A Robot, a Vámpír és a Szatócs

A felfedezés

- Megyünk trófeáért persze. – törte meg a döbbent csendet Ayna. – Csak kicsit még összeszedjük magunkat.

Egy ideges mosolyt villantott Henrynek, majd megfordult és visszatolta Avryt a szobába. Értetlenül néztek egymásra és mindketten a másiktól várták a választ. Ayna éppen szóra nyitotta volna száját, mikor Avry felemelte ujját.

- Van valamid fejfájás ellen? – kérdezte.

- Mi? – rázta meg a fejét. – Van, van. – indult el az ágy melletti asztalka felé, de félúton megállt. – De, mi? Milyen tojás?

- Nem... huh – akadt el. – Egyszerűen csak eszembe jutott, hogy van a sárkányban egy tojás.

- Gyakran jutnak ilyesmik az eszedbe? – nézett mélyen a szemébe, mikor visszaért a gyógyszerrel. – Akarsz beszélni róla?

- Hülye. – húzódott kis mosolyra a szája.

Elvette tőle a kapszulát, majd a kancsóhoz ment és töltött. A fájdalomcsillapítót szájába dobta és leöblítette az egész pohár vízzel. Megfordult és megcélozta a bal oldali ágyat. Leült a szélére és lendületesen hanyatt dőlt. A matracként szolgáló, lepedővel lefedett szalmából felreppent a por, mely az ablakon bejutó fénypászmák sugaraiban csillogva hullott vissza rá.

- Tudod, volt... - akadt el ismét.

Azonban, most nem a mondanivaló hiánya, hanem a koszt jelző apró részecskék kártékony hatása szakította félbe. Hirtelen furcsán kezdett szuszogni, melyet egy mélyebb levegővétel követett, ami egy tüsszentésben teljesedett ki. Egész teste összerándult és száját egy tüzes gömböcske hagyta el, ami szétfröccsent a plafonon és pillanatok alatt a semmivé lett.

- Khm... - köhintett egyet Avry és egy kis füst még távozott fogai közül, ahogy felült az ágyon.

- Ugye nem fogsz sárkánnyá változni? – kérdezte bátortalanul Ayna, mikor magához tért a döbbenetből.

- Nem, dehogy. – nevetett fel, majd hirtelen elfelhősödött a tekintete. – Legalább is, azt hiszem.

- Na, jó. Remélem, te tudod, hogy mi történik, mert én elvesztettem a fonalat. – mondta, majd kis szünet után hozzátette. – Bár, tegnap harcoltam egy sárkánnyal, miközben varázsolgattak össze-vissza. Szóval, nem kellene mindenen fennakadnom.

Avry szótlanul meredt maga elé. Többször is látszott, hogy szeretne valamit elkezdeni mondani, de egyszer sem kezdett bele. Végül, megdörzsölte a homlokát, felült és elindult az ajtó felé.

- Most először ittam ilyen lény véréből. Szóval, őszintén, fogalmam nincs, hogy mi lehet ez.

- Jó. – tárta szét kezeit, elengedve a helyzet megértését. – Akkor nézzük meg azt a tojást.

Lassan végighaladtak a folyosón, majd le a lépcsőn. Se a konyhában, sem a kocsma főtermében nem volt senki. Kiléptek az utcára, ahol a tegnapi pusztítás nyoma még érintetlen formában várta őket. A két oldalt sorakozó házak közül egy sem maradt épen, csupán más mértékben voltak megrongálódva. A földön lévő törmeléket kerülgetve indultak el a templom irányába.

A falusiak közül néhányan az út megtisztításán szorgoskodtak. Szedték fel a köveket, és nagyobb fal és fadarabokat igyekeztek mozdítható formába hozni. Ezeket szétválogatva, kordékra tették és tovagördültek vele. Mikor tekintetük találkozott, mély meghajlással üdvözölték őket. A tetemhez közeledve, két kalandor jött velük szemben. Egymásba kapaszkodva, szabad kezükkel egy kupát szorongatva imbolyogtak az egyenetlen talajon. Biccentettek, de szó nélkül mentek tovább.