Az ördög markában

45.

Adam :

Soha nem izgultam még ennyire , annyi balhéba és lövöldözésbe voltam már életem során, mégsem izgultam még ennyire mint most.A tenyerem szakadatlanúl izzad . A faház gyönyörűen fel van díszítve és kivilágítva . Hátra pillantok magam mögé ahol Taylor mosolyog rám .

- Testvér , nagyon izgulok ! - persze mint mindíg most is ki nevet.

- Azért el ne ájulj . - veregeti meg a vállam .

A bevonuló zene hangját meghallva megpillantom Aisa-t a gyönyörű kishúgomat aki erdei virágokat szór maga elé . Elém ér , mosolya fültől , fülig ér . Homlokon csókolom és le ül az első sorba a vendégek mellé. Mögötte jön Em aki szintén nagyon szép . Rá mosolygok , ő csak kacsint egyet . Ő Zoe tanúja így a másik oldalt állt meg . És végre megpillantom a szerelmem , a könnyeim maguktól gördülnek le az arcomon . Fehér csipkés menyasszonnyi ruhája tökéletesen illik hozzá. Fátyol takarja arcát de látom hogy engem néz és hogy ő is az érzelmeivel küszködik . A ruha szépen kerekedik a pocakján . Életemben nem láttam nála szebbet . Lassú léptekkel oda ér hozzám Jordan oldalán .

- Szia! -köszön.

- Gyönyörű vagy szerelmem . - ő zavarában lehajtja a fejét.

Kezdetét vette a szertartás , de én már azt vártam mikor csókolhatom meg a feleségem . És végre elérkezett az eskü pillanata .

- Zoe , kedvesem ! Napok óta csak azon gondolkodtam mit is mondhatnék neked , időbe telt mire rá jöttem hogy jobban ismersz mint bárki, tudod képtelen vagyok valami mesébe illő esküt írni . Így az érzelmeimet foglalom neked szavakba.Mikor legelőször megláttalak már akkor tudtam hogy fenekestül felfogod borítani az agglegény életem , és nézzük meg hol vagyunk . - erre mindenki elnevette magát. Zoe is mosolygott velem együtt.

- De, mielőtt félre értenél egy cseppet sem bánom , egy olyan életet adtál nekem amit még álmaimban sem gondoltam volna . Nem ígérem hogy mindíg minta férj leszek de azt tudnod kell hogy a világon mindennél jobban szeretlek szerelmem.Bármit is hozzon a jövőnk ha te velem vagy nekem másra sincs szükségem . Szeretlek. - Zoe arcán könnyek folynak le.

- Adam , őszintén szólva ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna hogy most itt fogok állni az esküvőmön akkor tuti ki röhögtem volna, de most sehol máshol nem lennék szívesebben . Sokat küzdöttünk egymásért és a kapcsolatunkért , a szerelmünkért de megérte és ha újra kéne kezdeni mindent ugyan így tennék mert tudom az út végén te vársz rám . Köszönöm hogy otthont adtál nekem , köszönöm a világ legcsodálatosabb barátnőét akit nélküled nem ismerhettem volna meg . Köszönöm neked a legjobb bátyót . - Zoe könnyes szemmel pillant Em-re és Taylor-ra.

- Köszönöm a legokosabb és legjószívűbb kishúgát.- háta mögé fordul hogy Aisa érezze róla beszél . Majd ismét rám néz , könny áztatott szemével kacsint . Tudja , tudja hogy Aisa a húgom.

- De amit a legjobban köszönök neked a kislányunkat és hogy családot adtál nekem amiért sose tudok elég hálás lenni , de megígérhetem neked hogy szívem utolsó dobbanásáig szeretni , tisztelni és becsülni foglak . Szeretlek. - e szavak hallatán a szívem csordultig van boldogsággal és hálával.

- Huzzák fel a gyűrűket !

Zoe keze remeg amikor rá húzom a gyűrűt az ujjára . Majd ő következett . A pap már nem mondott semmit hisz a kezem önállóan nyúlt a fátyolhoz . A szívem a fülembe dobogott körülöttünk minden elhalkult. Távolból hallottam az emberek hangját . - Csókot, csókot , harsogták. De én csak rá tudtam figyelni . Sosem voltam vallásos ember de ezért a nőért minden nap hálát fogok adni.