Jegenyenyár

Jegenyenyár 5. Fejezet

Flóra szemszöge
Ahogy beértem Nagytarcsára, be is mentem az irodába. Beadtam a mintákat a laborba. A papírokat bedobtam az irodámba. Mivel ma úgyis este Petivel találkozom, így nem fogok ma kivételesen otthon dolgozni. Ez is egy
történelmi pillanat lesz, hónapok óta nem történt ilyen. De aztán kapcsoltam, hogy a kedves tesóim nehogy kombinálni, vagy sejteni kezdjenek valamit, mégis inkább gyorsan elkezdtem összepakolni a laptopomat és pár papírt. Egyszer
csak bejöttek hozzám a fiúk.
- Na, hali hugi, mi a helyzet? - kérdezte Marci, miközben ledobta magát a székbe.
- Ne már hugi, megint otthon fogsz dolgozni? - kérdezte Nimród. És leült a kanapéra, ami az asztalommal szemben volt.
- Hugi, akkor bevállalod a koncertet, 19-én, pénteken lesz. - kérdezte Záven, miközben leült Nimród mellé a kanapéra. Én csak néztem rájuk. Itt valami nem kerek, hogy hárman is támadnak. Gyanakodva nézek rájuk, majd befutott a kis
öcsink, Balázs is.
- Na, engem már ki is hagytok a buliból? - kérdezte jókedvűen. Itt valami marha gyanús nekem. Nagyon ritkán törik rám egyszerre az ajtót.
- Oké, mi van már? Mert amikor ti így egyszerre négyen rám törtök, az sose jelent jót. Figyelek! Ne kamuzzatok, valami van. – mondtam, miközben a
szememet járattam közöttük.
- Mondtam, hogy nem tudjuk átverni. Velünk nőtt fel. - mondta Nimród, majd ránézett Marcira csúnyán. Itt már kezdtem ideges lenni.
- Fiúk, mi a franc van már! - kezdtem felemelni a hangomat. Pedig én nagyon ritkán kiabálok, mert nem szeretem, ha valaki velem kiabál vagy én kezdem felemelni a hangomat valakivel. De a mai napom után úgy érzem, hogy kezd a
türelmem elfogyni. Mennék haza pihenni egy kicsit, és készülni az estére Petivel.
- Figyelj hugi, ez nem fog tetszeni, amit mondani fogok, de én sem régen tudtam meg. Nem így terveztem elmondani neked, ne haragudj. - kezdett bele Marci.
- Van egy lány, akivel már kavarok egy ideje. Most már komolyan együtt is vagyunk. Jönne velünk nyaralni, a családi nyaralásra, ha neked is jó, és a
srácoknak is. -mondta Marci, majd ahogy befejezte, mindenfelé nézett, csak a
szemembe nem.
- Marci, ez miért baj? Boldog vagy, örülök neki, sokáig legyetek együtt. Nem értem, hogy mi a probléma ezzel ? - mondtam neki teljes értetlenül. Hiszen tényleg nem értem, hogy mi a probléma!
- Igen, de Adélnak az unokatesója, nem más, mint .... Roland. - Marci hangja
a mondta végére szinte suttogásba ment át. De mivel akkora csend volt bent az irodában, hogy egy szúnyog zümmögését is meg lehet volna hallani, így én is pontosan értettem a mondat végét.
- Milyen Roland? - próbáltam menteni a helyzetet. Hátha, nem az a személy,
akire gondolok. A fiúk egyszerre lettek feszültek. Itt már én is kezdtem feszült lenni. Tudtam, hogy kit fog mondani, de belül nagyon-nagyon reménykedtem, hogy hátha nem azt fogom hallani, amit mégis ...
- AZ, a Roland, az exed....- mondta ki Marci. Itt bennem rekedt a levegő egy pillanatra. Ez nekem most így nagyon sok volt.
