetni érte és ritkán kerültek abból vissza élve. Mindenki rettegett attól, hogy a csapatába kerüljön. - Magyarázza és szó szerint látni lehet, ahogy kirázza a hideg.

- Ja, röviden. - Ért egyet József Attila.

- Azért Babits nem olyan rossz, csak kicsit maximalista. - Vonja meg a vállát Madách.

- Kicsit? - Néz rá felhúzott szemekkel a Magyar Hóhér.

- Na jó, nagyon. - Adja meg magát a Nyugat feje.

- Máris jobb. - Biccent egyet a fiatalabb férfi.

- Szóval óvatosnak kell lenni körülötte. A reakcióitokból ítélve nem kedvelitek se őt se a csapatát. Mit tett a Figyelő a Nyugat ellen? - Tudakolja Fyodor lassan végignézve az említett csapaton, akik közül csak a magyarok tűnnek úgy, mint akiknek nagy bajuk van. A többiek mind ugyanolyan értetlenül néznek, mint a japánok.

- A Figyelő egy csapatnyi áldott. Agahta Christenek és az Óratorony Rendjének magyar megfelelői. Úgy is mondhatnátok, hogy Agathaék magyar leányvállalata, de Babits megfojtana érte, ha ezt mondanánk. Ő szuverénnek tartja a csapatot. Ez viszont nem változtat azon, hogy ugyanúgy kísérleteznek a képességhasználókon, mint az angolok. - Magyarázza Kaffka Margit.

- És ön ezt honnan tudja kisasszony? - Kérdez vissza Fyodor.

- Onnan, hogy velük dolgoztam együtt. Ők voltak azzal megbízva, hogy rajta kísérletezzenek. - Öleli meg szorosabban a kis Franzot a nő. - Előlük menekültünk, de a bujkálásnak vége, nem igaz Imre? - Fordul a vezetőjük felé.

- Már akkor vége volt, mikor Agatha megjelent Yokohamában. - Ért egyet Madách Imre.