Döntések [Drarry ff. 18+]

11. Emlékek

Harry nem tudta, meddig ölelte magához Dracót, de óráknak érezte. A fiú kontrollálhatatlanul remegett, érezte, hogy több helyen is átázott a pulcsija a könnyeitől, de nem érdekelte. Szerette volna megnyugtatni a szőkét, de sosem tudta, hogyan kell valakit vígasztalni. Végül Draco húzódott el tőle, kezét, amivel a padlóra sújtott, véres sebek borították, alkarján alvadt vér takarta a Sötét Jegyet. Szemei vörösen izzottak, felpuffadva a sírástól, de Harry kicsit mintha nyugodtabbnak látta volna. Tenyerével szüntelen simogatta a fiú hátát, miután elhúzódott tőle.

- Ne haragudj - súgta a szőke rekedten, szipogva próbálta öklével letörölni arcát, de csak a vért kente magára. -, a picsába.

- Keressünk egy mosdót - ajánlotta Harry, majd felsegítette Dracót, ügyelve, hogy ne érjen hozzá a sebeihez. Annyira a mardekárosra koncentrált, hogy körbe sem nézett, merre járnak, csak az járt a fejében, hogy segítsen Dracónak.

Aki egyébként egy darab szarnak érezte magát. Sosem engedte, hogy érzesei eluralkodjanak rajta, mindig is a hidegvérére volt a legbüszkébb, ám most ez is cserben hagyta. Ahogy magára pillantott a poros tükörben, szinte elborzadt arcát látva. Harry igyekezett kimosni a kezén lévő sebet és alaposan törölgette a vért az alkarjáról. Draco csak csendben figyelte, ahogy a másik egy szó nélkül törődik vele. Nem érezte úgy, hogy megérdemli ezt a mértékű figyelmet, főleg nem tőle.

- Meg tudom csinálni én is - morogta halkan, a vizes kéztörlő felé nyúlva, de Harry megrázta a fejét, mint akinek esze ágában sincs magára hagyni.

- Felejtsd el. Ülj le oda - biccentett a szemüveges a kád szélére, Draco pedig nem tudott és nem is akart ellenkezni, csak hagyta, hogy átjárja a melegség Harry gondoskodásától. Még a saját anyja sem viselkedett vele ennyire gyengéden, az apját nem is említve. Narcissa az évek elteltével egyre inkább apját látta benne, emiatt pedig elhidegült tőle.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte a szőke halkan, érezve, hogy torka elszorul. Harry újra a víz alá tartotta az anyagot, majd óvatosan folytatta az alkarja törölgetését.

- Nem tudom - vont vállat egyszerűen, de egy pillanatra sem hagyta abba.

- Nem kell a szánalmad - vetette oda foghegyről Draco, de nem mozdult. Gyengének érezte magát, feje zsongott, ahogy az adrenalin távozott belőle. Mintha elhagyta volna minden életereje.

- Hányszor? - kérdezte Harry, miután végzett és ledobta a kéztörlőt a földre, smaragd tekintetét a szürkébe fúrva. Draco szíve a torkába ugrott, ismét erős késztetés érzett, hogy lekaparja magáról az undorító kígyós Jegy minden darabját, de Harry stabilan tartotta a kezét, miután végzett is. Draco reszketeg sóhajjal, megadón lehajtotta a fejét, magyarázatra sem volt szüksége, miért kérdezi a griffendéles.

- Nem tudom - válaszolt halkan és ez igaz is volt. Egy idő után egybefojtak neki a dolgok, sokszor ki is ütötte a fájdalom, vagy csak a szobájába érve egyből elájult. Harry szorítása kissé erősödött a karján.

- A mugli család, ahol felnőttem ők, nos, gyűlöltek. Volt, hogy napokig nem kaptam enni és sokszor meg is vertek, amikor kisebb voltam - szaladt ki Harry száján szinte öntudatlanul. Úgy érezte, tartozik egy kis részlettel a múltjából a fiúnak, ha már Draco sem zavarta el, amikor szüksége volt a gondoskodásra, mert igenis látta a mardekároson, hogy erre vágyik. Egy kis önzetlen kedveskedésre, valamire, ami nem érdekből jön, ettől pedig csak még közelebb érezte magát Dracóhoz.

- Hülye muglik - reagált Draco elhúzott szájjal, majd Harryre pillantott. -, számtalanszor. Apám volt, aki legtöbbszor büntetett, de kaptam magától Voldemorttól is. A legrosszabbak mindig a drága nénikémtől jöttek.