- Khm, ..... fiúk, nekem ez a nap nem volt valami jó, szeretnék hazamenni és lepihenni. Majd beszélünk. Zárjatok be. - mondtam nekik, majd a táskámat felkapva, kvázi kirohantam az irodából. Még hallottam, hogy Záven utánam szólt, de nem érdekelt. Én csak el akartam onnan tűnni. Ne értsétek félre, nem kívánok rosszat a bátyámnak. Örülök, hogy boldog. Megérdemli. De azt, amit
én átéltem Roland mellett, a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom. Még hazafelé tartottam, folyamatosan jöttek fel az emlékek, hogy miket életem át mellette. Majd olyan dolog történt velem, ami már nagyon régen nem. Zokogni kezdtem a kocsiban. Én rettegtem belül mindig, hogy esetleg újra találkozni fogok vele. De így, hogy az unokatestvére az én bátyámmal van együtt, még jobban rettegek, hogy visszatér az életembe. Vele költöztem fel Pestre, amikor
otthonról el kellett jönnöm. Tiszaújvárosban, ahol felnőttem, ott ismerkedtem meg vele, akkor nagyon boldog voltam és szerelmes. Egy alig 18 éves, naiv kislány voltam. Úgy tekintettem rá, mint a szőkehercegre. A szép és boldog
napok elég sebesen változtak át pokollá, amikor felköltöztünk Budapestre. Távol a családomtól, és a barátaimtól. Roland teljesen megváltozott. Onnantól, kezdve nem is ismertem rá. Éheztetnem kellett magamat. Rengeteget. Nem
azért, mert nem volt pénzünk. Viszonylag jól kerestünk mind a ketten. Egyszerűen csak Rolandnak nem voltam elég jó. Folyamatosan azt
hallgattam, hogy kövér vagyok és fogynom kell. Ezért, ahogy szerintem minden szerelemes, naiv tini lány, én is megpróbáltam megfelelni az első nagy szerelmemnek. Így szabályszerűen éheztetni és koplaltatni kezdtem magamat. De nem volt elég, ahogy fogytam. Ezért napi szinten kellett a mérlegre állnom, hogy híztam, vagy fogytam-e. Ordított velem, nagyon sokat, hogy undorító
vagyok, ahogy kinézek. Mindig malackának hívott a barátai előtt. Nagyon megalázó volt. Nem volt olyan nap, hogy ne sírtam volna szégyenemben.
Magamban kerestem a hibát folyamatosan. Amikor sikerült fogynom, akkor mindig megdicsért. Olyankor ajándékokat, ékszereket, ruhákat, parfümöket kaptam. Mindig elvitt vásárolni. Olyankor nagyon boldog voltam, hogy büszke rám és szeret. Meg tudtam felelni a szerelmemnek. De ez is csak ideig-óráig
tartott. Aztán eltelt 1-2 hónap, és ahogy stagnált a súlyom, kezdődött elölről az egész. Nem ehettem, jöttek a drasztikus változások, a büntetések, a
megalázások. Emlékszem, volt olyan büntetésem, hogy a barátai elhívtak minket vacsorázni, és én nem ehettem egy falatot sem. Több ilyen alkalom is volt. Olyan is történt, hogy egyszer annyira éhes voltam már, hogy elájultam az étteremben. A kórházban tértem magamhoz. Ahol ott ült az ágyam mellett Roland, és ahelyett, hogy aggódott volna, még azt hallgattam tőle, hogy
szégyent hoztam rá, és többet nem fog vinni sehova. Egészen pontosan a következő mondatok hangzottak el a szájából:Malacka, kurva kellemetlen helyzetbe hoztál a barátaim előtt, soha többet nem viszlek el magammal.
