Két tűz között /BEFEJEZETT/

31 |Pont most?|

Forgott velem a világ és éreztem, hogy nem sokáig tudok talpon lenni. Elültem így hát gyorsan a padlóra és Daisy egyszerre odafutott hozzám, majd belefeküdt az ölembe. Próbáltam halkan szenvedni, de ezek szerint nem sikerült, mert a barátom ott termedt az ajtóban.
-Mi történt Melissa?-szaladt oda hozzám bepánikolva.-Mi a baj? Hívjam Charlinet?
Nem szóltam semmit csak bólogattam, hogy menjen a barátnőmért. Miközben elment és nagyon elkezdtem köhögni, de annyira, hogy már inkább vért köhögtem. Ekkor bevillant valami. Charles. Valamiről beszélt, hogy ő is szarul van. Talán engem is mérgeznek? De ki? Na vajon ki? A kis kurvája persze. Nem tudom miért vagyok így kiakadva én Maxot szeretem.
Meg is jelent elég hamar a várt személy azonban egyedül. Max nélkül.
-Mi történt?-én a szememmel a vécé kagyló felé mutattam, amint a lány meglátta azonnal telefonálni kezdett.
-Nem Ashley ez most nagyon komoly! Mérgezik a bátyám és legjobb barátnőm.-mondta ingerülten. Gondolom ez a bizonyos Ashley lehetett a munkatársa.-Bazdmeg be kell vinni a kórházba mindkettőjüket. Nem fogadok el nemleges választ.-nos igen Charline vezéregyéniség. Eközben rám még egy roham rám jött. Hát ennyi cigit nem szívok azért, hogy ekkora bajom legyen.-Méghozzá most indítod a mentőket.-a lány rögtön lerakta a telefont és rám nézett.
-Pakolok össze neked pár cuccot oké?-bólogattam. Kilépett a folyosóra és Carlos aggódó arcát pillantottam meg. A lány váltott vele egy pár szót és elindult a gardróbom felé. 5 percen belül már a mentőben ültünk Charles velem szemben Charline meg a jobb oldalamon. Egyszerre elküldtek minket mindenféle vizsgálatra. Mikor a gyomor vizsgálatra érkeztünk az eredmény lesokkoló volt. Charlinenak most is igaza volt. Mérgeztek minket. Charlest már régebb óta, mert neki nagyobb volt a baj. Bevittek egy üres szobába az ágyammal együtt. Nem volt bent senki csak én. Így volt időm gondolkodni. Raquel lehetett csak is, mert mi tuti nem mérgezzük egymást családon belül. Vagyis hát nem mérgezne meg senki sem a családból remélem. Egyre többet és többet gondolkoztam mikor valamire rájöttem. Vajon Charlotte, Raquel és Christian összedolgozhatnak? Charlotte azért jött újra össze Charlesszal, hogy magába bolondítsa, majd eldobja, vagyis pontosítok megcsalja? Az akkori még nem barátommal, rámászott csak én azt értem, de Max mégis próbálta magáról lehámozni a lányt már akkor is mikor nem vették még észre, hogy ott vagyunk. Raquel meg arra volt jó, hogy mérgezzen engem is és Charlest is. Maxnak érthető módon nem akart ártani, mert ő a legjobb versenyző és eléggé megfosztaná a hírnevétől az urat, ha bántaná. Azt a kijelentését sem értettem mikor ránk áldását adta, de utána egyszerre el is tiltott és Maxot is megfenyegette. De lehet, hogy időközben locsogott ki olyan információkat amiket nem kellett volna. De mi később jöttünk rá a dolgokra. Christian pedig előre gondolkodik? Azért választott engem, hogy eltiltson az akkori szerelmemtől. Nos ez sikerült neki, de annyira, hogy már nem is érdekel a srác szerelmi viszonylatban. Ám mikor belenézek a gyönyörű kékes-zöldes szemeibe egyszerre elkezd a szívem hevesebben dobogni. Nem lehet ez nem tehetem. Próbáltam másra fókuszálni mikor betolták mellém Charlest egyszerre nem tudtam.
-Itt nem tudjuk egymást elkerülni. Szemtől szemben vagyunk. Ha tetszik ha nem.-mondta elég magabiztosan a szövegét, mikor a nővér kilépett a szobából. Ránéztem duzzogva és elővettem a telómat.-Igazából nekem mindegy mit csinálsz úgyis zaklatni foglak.-mondta fél vállról a srác mire én a szemeimet, de csak a szemeimet felé fordítottam. Tényleg nem érdekelte mit mondok vagy teszek, mert csak mondta tovább.-Amúgy muszáj megköszönnöm, hogy így kiraktad Raquelt. Most lehet nem ülnék itt. De nem csak az én érdekeimet nézem te is nagyon rosszul voltál, de már nem vagy olyan fehér.-villantott felém egy mosolyt.
-Baszki Charles túl sokat beszélsz.-jelentettem ki és megforgattam a szemeimet.
-Jó akkor ezentúl mégtöbbet fogok.-mosolyodott el még jobban.
Három napot kellett kibírnunk a kórházba. Vagyis pontosítok inkább nekem. Nem tudom ez a monacói, hogy tud ennyit beszélni. Csak mondja mondja és mondja. Max volt nálam bent elég sokat, de nem tudott annyit amennyit szeretett volna és én is szerettem volna.
Már mentem ki a kórházból, mikor a paparazzik elkezdtek minket fotózni. Nekem már elő volt készítve a fekete Aston Martinom én abba be is ültem és elhajtottam. Egyszerre a házunkhoz mentem azon belül is a szobámba nem akartam látni Charles hülye fejét. Ám pont Maxszal beszélgetett ezért nem érdekelt egyik se és felmentem a szobámba, majd a fürdő felé vettem az irányt. Muszáj volt megmosni a hajamat, mert éreztem rajta a kórházban lévő sok fertőtlenítőt. Miután már megmostam a hajam és a törülközőt magam köré csavartam kimentem a szobámba, mert nem volt bent ruha. Max éppen nézegette a képeinket a falon Carlosszal és mosolygott mellé. Mikor észre vett rögtön felém fordult.
-Na, de ilyen fogadtatás hölgyem!-mért végig.-Meg tudnám szokni.-jelentette ki mire a hollad srác felkapott, de sajnálkozva konstatálta, hogy ma ebből nem lesz semmi. Majd legközelebb Maxi.
Tiktok: petrawriter_