Két tűz között /BEFEJEZETT/

26 |Szabad a pálya?|

Charles szemszöge:
Mikor kiléptem a húgom szobájából azt hittem kapok egy szívrohamot. Charlotte rámászott Maxra, aki próbálta lekaparni a lányt magáról több-kevesebb sikerrel. Mikor megpillantottak minket Max egyszerre odaszaladt Melissához és bebújt mögé. Mit valami ovis, de eskü vicces volt látni, bár nevetni elfelejtettem, mert Charlotte még mindig Maxot nézte. Max Melissát, Melissa pedig Charlottet. Én meg valamikor Maxot valamikor Charlottet, de legtöbbet Melissát. A szemeivel ölni tudta volna az előtte ülő lányt, aki még mindig mosolyogva és incselkedően ült a kényelmetlen narancssárga széken. Melissának már, majdnem eldurrant egy ér az agyában ezért összekulcsolta a mellette vagyis pontosítok mögötte álló holland sráccal a kezét és kisiettek a kórházból. Hogy Melissa szereti-e Maxot? Ebben biztos vagyok. A kis incidensünk Pierre-rel biztos sokat tett hozzá ahhoz, hogy engem egy életre megutáljon. Charlotteben meg megint csalódtam. Minden olyan férfira rámászik, aki egy kicsit is gazdagabb. Na így kerültem én is a képbe. Bár egyesek szerint sármos vagyok. Tehát veszélyes kombó.
Faképnél hagyva Charlottet haza mentem lakásunkba vagyis a volt lakásunkba, mert mostantól az enyém és senki másé, majd összepakoltam a cuccait vagyis belebaszkodtam egy bőröndbe a ruháit. A koffert kiraktam az előszobába és elmentem aludni, ami nem igazán sikerült forgolódtam és forgolódtam. Egyszer csak egy ajtónyitódásra lettem figyelmes. Én egyszerre felpattantam és kimentem, bár tudtam, hogy Charlotte az, de sajátkezűleg akartam elmondani, neki a dolgokat.
-Charles... meg tudom magyarázn-próbált menetegetőzni, de én közbe vágtam.
-Charlotte! Ne magyarázkodj! Tűnj a szemem elől! Nem akarlak többet látni. Ott a bőröndöd menj szia.-raktam ki a lányt, majd a cuccait és becsaptam az ajtót. Tehát nem mondtam el neki nagyon semmit... Na mindegy... Bezártam kulcsra és kiültem a teraszra.
Hideg volt, mert november végét írtunk, de egy pulcsiba ki lehetett bírni. Leültem a fotelomba és hátra hajtottam a fejem a fejtámlának. Az agyam csak kattogott nem tudtam semmit se elfelejteni, ami történt az utóbbi két órában. Ezért besétáltam a konyhába és elővettem egy üveg whiskeyt és egy üveg poharat. Hogy mikor szoktam inni? Nagyon ritkán. De most éreztem, hogy szükségem van az alkoholra. Csak ittam és ittam. Hogy miért én sem tudom. Kimentem újra a teraszra, de elveszettnek éreztem magam. Lehunytam a szemem és Melissa jelent meg előttem. Beleült az ölembe és lágyan megcsókolt. Forróságot éreztem. Nagyon jó érzés volt. Hirtelen kinyitottam a szemem, de sehol sem volt. Csak a gondolataim játszadoznak. Bealudtam a fotelemben kint a teraszon.
Reggel mikor felkeltem borzasztóan hasogatott a fejem. De nem állunk meg egy percre se. Ezért felöltöztem és összeszedtem magam. Majd a testvéreimmel találkoztam egy közeli kávézóban. Ők már ott voltam mire én odaértem. Az öcsém magához hűen hozzá kellett szólnia a kinézetemhez.
-Mi van bátyó elég nyúzottnak tűnsz csak nem hosszú volt az éjszaka?-nos ők vajon tudhatják, hogy a testvérünk éppen a kórházban fekszik?
-Fiúk... nagyon sok minden történt este. De szerintem van, amit ti nem tudtok.- a két Leclerc egymásra néztek, majd utána rám elég ijedt volt a tekintetük. Na miután elmondom milyen lesz.-Charline kórházban van. Elvetélt.-mondtam a mondandómat egyre halkabban.
A két fiú testvérem mellettem ült csendben. Majd Lorenzo szólalt meg először.
-Charles ugye most csak viccelsz. Hisz makk egészségesek voltak mindketten.-igen kimondta a kulcsszót voltak.
Teljesen meg volt rökönyödve mindkét Leclerc. Nem haboztak tovább bementek a kórházba nekem volt még egy kis elintézni valóm ezért csak később mentem utánuk. Igaz online volt egy értekezletünk, de azt is a kocsiba hallgattam meg, mert nem volt kedvem hazamenni nem is értem, hogy miért. Igazából Carlos is bent volt amit csodáltam is. Ezért írtam neki privátba instán.
-Mizu Carlos? Hogyhogy bent vagy a meetingen?
-Semmi Charles csak haza kellett ugranom pár cuccért Charlinenak miután vége van megyek is vissza.
-Elvigyelek?-tettem fel nagylelkűen a kérdést. Most akármi van próbálok nekik segíteni. Mindenbe akarok nekik segíteni, ha már a keresztgyerekem élete nem úgy alakult.
-Azt megköszönném.
Lezártam a telómat és próbáltam a meetingre fókuszálni. Egy óra múlva már Carlosék lakása előtt voltam. Írtam neki, hogy itt vagyok és jöhetne le. Pár percen belül meg is jelent nem éppen kisimult arccal mellettem.
-Szevasz Charles! Úgy látom neked se volt jobb estéd, mint nekem.-mondta Carlos, majd kínosan felnevetett.
-Szia Carlos! Szerintem én éjszaka nyolcvan évet öregedtem. De ha én nyolcvanat akkor te százat?
-Hát kedves barátom üdv a klubba.-rázott velem kezet a spanyol srác.
Már Charline szobája előtt voltunk mikor egy ismerős női hangot hallottunk. Melissa volt az. Nem szép dolog hallgatózni, de mi mégis megtettük.
-Charline én azt hiszem még mindig szeretem. Még az után is amit tett velem, de ha egyszerűen nem lehetek vele? És ott van Max is akit szintén szeretek, de tegnap este óta olyan fura nekem és nem tudom miért, de rossz előérzetem van nagyon.-miután végig hallgattunk Melissa kiborulását egymásra néztünk Carlosszal, de még neki is tátva maradt a szája az előbb hallottak alapján.
Sziasztok kedves Olvasóim!
Mostantól mindennap hozom a részeket ebből a könyvből!
November elsején indul az új könyvem, mely Hajsza a szerelemért címmel fog indulni. Ha érdekel titeket a tiktokomon megtaláljátok!
Tiktok: petrawriter_