Inkább otthon maradsz, de előtte bezárom a konyhát, hogy nehogy tudj falni valamit. Így is, hogy nézel ki! A mai napig, itt cseng a fülemben, ahogy ezt mondja. Egy merő gúnnyal, megvetéssel, undorral a hangjában. Igen, ebben a csodás kapcsolatban éltem 5 évig. A bátyáim látták a jeleket, és utálták Rolandot. Miután ők is felköltöztek Pestre, próbáltak először titokban etetni és volt, hogy sikerült rábeszélniük. Ez
szép és jó volt addig, amíg haza nem értem és Roland jött a mérleggel. Hogy mit kaptam ezért?! Nem biztos, hogy akarjátok tudni. Hányó tablettát. Be kellett vennem, és egész este hánytam. Ezek után a konyhánkat kulccsal
zárta, elvette a bankkártyámat és a pénzemet, hogy véletlenül se tudjak ennivalót venni. És ha valaki azt hiszi, hogy ennek az életnek nem lett
következménye, megnyugtatom, de lett. Cukorbeteg lettem, testképzavarral és evészavarral megfűszerezve. Amivel bizony van, hogy a mai napig küzdök. Amikor cukros lettem, Roland undorral nézett rám. Akkor nem gondoltam volna, hogy ez fogja megmenteni az életemet, de így volt, és ennek elmondhatatlanul örülök. Emlékszem a napra, amikor végre el tudtam jönni tőle. Egyik nap mentem haza a munkából, és akkor már vártak rám. Roland,
és egy modell alkatú szőke hajú lány, ültek a nappaliban. Roland rám nézett és azt mondta: „Figyelj, malacka, nekem ez nem fog menni már tovább. Adriennel már 8 hónapja együtt vagyunk, csak nem akartam elmondani neked, mert sajnáltalak. De így, hogy beteg vagy, kérlek, húzz el innen. Én ott csak néztem rájuk, majd a lányra pillantottam egy nagy mosollyal az arcomon, és annyit mondtam neki, hogy: Sok szerencsét és kitartást kívánok hozzá. Roland neked pedig további szép életet, és sok boldogságot kívánok.
Majd megfogtam a már általuk összecsomagolt bőröndömet és eljöttem. Amikor beültem a kocsiba, sírva hívtam fel Závent, és annyit tudtam mondani neki, hogy: Szabad vagyok. Hogy fájt-e, hogy megcsalt? Nem, nem fájt. Féltem kilépni abból a kapcsolatból, mert rettegtem tőle, hogy bántani fog. Igen, sűrűn járt el a keze Rolandnak. De így örültem, mert tudtam, hogy nehezen, de fel fogok tudni állni ebből az egészből. És tényleg így volt. A tesóim segítségével, nagyon nehezen, de felálltam. Tudjátok, 48 kiló voltam,
amikor kiléptem ebből a kapcsolatból a 160 cm-hez. Tényleg úgy néztem ki, mint egy etióp éhező. A testvéreim is rettegve néztek rám. Soha nem
fogom elfelejteni a tekintetüket. Azokban a pillantásokban, mikor úgy sejtették,
hogy nem figyelem őket, vagy esetleg nem veszem észre, olyankor a szemükben az aggódás, bűntudat, harag és félelem látszott. Tudtam, hogy
már csak miattuk, és magam miatt is, fel kell állnom ebből a gödörből. Emiatt a fiúk számtalan jobbnál jobb orvoshoz vittek el. Én pedig hűségesen mentem velük, mert tudtam, hogy ez az időszak nem csak nekem volt nehéz, hanem
nekik is. De a sok küzdelemnek és kudarcoknak hála, sikerült felállni. Kemény volt, mire újra tudtam hízni. Együtt laktunk utána 1,5 évet. A Záven állt hozzám, akkor a legközelebb. Sokszor előfordult, hogy a Záventől kérdtem engedélyt, hogy szabad-e ennem. Nekem ez előszőr fel sem tűnt, csak amikor már kimondtam hangosan. Olyankor mindig a rettegés, és a sajnálat látszódott a tekintetében.
