Már túl késő

Első fejezet

Odessa Lorin

Szeptember 1. péntek

Harvard. Ez volt az-az álmom, amiről azt hittem, hogy soha nem fog teljesülni. Sőt, biztos voltam benne. Az életem teljes része volt az önbizalom hiány, a szorongás és a kommunikációs problémák. A gimnazista éveim pokoliak voltak, utáltam gimis lenni, utáltam a gazdag lányokat és fiúkat, akik azt hitték övék az iskola. Minden napom szorongás és rettegés volt, most pedig itt voltam Bostonban, pontosabban Cambridge-ben. Elakartam felejteni North-Rose-t és csak akkor gondolni rá, amikor karácsonykor haza utazom.

- Nem fogsz elkésni? –kérdezte, a szemben lévő ágyról Carin Wilson. Pár napja költöztem be a kollégiumba, és a fekete hajú, nagyon laza viselkedésű csajszit kaptam szobatársamnak. Eddig nagyon jól kijöttünk, ami miatt meg is kedveltem Carin-t.

- Basszus, de igen –néztem az aranyszínű órámra.

- Azt mondtad nem vagy késős típus –jegyezte meg szórakozottan. – Nem is! –kaptam fel a cipőmet, majd a vállamra a fekete táskámat. Jó időt mondtak a hétre, így egy farmerben és egy egyszerű csipkés, fehér felsőben indultam el. Sietős léptekkel rohantam végig a folyosón, majd le a lépcsőn, és végül kirontottam a kétszárnyas üvegajtón, a reggeli friss levegőre. A campus tele volt diákokkal, emiatt nem volt túl egyszerű átjutnom a B épületbe, ahol az első órám pszichológiai ismeret lesz. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy mit is akarok tanulni, de a pszichológia érdekelt, ezért úgy döntöttem ezt a szakot kezdem el. A felhők eltakarták a napfényt, de még így sem lehetett azt állítani, hogy rossz idő lenne. Futólépésben haladtam a megcélzott épület felé, majd szapora lélegzetvétellel berontottam az újabb üvegajtón. A kezemben lévő telefonomon megnyitottam az órarendet, amit csak párnapja kaptam kézhez, majd a folyosón sietve, a tekintetemmel kerestem a hatos termet. Végül az épület legvégébe megpillantottam a számot, és beléptem a hatalmas terembe, ahol az ajtótól jobb oldalra a tábla, és a kivetítő helyezkedett el, bal oldalt pedig a padsorok lépcsőzetesen felfelé irányultak. Már jó páran ültek a teremben, de sikerült találnom egy üres sort, ahova becsusszantam az első székre és megnyugodva lepakoltam magam mellé. Elővettem a laptopomat is, ami valamilyen véletlen folytán vizes lett és a szívbaj szinte azonnal elért. Először is a saját tokjában volt, azon kívül pedig egy szatyorban. A mellettem lévő, ruhából készült táskát ismét a kezembe vettem, mire a farmerem is telibe tiszta víz lett. Ekkor tudatosult bennem, hogy az üvegem tetejét nem zártam le jól, és mindenem elázott. Kezdődhetne ennél jobban az első egyetemi napom?

A következő két órában a nadrágom sikeresen megszáradt, és a laptopomnak sem lett baja, így tudtam koncentrálni a kedvesnek bizonyuló, barna, hatvanas éveiben járó nőre, aki a pszichológiai ismeretek órát tartotta, és elég érdekes volt az előadás, így a jegyzetelésem is egész jól sikerült, és még meg is jegyeztem pár új szakszót. Egyébként Mrs. Scottnak hívták a nőt, aki végül az órát tíz perccel hamarabb befejezte, ezért volt lehetőségem elindulni és megkeresni a büfét, ami elvileg ebben az épületben található, vagy az A-ban? Teljesen belekavarodtam, amikor a tanulmányi osztályon elsorolták, mit hol találok meg a campuson. Végig jártam az épületet, végül bekellett látnom, hogy a B épületben nincs büfé.

- Odessa Lorin, te most komolyan nem hallod, hogy kiabálok? –pattant mellém Carin, miközben már az A épület felé vettem az irányt, ahol nemcsak a második órám lesz, hanem elviekben a büfét is ott fogom megtalálni. Csak egy rohadt kávéra lenne szükségem!

- Nem hallottalak, ne haragudj –néztem rá, mire ő az orromra nézett.

- Milyen szép szeplőid vannak, basszus! Persze nekem nincsenek! –mordult fel, és teljesen kizökkentett ezzel a szöveggel, mire egyenesen neki mentem valakinek. Pontosabban egy magas, szélesvállú srácnak, aki biztosan az egyetem focicsapatában lehetett, mert túl jól nézett ki. Igen, ennyi a magyarázatom rá.

- Ne haragudj! –szabadkoztam, és közben felnéztem az ismeretlen, barna hajú, kék szemű és jó képű srácra. Majd mellé terelődött a tekintetem, és azonnal megállt bennem az ütő. Warren Cage. A tekintetünk rögtön összetalálkozott és láttam rajta, hogy felismert. Legutóbb tavaly az évzárón láttam, amikor elballagott a Nort-Rose-i gimiből. De nem tudtam, hogy Bostonba jött tanulni. Azt hittem végre megszabadulhatok a Cage családtól, erre persze, hogy a sors összesodor Warrennel. Szinte sosem beszéltünk, de az ikrek, Emily és Samantha Cage tönkretették a gimis éveimet, és tudtam, hogy a bátyjuk sem különb, ha még nem is mutatta ki annyira milyen is ő valójában. Most a teljes szőke hajában, elől rózsaszín szín éktelenkedett, és bárcsak mondhattam volna azt, hogy mennyire hülyén néz ki, de valami őrületes volt, ahogy ott állt, a menő hajával, a széles vállaival, szürke kapucnis pulcsiban és a kék szemei szinte világítottak.

- Ismeritek egymást? –zökkentett ki a fiú, akinek neki mentem.

- Nem –vágtam rá lehajtotta fejjel.

- Még egyszer bocs –mondtam a srácnak, majd karon ragadtam Carin-t, és elhúztam a két fiútól.

- Oké, ez most mi volt? –kérdezte azonnal, de nem válaszoltam míg nem értünk elég távol.

- Semmi –hazudtam.

- Semmi? Úgy bámultad a szöszit, mintha egyszerre akarnád kinyírni és lekapni.

- Az első igaz, a második meg nagyon nem! –közöltem elfintorodva.

- Oké, de honnan ismered?

- Egy suliba jártunk, de nincs jelentősége –löktem be az A épület ajtaját és nagyon reméltem, hogy Carin annyiban hagyja ezt a témát.

- Kavartatok mi? –kérdezte, mire megtorpantam.

- Komolyan azt gondolod, hogy valaha is kavartam volna vele? –mutattam az ajtó felé.

- Most miért? Kurva jól néz ki!

- Akkor ezután a megállapítás után, befejezhetjük ezt a témát?

- Egyelőre igen –emelte fel a fejét kimérten, ez pedig kierőltetett belőlem egy félmosolyt.  

Sziasztok! Remélem tetszeni fog az új könyvem! Nem tudom mennyi fejezet fog felkerülni, mert ha nem annyira lesz kedvelt, akkor nem biztos, hogy a részeket folyamatosan felfogom tölteni. De azért remélem, hogy Warren Cage ellopja a szíveteket.🤭❤️

Instagram: dkamilla_iroioldal |kamillamihalik
TikTok: dkamilla
Ko-fi: kamillamihalik
Vinted: dkamilla2003