| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XXXV.

| Rossz érzésem van |

Nika a mai nap korábban végzett, így hamarabb tudtunk átmenni Lokival, hogy együtt folytassák a könyvek átvizsgálását. Most kivételesen nem a rendelő melletti irodába telepedünk le, a gyógyító ragaszkodott hozzá, hogy felmenjünk az emeletre, ami a lakásául szolgál.

A nappaliban foglalunk helyet, a kis asztal és a szőnyeg nagy részét ősrégi, poros könyvek borítják. Lokival nem vesződtünk sokat az öltözékünkkel. Annyi időnk volt otthon, hogy együnk egy keveset és átöltözzünk valami kényelmesbe. Így melegítőnadrág és pulóver mellett döntöttünk.

Gyertyafények pislákolnak a lakásban valamicske fényt adva nekünk. Nika a kanapén foglal helyet ölében egy vaskos könyvvel. Loki az egyik fotelban, míg én a szőnyegen. Az erkély üveges ajtaja felől beszűrődik az alattunk húzódó utca gyér fénye. Halk beszélgetés hallatszik fel a résnyire nyitott ablakon keresztül, asgardiak haladnak el a rendelő előtt. Hangjuk gyorsan szertefoszlik.

Mivel nem értek az ősi nyelven, így nekem olyan könyvet adtak, amely a közös nyelven íródott. Nem sok esélyt látok rá, hogy ezekben a kötetekben bármi hasznosra is bukkannék, de nem lehet tudni. Loki épp ezért hozta el ezeket a könyvtárból, hátha szerencsével járok velük. Elsőként mindig a tartalomjegyzéket futom át - már ha tartalmaz ilyet a könyv -, ezt követően elsőként azokat a fejezeteket nézem át, amik rejthetnek magukban hasznos információt, utána pedig azokat, amik kimaradtak. Lényegében az egész könyvet gyorsan átfutom. Megfigyelem a rajzokat, beleolvasok az oldalakba, hátha megakad valamin a szemem.

Megdörzsölöm fáradó szemeim, majd a fülem mögé tűröm előre szabadult fehér tincseimet.

Az egész napot a palotában töltöttük, ki sem mozdultunk a könyvtárból. Hol a könyvek felett görnyedtünk, hol a hatalmas asztal felett álltunk Thorékkal. A rossz idő sem segített a kedvünk javításán, ahogy az sem, hogy ma sem jutottunk túl sokra.

Frigga egyszer látogatott le hozzánk, továbbra sincs a legjobb állapotban. Odin nyomára sem sikerült még rábukkannunk. Sif és Hogun vezette a mai napon a keresést, már másodjára járták be a palota minden egyes zugát. A hercegek már a legrosszabbra gondolnak, miszerint a királyt az Árnyak világában tarthatják fogva. Természetesen ezt nem említettük meg Friggának. Még nem.

Lapozok egyet az előttem heverő könyvben és belekortyolok a gőzölgő, finom teámba. Loki már az ötödik könyvet helyezi le a földre. Ezek szerint ebben sem talált semmi érdemlegeset. Gyógyító barátnőm hatalmasat ásít, szorosabbra vonja maga körül a puha, fehér takarót. Gyönyörű szőke haját kivételesen leengedte, a combja közepéig ér. Nem csodálom, hogy a munkához inkább befonja vagy felköti. De az tény, hogy többet kellene kiengedve hordania.

-Hozok még teát - bontakozik ki a takarójából alkotott gubóból Nika. - Tölthetek majd nektek is? - Tekintete kettőnk között cikázik, majd lenyúl az asztalra helyezett teáskannáért.

-Igen - küldök felé egy mosolyt.

-Köszönöm! - Bólint Loki is. Fel sem tűnt, mikor ihatta ki bögréje tartalmát a herceg. Fáradt tekintetünk találkozik, néma üzenetet küld. Még fáradtan is gyönyörű vagy! Lehajtom a fejem és az előttem földön heverő oldalt kezdem el pásztázni, hogy véletlenül se láthassa, hogy vér szökik az arcomba. A feladatoddal foglalkozz, ne a flörtöléssel! Nevetése végig visszhangzik a fejemben, de nem szól többet.

Nika pár perc elteltével vissza is tér hozzánk a konyhából, mindkettőnknek tölt a friss, meleg gyümölcsteából, majd helyet foglal a kanapén. Az ő pohara is tele lesz, a kanna pedig visszakerül a tálcára. Óvatosan kortyol bele, miközben az ölébe helyezi az imént félretett könyvet.