Ezen emlékekből a telefonom hangja rántott ki, amelyre egy üzenet érkezett Marcitól. Nem néztem meg. Majd később válaszolok neki. De ahogy ránéztem a telefonomra megláttam, hogy mennyi az idő. Úgyhogy gyorsan el is kezdtem
készülni, mert megyek Petiért és megyünk enni. Remek lesz, ilyen emlékek újra élése után pont vacsorázni. De muszáj lesz. Peti nem tehet semmiről. Tudom, hogy ma a tesóimmal a házhoz akartunk menni, de ez nem jött össze.
Így azt találtam ki, hogy elvinném oda Petit. Nekem sincs kedvem emberek között lenni, és a hallottak alapján neki sem. Ott ketten leszünk, és tudunk beszélgetni egy kicsit. Átvettem egy kényelmes fekete leggings nadrágot, egy
Olavoga pulcsit, amin rojtok vannak, és egy szürke Air Force-t. Mikor már a
kocsiba ültem, gyorsan írtam Petinek, hogy hogyan áll a készülődéssel, mert
már elindultam érte.
Petim🩵❤️: Halihó, szépszemű hercegem, már elindultam feléd. Készen vagy?- írtam neki gyorsan, amíg piros volt a lámpa. Kíváncsi vagyok, hogy Ő is annyi ideig készül-e, mint a tesóim.
Petim🩵❤️: Igen, egy olyan 90%-ban készen vagyok. - érkezett szinte azonnal a
válasz. Gondolom mennyire, nevettem el magamat. Miközben elképzelem,
ahogy a szobájában, a szétdobált cuccai között ül alsónadrágban és zokniban. De ahogy megjelent ez a kép előttem, a nevetésem el is múlt. Mást kezdtem érezni. Basszus, Flóra fejezd be! Szóltam rá magamra, majd gyorsan, hogy eltereljem a figyelmemet, inkább válaszoltam neki.
Flóra: Az mit jelent? Alsónadrágban rohangálsz a szobádban? - ahogy elküldtem neki, már indultam is, mert végre megindult a sor. De attól még egy gyors keresztkérdést is írtam neki.
Flóra: Vagy, várj, ugye nem most jöttél ki a zuhany alól? - basszusss, milyen jól nézhet ki vizesen. Úristen, ezt be kell fejeznem, még nem is ismerem ezt a srácot rendesen! Velem valami nagyon komoly problémák vannak, hogy
ilyeneket írok neki! Remélem, Peti nem gondol emiatt hülyének.
Petim🩵❤️: Honnan tudsz te ilyeneket?! Kém vagy? - kaptam meg a választ kettő
másodpercen belül. Ezen nevettem egyet. De közben be is kanyarodtam eléjük. Sajnos nem volt parkoló hely. Így egy kicsit távolabb tudtam megállni. De ahogy sikerült leparkolnom, és kiszálltam a kocsiból gyorsan válaszoltam is
neki.
Flóra: Van 4 fiú tesóm. Szerinted, hányszor hallottam azt, hogy 5 perc és kész vagyok, amiből 1-1,5 óra lett? Segítek, számtalanszor! - írtam neki.
Petim🩵❤️: Azért nálad hatalmas hátránnyal indul bármelyik pasi a tesóid miatt. Ez így nem fair velem szemben. Könnyítést kérek! - válaszolt nekem. De erre inkább már nem írtam neki, gyorsan vettem parkoló jegyet, majd szedtem a
lábamat a ház elé. Mikor befordultam a sarkon, láttam, hogy ott áll kint az utcán. Ahogy néztem, megláttam a sapkát meg a melegítőt rajta, jót
mosolyogtam. Próbál nem feltűnő lenni. De nem fog neki sikerülni, mivel annyira különleges kisugárzása van. Az energiák annyira dolgoznak körülötte, ami neki fel sem tűnik, hogy bármennyire is szeretne elveszni a tömegben,
nem fog tudni sosem. A gondolataiba volt merülve, így óvatosan a háta mögé lépkedtem és megszólaltam.
