Két tűz között /BEFEJEZETT/

25 |Fordulatos este|

-Tudod Melissa én nem véletlen mentem arrafelé aznap este Barcelonaban...-kezdte el mesélni, majd lesütötte a szemét.
-Miről hablatyolsz Max?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Tudod nekem arra dolgom volt... vagyis, hogy pontosítsak Migueltől jöttem akkor...-ekkor én felálltam mellőle a kanapéről.
-Max ilyent nem játszunk. Mégis miért nem bírtad elmondani? Tudod mennyi bajt okozott nekem az a hülye maffiózó?-igen ha az exemről van szó könnyen ideges leszek, sőt egyszerre. Félek, hogy újra bekebelez.
-Melissa én ezt nem tudtam...-nem kellett volna egyszerre dühösnek lennem, de mégis úgy tettem.
-Mondd el Max mégis miért voltál nála?-először síri csend volt közöttünk, majd így szólt.
-Visszavittem azt a gyűrűt, amit az akkori barátnőmnek vettem tőle. Előbb mentem haza egy nappal az egyik versenyhétvégéről, mint megbeszéltünk és egy másik fiúval feküdt ott vagyis nevezzük nevén...Estebannal. Olyan hamar elviharzott a szállásról a srác és én nem tudtam miért. Naiv voltam, mert egy beszélgetést már felfedeztem akkor a telefonjában Oconnak, amit a barátnőmnek küldött, de elengedtem és nem nyílvánítottam nagy figyelmet erre az egészre. Még jó, hogy előbb értem haza, most mi lenne? Lehet már feleségül is vettem volna...-hagyta abba a monológát és a végére ő velem szembe sétált. Vagyis csak hittem, hogy abba hagyta.- Ezt az egészet neked mondtam el először ilyen részletesen... Fura mi? Én éppen beléd habarodtam, de más lány akartam elvenni. Az esküvőn úgyis ott hagytam volna.-nevetett fel keservesen.- Visszajutottunk kettőnk közé-akarta volna folytatni a mondandóját, de én nem hagytam, hogy befejezze, mert szenvedélyesen megcsókoltam.
-Max kurva sokat beszélsz. Mondták már?-kérdeztem tőle mikor egy pillanatra elváltunk. Folytattuk a heves csókolózást és mire "elfáradtunk" kiterültünk mindketten a kanapén. Én felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.
-Köszönöm Max, hogy ezt elmondtad nekem sokat jelent ez és nagyon sajnálom, hogy ez történt!-néztem felé.
-Ne köszönd Melissa ez természetes, mert szeretlek és megmentettél. Lehet furán hangzik, de így van.
Este folyamán még sokat beszélgettünk, majd olyan éjfél tájban csörgött a telefonom. Carlos volt az egyszerre a rossz dolgokon kezdtett járni az eszem. Gyorsan felvettem neki.
-Melissa siess kérlek a kórházba Charline elvetélt.-hallottam a hangján, hogy üvölteni tudna most jelen pillanatba.-Melissa kérlek...-hangzott el az utolsó mondat és már rohanni is kezdtem a kórház felé. Felkaptam a kabátomat és a cipőmet. Max nem tudta mi van, de ő is ezt tette, mert látta rajtam, hogy valami nincs rendben.
Már a kórházban voltunk és kerestük a legjobb barátnőm szobáját. Be is fordultunk arra a folyosóra, ahol Charline szobája volt. Charles és a libája már ott ültek. Én nem akartam leülni csak gyalogoltam össze-vissza az üres helységben. A feszültség most is tapintható volt. Egyszer csak egy nővér bújt ki az ajtón.
-A hölgy testvére és még valaki bejöhet.-mosolygott ki kedvesen.
Persze, hogy én mentem vele, mert hát akárhogy nézzük a sógornőm lesz és nem csak a legjobb barátnőm. Mikor beléptünk Charlesszal a szobába én rögtön meg is fordultam a sráccal szembe.
-Mi a baj Melissa?-kérdezett egyszerre a srác. Nem tudtam beszélni, mert egyszerre elpityeredtem.-Na nyugi Kislány minden rendbe lesz ne aggódj! Charline jó kezekben van.-erre a mondata végére egyszerre megölelt.
Hiányzott az ölelése a srácnak, de nem csak az ölelése. A lélegezt vétele is. Bár most mérges vagyok rá nagyon mégis jól esett. De hamar észbe kaptunk és odasétáltunk a kórházi ágyhoz, amin a legjobb barátnőm feküdt. Előbb Charles ment Charlinehoz én Carloshoz siettem, hogy az ölelésembe vonjam. Amint megöleltem a bátyámat el is törtött nála a mécses. Kicsit félre hívott, mert ezt nem akarta a barátnőjénél hangsúlyozni.
-Melissa miért pont velünk történik ez? Miért pont mi? Ennyire nem akarja Isten a boldogságomat? Pedig én úgy éreztem most minden jó lesz. De tévedtem.-erre megöleltem az előttem álló spanyol srácot. Aki már nem srác, hanem férfi.
Sokat változott mióta Charlinenal van nagyon jó értelembe. Jó hatással vannak egymásra. Ők egymásnak lettek teremtve.
-Carlos, dehogynem Isten szeretné, hogy boldog legyél, csak előtte próbára tesz elég rendesen. De ne aggódj ez után már csak feljebb van. Tudod mindig van fény az alagút végén.-ekkor újra megölelt nagyon jól esett ez a sok ölelés tőle még akkoris ha tudom, hogy semmi nincs rendben.
-Hugicám én mindig is hálás voltam érted, de talán most vagyok a legjobban.-erre a mondatára könnyek gyűltek a szemembe. Próbáltam tartani magamat több-kevesebb sikerrel.
Visszamentünk Charline ágyához és még beszélgettünk egy keveset. Egy óra lehetett mikor úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Mert hosszú napunk volt és már alig álltunk a lábunkon. Mikor kiléptünk az ajtón nagyon fura dolgot láttunk. Én örültem neki Charles már kevésbé. Bár én sem értem mit örültem neki. Hisz ez nekem sem a legjobb dolog. Hajj Melissa fókuszálj!!
Tiktok: petrawriter_