- Gyere, szépszemű hercegem, egy kicsit messzebb találtam parkoló helyet. - mondtam a hátának először. Erre Peti, mint egy táncos, olyan gyorsan és könnyedén pördült meg. Mikor megpillantott, olyan volt mintha egy kicsit
felcsillant volna a szeme. De ebben nem vagyok biztos, lehet, csak én képzeltem ezt be magamnak. De amikor megszólalt azon a karcos, rekedtes
hangján, a lábaim is beleremegtek.
- Megyek veled bárhova csoda lány. Nagyon csini vagy. Imádom a pulcsid és cipőd. Te is szereted a lazább, de különlegesebb cuccokat? - kérdezte tőlem kíváncsian, miközben elindultunk vissza a kocsihoz. Petinek szerintem fel sem tűnt, de átkarolta a vállamat. Én megfeszültem, egy pár másodpercig, mert furcsa volt, hogy egy majdhogynem idegen férfi érint meg, de miután egy kicsit hozzászoktam, jól esett. Biztonságban éreztem így magamat mellette. Az illata
pedig, ahogy a parfüm és a cigi keveredik, az Ő jellegzetes illatával, az leírhatatlan. Én ezt csak Peti illatnak fogom hívni. Imádom. Beültünk, majd elkértem a címet, hogy hova is megyünk a pizzáért. Láttam, hogy nincs kb. 15 percre. Gondoltam, itt az idő gyorsan felvetem az öltet Petinek, hogy hol ehetnénk meg a pizzát.
- Viszont, utána elmehetnénk egy nyugis helyre. Ahol biztosan tudom, hogy nem fog senki sem észrevenni minket. Mit szólsz hozzá? – kérdeztem meg tőle. Láttam, hogy szinte megkönnyebbült az ötlettől.
- Benne vagyok, így legalább nem lesz semmilyen zavaró tényező, és tudunk beszélgetni nyugiban. – mondta Peti.
- Milyen napod volt? Hogy haladtok a próbával? - kérdeztem meg tőle.
- Nagyon jól haladunk. Már készen van teljesen a show. Igazából már csak ilyen finomítások vannak. Izgatottan várjuk mi is, hogy milyen lesz. Hiszen, nem volt még ilyen koncert előttünk senkinek sem. - mondta izgatottan Peti.
Ezen elkezdtem mosolyogni. Éreztem, hogy engem néz.
- Mi az, most min mosolyogsz annyira? Nem zavar, mert gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz. - mondta nekem azzal a tipikus huncut mosolyával.
Végem van tőle. Erre elkezdtem pirulni, mert éreztem, hogy ég az arcom.
- Annyira lehet látni, és érezni rajtad azt, hogy élvezed, amit csinálsz. Szinte lehet látni, hogy feltölt már téged az is, hogy csak beszélhetsz a zenéről, a munkádról. - mondtam neki.
- Igen, imádom. Bár sok nehézséggel is jár. Gondolok itt arra, hogy az utcára
már nem olyan szívesen mozdulunk ki. Jó oké, ez ezzel jár. Tudtuk, bár nem gondoltuk volna, hogy idáig eljutunk. Voltak mélypontok nekünk is. - mondta komolyan Peti.
- Szerintem, azokat a mélypontokat azért kellet, hogy megéljétek, hogy tanulni
és fejlődni tudjatok belőle. - mondtam el neki a véleményemet.
- Igen, ebben igazad van. Mindig fejlődünk. - mondta nekem Peti. Majd közben megérkeztünk a pizzériához.
- Figyelj csak, beszaladok gyorsan a kajáért. Megvársz itt addig? - kérdezte
tőlem Peti.
- Tilosban parkolok, mert máshol nincs hely, úgyhogy megvárlak, igen. - mondtam neki nevetve. Ő meg kipattant a kocsiból és szaladt be a pizzázóba. Majd egyszer csak jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Megint, ezt
nem hiszem. Most nem akarok ezzel foglalkozni, gyorsan rápillantottam, és láttam, hogy a Záven írt.
Záven: Húgocskám, minden rendben van? Miután elmentél Nimród és Marci nagyon összevesztek. Azóta Nimród tombol, Marci elzárkózott előlünk teljesen. Balázzsal meg azon aggódunk, hogy mi így 5-en szét ne essünk.
Kérlek, üljünk le megbeszélni ezt az egészet. A testvéri kapcsolatunk fog rámenni. Illetve, a Lilla kérdezi, hogy áll-e még a koncert, mert Ő nagyon örülne neki, hogyha végre ketten is tudnátok programozni. Fontos lenne neki,
és nekem is, hogy jobban megismerjétek egymást. Kérlek, válaszolj!.- Ahogy
ezt elolvastam, rávettem magamat, és válaszoltam neki.
Flóra: Figyelj, Záven, a koncert áll még. Ezért pénteken én 13-kor lelépek az
irodából. Másrészt, nem érdekel Marci élete. Azzal van, akivel szeretne. Nem haragszom rá. A helyzet nem tetszik! Ezért én nem szeretném azt a nőt megismerni, és találkozni vele. Az életemnek egy nagyon nehéz és sötét szakasza volt az. Annál is nehezebben tudtam azt lezárni. Nem fogom engedni, hogy a múlt sötét árnyai közül, egy nagyon halvány folt, a mostani életembe újra szerepet kapjon. Köztük ez a nő sem! És nem vagyok hajlandó többet erről beszélni SENKIVEL sem! Most pedig megyek,
mert dolgom van! - válaszoltam neki hűvösen. Most jogos lenne a kérdés, hogy miért voltam hűvös vele. Azért, mert ha most megtörök, 1-2 hónap múlva arra eszmélek fel, hogy azzal a nővel kell együtt ebédelnem egy családi ebéden. Köszönöm szépen, inkább kihagyom! Annyira a gondolatimba merültem, hogy fel sem tűnt, hogy Peti közben vissza is ért a kajával. Arra
eszméltem fel, hogy megfogja a kezemet, ami az ölemben remegett a félelemtől és az idegességtől. De mivel nem vagyok hozzá szokva, hogy csak
úgy megérintsenek, megijedtem és elrántottam a kezemet. Ránéztem Petire, aki felemelt kezekkel, és ijedt arccal nézett rám, miközben beszélt hozzám.
- Hééééé, nyugi kicsi lány, csak én vagyok az! Mi a baj? Itt vagyok, nyugodj meg, jó? - miközben ezeket mondta azon a nyugodt hangján, óvatosan és lassan megfogta a kezeimet és megszorította.
- Elmegyünk egy nyugodt helyre, és elmesélem neked, hogy mi is történt ma pontosan! Arra gondoltam, hogy mehetnénk hozzám, az új házhoz. Igaz, még nincsen készen, de lassan már be tudok költözni. Talán 1-2 hónap múlva. - vetettem fel neki a tervemet. Peti ezen elmosolyodott.
- Oda viszel, ahová csak szeretnél Kincsem! - mondta és közben rám kacsintott. Istenem, az a nézés. És máris megnyugodtam. Hihetetlen, hogy mit tud velem művelni a srác. Amíg odaértünk, az kb. 25 perc volt. Végig beszélgettük az utat. Egymás szavába vágva vicceltünk egymással. Nagyon jókat nevettünk. Majd ahogy megérkeztünk és kiszálltunk, láttam egy kis megdöbbenést Peti arcán.
- Na, hát Ő lesz az én új otthonom. - mondtam mosolyogva, miközben bementünk a kapun.
- Azta, ez brutálisan szép és hatalmas. Azt mondtad, egy kicsi ház. De ez egyáltalán nem az. - mondta Peti ledöbbenve, amin én jót nevettem.

Folytatás haragosan!